Megérkezett az idei első hó
A jogállamiság jövője Magyarországon címmel online beszélgetést tartott a CEU Demokrácia Intézete, aminek többek között vendége volt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter is. A beszélgetésen
arra keresték a választ, vajon mit tehetne egy esetleges kormányváltás után az újonnan megválasztott kormányzó erő,ha nincs meg a kétharmada ahhoz, hogy törvényeket módosítson.
Ahogy többen is felvázolták, elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy a választást ugyan elveszíti a Fidesz, de úgy bebiztosította magát például a Médiatanácsban, az Alkotmánybíróságon és a Legfelsőbb Bíróságon, hogy akár ellenzékből is kvázi irányíthatja az országot. A beszélgetésben lehetséges forgatókönyvként számoltak azzal is, lehet, hogy Orbán szeretné direkt elveszteni a 2022-es választásokat, hogy aztán csak még erősebben térhessen vissza, miután az emberek csalódtak a béna kacsaként ügyetlenkedő összefogásban.
Minimalista alkotmányt szeretne Márki-Zay
A beszélgetésből számunkra a legfontosabb nyilván az volt, vajon Márki-Zay Péter az ellenzék miniszterelnök-jelöltje miket mond ezekről. A miniszterelnök-jelölt az utóbbi hónapokban többször is beszélt arról, hogyan menne neki a Fidesz évek alatt felépített rendszerének.
A mostani beszélgetésben sem hangzott el sok újdonság, az egyik első lépésük például az lenne, hogy
új alkotmányt írnának, aztán egy népszavazással felhatalmazást kérnének a megerősítésére.
Amikor megkérdezték tőle, mégis milyen alkotmányt írnia egy ilyen szélsőségesen megosztott társadalomnak, azt mondta,
egy nagyon egyszerű, minimalista alkotmányt, amiben a fókusz a mindenkori hatalom korlátozásán lenne,
és amiben helyükre kerülnek a fékek és ellensúlyok.
Csakhogy egy ilyen alkotmányozó népszavazás, mint sok helyen írták már, jóeséllyel alkotmánysértő lenne, ugyanis az Alaptörvény arról is rendelkezik, miről lehet és miről nem lehet népszavazást tartani, és mint írja, az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésekről például nem lehet például szavazni.
A miniszterelnök-jelölt elmondása szerint mostanra azonban megtalálták az eszközt, hogyan tudnának feles többséggel is alkotmányozni.
Márki-Zay említett egy, az Alaptörvényben szereplő mondatot, miszerint
minden intézkedés, ami arra szolgál, hogy egyetlen párt vagy tömb hatalmát biztosítsa, alkotmányellenesnek, érvénytelennek számít.
Ennek értelmében ők szinte mindent figyelmen kívül hagyhatnának, hiszen szinte mindent azért írtak, hogy bebetonozzák a Fidesz a hatalmát, ebből következően pedig újra lehetne írni az alkotmányt is. Jelenleg, mint mondta, ez a terv, de nyitottak minden egyéb lehetőségre is.
Amikor felvetették neki, hogy nem gondolják-e, hogy Orbánék csapdát állítottak nekik, és a Fidesz vereségre készül, mellette pedig direkt csődbe akarják vinni az országot, hogy aztán mindenki láthassa, milyen ügyetlen az összefogás, Márki-Zay azt mondta,
garantálni tudja, hogy Orbán nem akarja elveszíteni a választást.
Mint fogalmazott, Orbán nem kockáztathatja meg, hogy akárcsak néhány hónapra is kiengedje a kezéből a hatalmat, mert akár a családtagjai is rövid időn belől bíróság előtt, aztán börtönben találhatják magukat.
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje azt is elárulta egyébként, mi lenne az első intézkedése, ha hatalomra kerülnének. Mint mondta, feloszlatnák a Médiatanácsot, és felszabadítanák a sajtót.
Hogyan is történt mindez?
A Fidesz a hatalomra kerülése után rögtön azzal kezdte, hogy indítványozta, változtassák meg az alkotmánybírák jelölésének a rendjét. Az eredeti menetrend úgy nézett ki, hogy a parlamenti pártok egy-egy tagot küldhettek, ami a kétharmados Fidesznek nyilván nem tetszett, ők azt szerették volna,
ha a parlamenti erőviszonyok szerint alakulna a jelölő bizottság összetétele,
ami kapásból fideszes többséget jelentene. Ennek ellenére is nekimentek az alkotmánybíróságnak, a kétharmados többség simán elfogadta Lázár János, akkori fideszes frakcióvezető javaslatait, amik szerint az alkotmánybíróság már nem dönthet a válságadók, a különadók vagy a magánnyugdíj-pénztári járulékok elvonásának alkotmányosságáról. Orbán már akkor kijelentette, hogy meg kell változtatni azokat a régi szabályokat, amikbe ők beleütköznének.
Aztán 2011-ben kibővítették az alkotmánybíróság létszámát, 11 helyett azóta 15-en tagja lehet az alkotmánybíróságnak. Gyorsan választottak is 5 új alkotmánybírót, akiket egyébként
egy olyan, szintén 15 tagú bizottság választott meg, aminek nyolc tagja egyértelműen fideszes volt.
Az új alkotmánybírók megválasztásához elegendő volt a testület többségének támogatása. Az új alkotmánybíróság aztán rögtön el is utasította azokat az indítványokat, amik szerint alkotmányellenes lenne az alkotmánybíróság hatáskörének a szűkítése. Akár azt is hihetnénk, hogy a történetnek ezzel vége, azonban 2013-ban arról döntött az alkotmányozói többséggel rendelkező Fidesz, hogy ha jelképesen is, de eltörlik az alkotmánybíróság utolsó 20 évét azzal, hogy döntéshozáskor nem hivatkozhatnak az időszak alkotmánybírósági gyakorlatára – ezzel a magyar jogban amúgy elméletben nem, de korábban gyakorlatilag létező precedensjogot törölték el a taláros testületben.
Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért 2015-ben megjelent közös elemzése szerint
a magyar Alkotmánybíróság 2013 áprilisában esett el teljesen, akkor kerekedtek felül a kormány által megválasztott alkotmánybírók a testületbe 8:7 arányban,
és onnantól szabad szemmel is jól látható módon többnyire a kormánynak kedves döntést kezdtek hozni. Aztán 2015-ben már 11:3-ra módosult a felállás, a hiányzó 15. alkotmánybíró megválasztása már nem is különösebben érdekelte a Fideszt, főleg, hogy az időközben elvesztett kétharmados többség miatt egyeztetnie kellett az ellenzékkel.
Nem mentek a nyomozások
Mindezzel párhuzamosan 2010 végén Schmitt Pál, akkori államfő azt a Polt Péter jelölte a Legfőbb Ügyészség élére, aki egyébként 2000 és 2006 között már betöltötte ezt a posztot, és akit
már akkor is sokat támadtak amiatt, hogy valójában csak pártmegrendeléseket teljesít.
Polt 1994-ben még a Fidesz jelöltjeként indult az országgyűlési választásokon, de nem szerzett mandátumot. Egy év múlva ki is lépett a pártból. Az ezredfordulón természetesen a Fidesz javasolta őt legfőbb ügyésznek, és Göncz Árpád, akkori köztársági elnök bele is ment a dologba. Az ellenzék akkor nemcsak a fideszes kapcsolatai miatt bírálta Poltot, hanem amiatt is, hogy semmilyen vezetői és semmilyen ügyészi tapasztalata nem volt. Amikor a rendőrség Schlecht Csaba, Kaya Ibrahim és Josip Tot ügyében 2001. szeptember 11-én vádemelési javaslat nélkül lezárta a nyomozást, már bőven Polt Péter volt például a főügyész.
Mielőtt Poltot 2010-ben aztán újra megválasztották volna legfőbb ügyésznek, a kormány javaslatára a parlament elfogadott egy jogszabály-módosítót, hogy a legfőbb ügyész mandátuma 9 évre szóljon, ne lehessen a parlamentben közvetlenül kérdezni, és hogy a korábbi egyszerű többség helyett kétharmados többség választhassa meg.
Az utóbbi években aztán úgy alakult, hogy az ügyészség nem talált bűncselekményre utaló információkat sem Kósa Lajos legendás történetében, miszerint az édesanya 800 milliós ajándékot kaphatott volna a csengeri örökösnőtől, ha Kósa segít neki befektetni a pénzt, sem az Elios-ügyben, amiben az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kétéves nyomozást követően már összeállított egy jelentést arról, hogy
Tiborcz István, Orbán Viktor veje hogyan játszott össze a hatóságokkal.
Utóbbi esetben még hangfelvétel is van arról, hogy Tiborcz már másfél évvel azelőtt tárgyalt egy projektről, hogy egyáltalán pályázatot írtak volna ki róla.
Mindehhez jön még az, hogy a kormány a választás évében 130 milliárd forintból működteti a közmédiát, amivel kapcsolatban az Európai Műsorsugárzók Uniója tavaly év végén azt írta, hogy a kormány teljesen átvette felette a kontrollt, aminek a vezérigazgatója bírósági ítélet szerint hírhamisító, és aminek a külpolitikai szerkesztője arról tájékoztatja a munkatársakat, hogy ott nem az ellenzéket támogatják, a beszédről ráadásul még hangfelvétel is van.
A helyzet most úgy áll, hogy az EBESZ választási megfigyelést előkészítő bizottsága olyan megfigyelést készíthet elő, amit nem szokott demokratikus országok esetében. Az Azonnali információi szerint a Belgiumban bejegyzett Unhack Democracy nemzetközi civil szervezet magyar tagjai azért lobbiznak, hogy az EBESZ teljes körű választási megfigyelést végezzen, mert
nagyon nem egyenlőek a feltételek.
Az EBESZ pedig hajlik is rá, hogy eleget tegyen a kérésnek.
A kezdet kezdete
A magyar jogállamisággal kapcsolatos viták is 2010-ig vezethetők vissza,
amikor évvégén a kétharmaddal rendelkező Fidesz megszavazta a parlamentben a médiatörvényt, amit egyébként még Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet javasolt. A törvény a média újraszabályozásának utolsó állomását jelentette, és széles jogosítványokkal ruházta fel a korábban létrehozott Médiatanácsot, amibe csak fideszes jelöltek kerültek be.
A médiatörvény kritikusai szerint a törvény túl nagy hatalmat ad a Médiatanácsnak, ami jelentős bírságokkal akár el is lehetetleníthette volna neki nem tetsző médiumokat.
A tervek szerint a fideszes Médiatanács a nyomtatott újságokra 10 milliós, az internetes oldalakra 25 milliós, az országos kereskedelmi csatornákat pedig 200 milliós bírságot is kiszabhatott volna, a botrány pedig abból volt, hogy a tervezet szerint a büntetés azonnal kiszabható lett volna, úgyhogy amíg egy-egy ügy tényleg elbírálása tartott volna, addig egy adott szolgáltató akár tönkre is mehetett volna. Az ügyben megszólalt a német kormány is, Christoph Steegmans helyettes kormányszóvivő arról beszélt, nagy figyelemmel követi majd a médiára vonatkozó törvények alakulását. Aztán később beleszállt a német sajtó is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy fogalmazott, hogy
az új médiatörvény kötéltánc a médiaszabályozás és a cenzúra között.
A médiatörvényt végül a Fidesz elengedte.
Azóta túl vagyunk már a hetes cikkely elindításán is, ami Judith Sargentini zöldpárti képviselő jelentésén alapszik, amiben kritizálható módon, de Sargentini arról ír, hogy Magyarországon sérülnek az uniós alapértékek, túl vagyunk azon, hogy legutóbb nyáron az Európai Bizottság jelentése minden vizsgált területen súlyos,
a jogállamiságot veszélyeztető problémákat azonosított Magyarországon.
És túl vagyunk azon is, hogy Joe Biden nem hívta meg a magyar kormányt a tavaly decemberi demokráciacsúcsra, mert az Orbán-kormány szavakban és tettekben is világosan elutasítja a liberális demokráciát.
A Human Rights Watch nemzetközi civil szervezet 2021-es jelentése szerint tavaly változatlanul folytatódtak a támadások a jogállam és a demokratikus intézmények ellen, az Orbán-kormány továbbra is a zaklatja a független médiát, elnyomja a szólásszabadságot, az egyetemeket magánalapokba viszik ki, az irányító testületek pedig hatalomhű emberekből állnak.
Magyarország mindemellett továbbra sem kapott egy fillért sem a 2511 milliárd forintos uniós helyreállítási programból, mert
a kormány nem teljesíti az átláthatósággal, a korrupcióval kapcsolatos uniós ajánlásokat.
Na, és mi erre a válasz?
És hogyan reagált a kritikákra a kormány? A hozzáállását az foglalja a legjobban össze, hogy 2021 augusztusában egyszer csak kiadtak egy kormányhatározatot, hogy elutasítják az Európai Bizottság szerintük megalapozatlan és politikailag motivált aggodalmait a magyarországi korrupcióellenes fellépéssel kapcsolatban.
Magyarországon európai összehasonlításban is részletes antikorrupciós stratégia, hatékony bejelentővédelmi rendszer és szigorú büntetőjogi szabályok érvényesülnek
– írták többek között a kormányhatározatban, és azt sem felejtették el megjegyezni, hogy a hazai sajtó igenis sokszínű. „A kormány rögzíti, hogy az Európai Bizottság értékelésével ellentétben Magyarországon valódi pluralizmus érvényesül a médiában. A [...] nyugat-európai médiakörnyezettel ellentétben a magyar viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mivel minden politikai nézet és irányzat eljuthat a nyilvánossághoz.”
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
