Dr. Bódis Péter két fiúgyermek édesapja, ügyvéd. Egerben született, itt járt iskolába, családjával ma is a város lakója. Jogász diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte, egy évet Bonnban tanult. Egerben praktizál - még pár napig ügyvédként, az egri egyetemen pedig angol nyelvű jogi oktatást is vállalt. 

Nem szeretné, ha gyermekeinek egy gyűlölettel teli országban kellene felnőniük, vagy külföldre kényszerülnének. Olyan működő Magyarországban hisz, ahol mindenki a saját tehetsége és munkája alapján élhet tisztességes, emberhez méltó életet.

Ügyvédként a mindennapjai része, hogy mások problémáit átlássa, megoldásokat találjon. Ugyanezzel az elkötelezettséggel szeretné képviselni a választókerületben élőket: motiváltan, energikusan és a közösségért felelősséget vállalva.

Eger és a környező települések népességmegtartó erejének növelése, a fiatalok elvándorlásának megállítása kiemelt ügy számára. Fontos a helyi infrastruktúra, a falvak felzárkóztatása és a helyi kis- és középvállalkozások támogatása. Ugyancsak sürgetőnek látja az egészségügyi rendszer felújítását, a dolgozók munkakörülményeinek javítását. Ehhez a fejlesztő munkához kér a bizalmat képviselőjelölt-jelöltként.

Bódis Péter Most lapunknak adott interjút.

Egri Ügyek – Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte: belép a politikába, és nem marad a háttérben?

Dr. Bódis Péter – Nem egy konkrét pillanatról van szó. Amikor Magyar Péter először felszólalt a Partizánban, mi a feleségemmel éppen azt nézegettük az interneten, hogyan lehetne külföldre költözni. Konkrétan országok, városok ismertetőit nyitottuk meg, és arról olvastam, milyen az oktatás, milyen az egészségügy Nyugat-Európában: Spanyolországban, Németországban.

Magyar Péter hallgatva eldöntöttem: én ezt az embert segíteni fogom. Figyeltem, mi történik, és azt láttam: elkezd kialakulni egyfajta ellenállás a rendszerrel szemben. Azt gondoltam, ebben nekem is részt kell vennem.

A feleségemnek azt mondtam: még két év a választásig, húzzuk meg ezt a két évet. Én mindenben támogatom Pétert, és a TISZA-t, ezt az akkor még formálódó kezdeményezést. Mert csak így tudok a fiaim szemébe nézni: nem úgy, hogy azonnal elmenekülünk az országból, hanem úgy, hogy megpróbáltuk. Hogy azt tudjam mondani: mindent megtettem, és ennyi sikerült.

– Azóta sem változott ez az érzés?

– Nem. Azonnal önkénteskedni kezdtem. Szórólapoztam, pultoztam, újságot hordtam, amilyen feladat volt, csináltam. Nem önérdekből, hanem azért, mert szerintem rendszerváltásra van szükség, és szeretném, ha jobb lenne ez az ország.

– Milyen volt az első hónap jelöltként? Miben volt más, mint az előzetes várakozás?

– Mindenki azt mondta, nagy fába vágtam a fejszét, kemény lesz, kitartást. Erre készültem. Ehhez képest a támadások részét nem érzem annyira keménynek – egyszerűen azért, mert nincs időm kommenteket olvasni. Persze jelzik, hogy vannak rosszindulatú posztok, bántások, de ezzel nem tudok foglalkozni. Lepereg.

Ami viszont teljesen más lett, mint vártam: azt hittem, párhuzamosan tudom vinni az ügyvédi munkát és a jelöltséget. Mostanra világossá vált, hogy nem lehet. Ha mindkettőt felelősen akarom csinálni, nem fog működni. Beadtam a kérelmemet az ügyvédi kamaránál, és január elsejétől szüneteltetik a tagságomat. Innentől kizárólag a képviselőjelölti feladatokra koncentrálok. Most már nemcsak az ügyfeleimet szeretném képviselni, hanem az egész választókerületet is.

Ráadásul óriási felelősség is, mert hihetetlen mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam. Több száz üzenet, az utcán megállítanak, támogatnak. Ez nemcsak jólesik, hanem kötelez is.

– Volt fenyegetés, nyomásgyakorlás?

– Nem, fenyegetést nem kaptam. Egy dolog történt: megrongálták az autómat nem sokkal azután, hogy kiderült, én lettem a jelölt. Kint állt közterületen a ház előtt, és végigkaristolták az oldalát. A rendőrség szerint szándékos rongálás volt: hullámos, összevissza kulcsnyomok, nem olyan, mint amikor véletlenül meghúzza valaki.

– Mi motiválja ebben a térségben? Miért érzi, hogy itt van dolga?

– Itt születtem, az egész családom itt él, és nagyon szeretem ezt a körzetet. Nem véletlenül költöztünk vissza a feleségemmel Egerbe. Pesten jártam jogi egyetemre, mert itt nincs, de utána is azért jöttünk vissza, mert itt van a család: szülők, nagyszülők, testvérek, unokatestvérek. A barátok egy része viszont már elvándorolt, sokan külföldön vannak.

A fő motivációm pedig az, hogy a fiaim itt találják meg a helyüket egy sokkal jobb környezetben. Én úgy érzem, Eger elképesztő mélységekbe süllyedt azóta, hogy iskolás voltam. Elég a közelmúltbeli vagyonkiárusításokra, az önkormányzati vagyon elherdálására gondolni: mire a fiaim felnőnek, lassan semmi tulajdona nem marad az önkormányzatnak.

Azt szeretném, hogy ne egy élhetetlen régióként tekintsenek erre a helyre, hanem olyan térségként, ahol jövőt lehet építeni – ne kelljen elmenni innen, belföldre vagy külföldre.

– Sokan mondják, hogy Eger megrekedt. Miért történhetett ez? Mi a legnagyobb hiba?

– Szerintem ezt mindenki érzi. Egy csomó ikonikus étterem, cukrászda, évtizedek óta működő családi vállalkozás zár be. Ez nem a fejlődés jele, hanem az egész országot sújtó megélhetési válságé, amely Egert is eléri.

Programok is alig vannak. Pedig Eger és a környéke lehetne négy évszakos turisztikai régió. Megvannak a környezeti adottságai, a történelmi múltja, mégis, ha bemész hétvégén a városba, már este nyolckor nincs senki, zárva van minden, kihalt. Ez a fiataloknak sem vonzó.

Csökken a lakosság is: 60 ezerről mentünk 50 ezer alá. Rengeteg az eladó ingatlan: kínálat van, kereslet alig. És közben Eger aránytalanul drága város – nemcsak ingatlanban, hanem a mindennapi életben is.

– Van felelős?

– Kollektív felelősséget látok. Az elmúlt évek önkormányzatai ezen nem dolgoztak eleget. Van borfesztivál, ami jó, de ezentúl lehetne sokkal több program, jobban kihasználni a Dobó teret, és úgy általában élővé tenni a várost.

A legnagyobb gond szerintem, hogy nincs hozzáadott érték. Eger abból él, ami évszázadok óta adott: barokk belváros, bazilika, minaret, vár. Ezek fontosak, de hol van az a plusz, amit a 21. század adott hozzá? Nálunk nincs olyan „új” attrakció, ami azt üzeni: ezt mi hoztuk létre. Mindig példának hozom Nyíregyházán Gajdos László állatparkját: a semmiből épített valamit.

A gyógyvizeket is sokkal jobban lehetne hirdetni. És nem megoldás az, hogy az önkormányzat mindent elad, és mossa kezeit: áron alul továbbad, mert nem tudja üzemeltetni – miközben húsz évig mégis lehetett. Meg kell nézni, mi változott, és miért nem vállalják a felelősséget.

– Ha országgyűlésbe kerülne, mi lenne az első ügye?

– Az első száz nap amúgy is nagyon mozgalmas lesz. De ha helyi kérdésben gondolkodok, akkor az egyik legfontosabb: az uniós forrásokat haza kell hozni. Ehhez teljesíteni kell a feltételeket – például soron kívül csatlakozni az Európai Ügyészséghez.

Ha megjönnek a források, lehet olyan beruházásokat csinálni, amelyek lendítenek a térségen. De vannak azonnali, mindenkit érintő lépések is: például az egészséges élelmiszerek áfájának 5%-ra csökkentése. És a gyermekvédelem: ott azonnali változtatások kellenek.

– Van kedvenc szakterülete?

– A sport nagyon közel áll hozzám. Emellett a nemzetközi együttműködés, a külügy is „szívügyem”. Több nyelvet beszélek, épp spanyol nyelvvizsgára készültem, amikor jelölt lettem.

A turizmusba is bele fogom ásni magam, mert Eger és a környék szempontjából a turizmus az egyik legfontosabb, ebből él rengeteg család. Viszont Egernek nemcsak turizmusra kellene építenie, hanem a többi szakmát is erősíteni, mert hiába nő a szálláshelyek száma, a kereslet nem nő ugyanígy.

Januártól kétszer végig fogom járni a teljes választókerületet. Felmérem, településenként mik a helyi problémák. Az országos gondokat tudjuk: megélhetés, egészségügy, MÁV, oktatás, szociális háló stb. De helyben is részleteiben át kell látni a gondokat, megoldandó feladatokat.

– Van Magyarországon valódi elszámoltathatóság?

– Szerintem eddig nem volt. Ezt mindenki ígérte, a Fidesz is, de nem lett belőle semmi.

A TISZA-kormány létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi hivatalt. Ennek feladata az elmúlt 20 év során elkövetett visszaélések és korrupciós ügyek kivizsgálása, és az ellopott közvagyon visszaszerzése lesz. Vissza fogjuk adni az intézmények – a rendőrség, az ügyészség – szabadságát, és ha bűncselekmény történt, akkor a nyomozást, vádemelést végig fogják vinni.

– Ehhez kell a kétharmad?

– Bizonyos személyi kérdésekhez kell, például a legfőbb ügyész leváltásához. De kétharmad nélkül is lehet a szabadságot, a működési teret visszaadni. És már a választás másnapján érezhető lenne a fellélegzés — a társadalomban, és a hatóságokban is: hogy igenis ki kell vizsgálni ügyeket.

- Eger diákváros, mégis elmennek a fiatalok, de miért?

- A fiatalok helyzete nálunk különösen fontos, mert Eger diákváros. Oktattam is az egyetemen, és megdöbbentett, hogy a diákok döntő része azt kérdezi: ezzel a diplomával melyik országba, hogyan lehet kimenni. Amikor megkérdeztem, ki maradna inkább itthon, a többség azt mondta: nem. És gyakorlatilag senki nem mondta, hogy Egerben képzeli el a jövőt.

- A hétköznapi problémák közül a legfontosabbak egyike az egészségügy?

- Az egészségügyben látszik a rendszerszintű baj: praxisok üresednek, rendelők zárnak be, és pl. a Markhot Ferenc kórházban nemcsak orvoshiány van, hanem eszközhiány is. Volt olyan, hogy ultrahangon fél óra ment el azzal, hogy a gép nem indult el – és ez nem az orvos hibája, hanem az eszközöké.

- De hát látni, hogy Pajtók Gábor sokszor posztol valamilyen kórház-fejlesztést!

- Lehet, de a központosított beszerzések gyakran drágák és életszerűtlenek: a dolgozók is látják, hogy mennyiért lehetne ugyanazt megvenni. Ezért is egyeztetek majd helyi orvosokkal, ápolókkal: ők látják belülről, mi a gond és mi a megoldás.

- Örök kérdés Egerben és a vidéken a bortermelés, mi változna ezen a téren?

- A borászat a térség egyik fontos pillére, de a támogatási rendszer sokszor igazságtalan: az állam kiválaszt egy-két szereplőt, milliárdokkal támogat, mások meg kimaradnak. Egységesebb, korrektebb rendszerre lenne szükség. Leülök majd támogatott és nem támogatott borászokkal, fiatal kezdőkkel is, mert szükség van szakmai összefogásra.

A gyógyvizek pedig óriási lehetőség: rengeteg fürdő van a környéken, ezt még jobban ki lehetne használni, és közben az is látszik, hogy a rendszer úgy van összerakva, hogy az ötcsillagos szállodák „mennek”, a középkategória meg küzd.

- Mit üzen a kétkedőknek, akik szerint úgyse változik semmi 2026 után?

- Sokan mondják: mindegy, ki jön, úgysem változik semmi. Én azt üzenem: a változás már azzal elkezdődik, hogy a közéletbe olyan emberek kerülnek, akik tisztesség, becsület és korrupciómentesség mentén dolgoznak.

- Azt mondta előbb, hogy a sport kiemelt az életében, tervez valamit mint magánember?

- Sportoltam sokat: versenyszerűen teniszeztem, fociztam, az egyetemi kézilabda-csapatban is voltam, jégkorongoztam, futottam. Teljesítettem maratont, a Mátrabércet többször.

Az egri civil szervezetek fantasztikus munkát végeznek a túrázás, tömegsport népszerűsítésében — neveket nem is merek mondani, ilyen világban élünk. Holnap (az interjú 2025. december 18-án készült, a szerk.) például megyek a Tortúrára is: Miskolcról indul, Egerben ér véget, a 65 km sok, de van 25 km-es táv, azt a feleségemmel együtt megcsináljuk. De a választókör végigjárása lesz az igazi túra!

képek: Bódis Péter facebook