Leigázta a világot, aztán mindenkit lógva hagyott Orojánék okoskarkötője

Ági pár évvel ezelőtt egy különleges karkötőt kapott volna a férjétől a születésnapjára. A tago arc nevű, forradalmi ékszert kb. 300 euróért rendelte meg a férje egy spanyol viszonteladótól még 2019 novemberében. "A férjemnek is az tetszett meg benne, ami azóta kivétel nélkül mindenkinek, aki látta: innovatív, elegáns, modern, high-tech. Egyszerűen nem értjük, hogy mi történhetett" – meséli az Egri Ügyeknek.

Hogy mi volt ez a high-tech ékszer, ami ennyire megtetszett nekik? Az előző évtized közepén viszonylag nagy csinnadratta közepette elindult a Liber8 Technology nevű startup (olyan induló vállalkozás, amely nagy növekedési potenciállal rendelkezik), amely azt ígérte, hogy egy olyan karkötőt fejleszt, amilyet korábban még nem látott a világ, a viselője ugyanis bármikor – tehát akár napi szinten is – megváltoztathatja a felületét.

Ágiékhoz végül az ígért dátumnál később érkezett meg az ékszer, és csak ekkor derült ki, hogy a méret sem megfelelő. A történtek miatt a házaspár cserét kért, mire az eladó felajánlotta, hogy küldjék neki vissza a problémás terméket, ő pedig majd kicseréli az ajándékot. Ági és a férje erre – 2020 elején – saját postaköltségen visszaküldte a terméket Spanyolországba. Aztán hetekig nem hallottak a figuráról.

Se karkötő, se pénz. Mindenféle közösségi oldalon, nyilvános számonkérés hatására sikerült válaszokat kicsikarni belőle. Közben bejött a covid is. A fickó állítólag kint rekedt Hong Kongban, ahová éppen a karkötők miatt utazott.

Teltek a hetek, míg végül kiderült, hogy az általuk rendelt fekete keretes színben nincs nagyobb méret, ezüst színűből viszont van, így a viszonteladó azt el tudja küldeni nekik. "Mondtuk: jó, küldje. Újabb hetek teltek, újabb kifogások jöttek (pl. a covid miatt nem tudott postára menni), végül aztán 2020 áprilisban mi, ismét saját költségen (11 ezer forintért), szerveztünk nemzetközi futárt, aki végre elhozta a jó méretű karkötőt."

Mire a karkötő több hónappal a születésnapja után végre megérkezett, Ágit újabb kellemetlen meglepetés érte: ekkor már sem a Google Play áruházban, sem az iStore-ban nem volt elérhető a karkötőhöz tartozó applikáció, ami az okosékszer működése szempontjából elengedhetetlen, ezen keresztül lehet ugyanis mintákat tölteni a karkötőre.

"Hosszas keresgélés után megtaláltuk a neten a programfájlt, amit kalóz módon fel tudtunk tenni az androidos telefonomra (iPhone esetében ez nem járható út) és, csodák csodájára, végre működött a karkötő" – magyarázza Ági. Hozzáteszi: új mintákat ekkor már nem lehetett vásárolni a karkötőhöz tartozó online store-ból, de mivel alapból sok kép volt az alkalmazásban, és ekkor még saját képeket is fel tudott tölteni a karkötőre, ez nem zavarta különösebben. Örült, hogy végre viselheti a férje ajándékát. "Mára azonban már ez sem működik, valószínűleg az Android rendszer frissítései miatt" – mondja.

A házaspár hiába próbálta felvenni a kapcsolatot a céggel, akkor már senki nem volt elérhető. "Se weboldal, se ügyfélszolgálat, csupán a magára hagyott Facebook-oldal. Kárpótlást sem kaptunk senkitől, a spanyol viszonteladó azóta is elérhetetlen."

Használhatatlan termék + elérhetetlen cég = csalódott vásárlók

Ági esete cseppet sem egyedülálló, nem ő az egyetlen, aki hasonlóan járt a tago arc névre keresztelt karkötőkkel. A Liber8 Technology elhagyott Facebook-oldalán, a posztok alatti kommentekben számos panaszos üzenetet találunk, amelyek gazdái Melbourne-től Moszkváig, Franciaországtól New York államig hagyták ott sirámaikat a cég közösségi oldalán.

"Ez egy csaló cég. Mi lettünk a cég forgalmazói az Egyesült Államokban, 80.000 dollár értékben vásároltunk terméket, még a felét sem szállították ki, de az is hibás volt. Visszaküldtük, és arra kértük őket, hogy fizessék vissza a pénzt, ők viszont teljesen eltűntek. Semmire nem válaszolnak, nincs senki, akit elérhetnénk" – írta például egy amerikai férfi 2020 decemberében.

Ágihoz hasonlóan járt Marianna is, aki szintén a születésnapjára kapta volna a magyar high-tech karkötőt, ugyancsak a férjétől – igaz, kicsit korábban, még 2017-ben. "Az elején akadtak problémáim vele, de mindenben segítőkészek voltak. Messengeren tudtunk egyeztetni egészen 2018 júniusig, de ezek után már nem tudtam elérni őket" – meséli az Egri Ügyeknek.

Péter – aki az első megrendelők egyike volt –  szintén a feleségének szeretett volna kedveskedni a Liber8 okoskarkötőjével, ő azonban már jó ideje nem hordja az ékszert. "A feleségem szeretett volna egy olyan karkötőt, ami minden alkalomhoz, ruhához passzol. Internetes cikkek alapján az IndieGoGo-kampányukat kerestem meg. 99 dollárba került, early birdként támogattuk a termék létrejöttét, gyártásának előkészítését" – válaszolja a kérdéseinkre.

Mint mondja, támogatóként 2015 februárjában 99 dollárt fizettek a karkötőért, ami végül három évvel később, 2018 februárjának végén érkezett meg hozzájuk. Hozzáteszi: némi ügyeskedéssel az okoskarkötő ugyan szerinte most is használható lenne, a felesége azonban már nem hordja az ékszert. “Az utóbbi két évben nem használta a feleségem, így nekünk fel sem tűnt, hogy elérhetetlen a szerverük, és maga a cég is.”

Magyar karkötőért bolondultak a kütyümániások világszerte

Bár könnyű lenne ezeket a beszámolókat annyival elintézni, hogy Ági, Marianna, Péter, valamint a párjaik, és az a sok-sok külföldi, aki még a Liber8 Facebook-oldalán elégedetlenkedett, felült valami ócska netes átverésnek, a 2010-es évek közepén nehéz lett volna ilyesmire gyanakodni, hiszen szinte az egész internetet bejárta a high-tech karkötő híre.

2015 környékén hatalmas felhajtás volt a tago arc körül, olyan meghatározó külföldi médiumok számoltak be a magyar találmányról, mint a megboldogult Gawker médiabirodalomhoz tartozó Gizmodo, az IT-szakma egyik vezető médiumának számító Techcrunch, az egyik legmegbízhatóbbnak tartott tech-blog, az Engadget, vagy a 19. század végén alapított brit bulvárlap, a Daily Mail.

Íme, néhány beszédes szalagcím az előző évtized derekáról:

• “Magyar fejlesztés rázhatja fel a hordozható kütyük piacát” (Hvg.hu)

• “Megőrül a világ ezért a magyar találmányért” [Eredeti nyelven: World is mad about this Hungarian invention] (Daily News Hungary)

• “A magyar okoskarkötő meghódítja a világot” (Startupmagazin.hu)

• “Magyar találmány lehet 2015 nagy durranása” (Bitport)

• “Startup világsiker Egerből” (Eger Hírek)

De a tago arcnak még angol nyelvű Wikipedia-oldala is van, ami egyúttal a startup talán legnagyobb sikeréről is megemlékezik: a médiában megjelent cikkekkel sikerült annyira felcsigázni a világ lakosságának kütyükre fogékony szeletét, hogy a közel kétévesre nyúló fejlesztési szakasz után a magyar high-tech karkötő jókora kezdőlökéssel indulhatott el világ(háló)hódító útján.

Az alapítók a Kickstarter helyett végül az IndieGogo felületén indítottak közösségi finanszírozási kampányt, ahol egyetlen napra sem volt szükségük ahhoz, hogy összehozzák a megcélzott 40 ezer dollárt. Az oldalon keresztül végül több mint 100 ezer amerikai dollárt szedtek össze (egész pontosan 104.407-et), ami kb. 260 százalékos túlteljesítést jelent, és a Bitport akkori cikke szerint mindössze néhány óra elég volt ahhoz, hogy a fejlesztés összeszedje a belőtt összeg 40 százalékát.

Jó-jó, de mi ez az okosizé?

Még most sem teljesen világos, hogy mi ez a magyar vonatkozású bigyó, amire így ráharaptak az emberek szerte a világon, ugye? Megpróbálom elmagyarázni: a tago arc magyar megálmodói lényegében az e-book olvasók működési mechanizmusát applikálták egy ékszerre, és lehetővé tették, hogy egy szoftveren keresztül bármikor cserélni lehessen annak mintázatát – legalábbis ez volt az elgondolás.

“Maga az ötlet nem lélegzetelállítóan egyedi: végy – ha már van, lehet kapni – egy e-tintás képernyőt, amely legyen rugalmas és, mondjuk, olyasmi méretű, mint egy karperec, ültessed bele egy csicsás foglalatba, hogy egészen ékszerszerűnek tűnjék, és valahogyan tedd lehetővé, hogy a karperec viselője maga tölthesse fel, változtathassa kedve szerint a csuklóját körülvevő képernyőn megjelenő képet, tartalmat” – magyarázta a fejlesztést akkoriban a Computerworld cikke.

Azzal, hogy a felhasználó az okoskészüléke memóriájából mindenféle mintázatot tölthetett a karkötőjére, a Liber8 a vásárlókkal lényegében azt hitette el, hogy egy folyamatosan, akár naponta, megújuló és megújítható ékszert kap. Méghozzá egyetlen vásárlással. A büszke tago arc-tulajdonosnak csak el kellett volna indítania az alkalmazást, kiválasztani a neki éppen legjobban tetsző mintát, majd az okostelefont a karkötő ívelt kijelzőjéhez érintve átvarázsolni azt az egyik kütyüről a másikra.

Azért ez tényleg jól hangzik. Ráadásul semmiféle gombra vagy vezetékre nem volt szükség a képek továbbításához. És a tago arc tudott még valamit! Nem kellett tölteni, akku nélkül érkezett. “A Tago Arc attól menő, hogy elektronika van benne, mégsem tud lemerülni” – magyarázta az Index is akkoriban a hitetlenkedő népeknek.

2014 őszén a Liber8 már a Loffice startupversenyének nyertesei között találta magát, amivel lehetőséget kapott, hogy jelen legyen Európa legnagyobb startuprendezvényén, a bécsi Pioneers Festivalon. Az Origo emiatt az öt legígéretesebb magyar startup egyikeként emlegette a fiatal vállalkozást.

2015 februárjára, amikor a startup vendégül látta az Origót az irodájában, már a tago arc prototípusa is elkészült. "A cél az volt, hogy a legtöbb hordható okoseszközzel ellentétben ne az értesítéseket jelenítse meg a karkötő, hanem egy igényes high-tech ékszert hozzanak létre, kihasználva a modern technológia adta lehetőségeket" – írták.

Tervek is bőven voltak. A termékhez eredetileg több ingyenes minta is járt, de a hozzá tartozó appon keresztül további, különböző árkategóriájú mintákat is be lehetett szerezni. A cél az volt, hogy grafikusokat, művészeket és akár divatházak tervezőit is bevonják az alkotásba, az alkalmazáson keresztül pedig akár szerző, ár vagy népszerűség szerint is szűrhessen, válogasson a karkötő tulajdonosa.

A Liber8 arra is gondolt, hogy a felhasználó akár maga is tervezhessen mintát (ehhez szürkeárnyalatos képet kellett készítenie), távlati tervként pedig arról beszéltek, hogy a karkötőket később színes, majd mozgóképek lejátszására alkalmas kijelzővel szerelnék fel, míg az e-tintás technológiát céges névtábláknál, belépőkártyáknál, fali képeknél, menetrendeknél, kórházi lázlapoknál, kitűzőknél hasznosítanák.

Az okoskarkötő Oszkó Péter befektetői csoportjának is megtetszett, a hajdani pénzügyminiszter vezette OXO Labs felkarolta az ötletet, ami sokat segített abban, hogy a tago arc kampánya nagyot szóljon. Az Egri Ügyek információi szerint ezen felül némi EU-s pályázati pénz is segítette a magyar startup dolgát, és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Növekedési Tőkealapjából is csurrant némi támogatás.

És mi köze ennek az egésznek Egerhez?

Aki figyelmesen olvasta a cikket, egy egri szalagcímmel ("Startup világsiker Egerből"; Eger Hírek) már találkozhatott a szövegben. A Liber8 Technology egri vonatkozása Oroján Sándornak köszönhető, aki a magyar startup társalapítója volt.

A Liber8 Technology Oroján Sándor nyilvános szakmai önéletrajzában is szerepel, a LinkedIn-profil szerint 2014 januárjában lett a startup társalapítója, de a vállalkozás munkatársaként őrizte meg a DigitalHungary névjegyzéke is.

Azonban egy ezeknél sokkal látványosabb bizonyítékot is tudok mutatni: az IndieGogón megosztott angol nyelvű kampányvideóban (1:11-től) a fideszes politikus is feltűnik, mi több: egyenesen a vezetékek nélküli jövőről fantáziál, ami persze a tago arc színrelépésével máris megérkezett – ekkor még nem tudhatja, hogy még néhány év, és a reménykeltő vállalkozás megy a levesbe.

Oroján Sándor egyébként sosem titkolta, hogy köze lett volna a szépreményű vállalkozáshoz. Az indulás idején az okoskarkötő a felsőtárkányi Bambara Hotelben megtartott IT Business Konferenciára is eljutott, ahol Oroján nem mint politikus, hanem mint sikeres vállalkozó, startupper adott elő a közönségnek. Ebből az alkalomból a helyi Fidesz szócsöve, az Eger Hírek meg is interjúvolta a politikust.

Oroján ekkor főleg a crowdfunding kampány sikerével büszkélkedett, hogy az Egyesült Államoktól Dubajon át Koreáig milyen sokan adtak pénzt az ötletre, még az indonéz híradóba is eljutottak, továbbá a világ egyik legnagyobb szemüvegkeret-gyártója is megkereste őket, hogy dolgozzanak együtt, fejlessznek közösen változtatható mintázatú szemüvegszárakat.

Az emberek gomb és kábel nélküli készülékeket akarnak, amely egyszerre praktikus és esztétikus, valamint egyáltalán nem kell tölteni, sosem merül le. (...) Miénk az első és egyetlen cég a világon, amely áramforrásmentes, vezeték nélkül kommunikáló hordozható technikát fejlesztett ki. (...) A felhasználási lehetőségek száma szinte végtelen. A dizájn mellett számos praktikus területen fel lehet majd használni a megoldásunkat, például NFC technológiájának köszönhetően bankkártyás fizetésre, személyazonosításra, beléptető rendszerek üzemeltetésére is alkalmas lesz

– mondta akkor Oroján.

Tervek tehát voltak bőven, a felsőtárkányi konferencián a politikus is nagyon optimistán tekintetett a jövőbe, egész konkrétan úgy fogalmazott: a digitális karkötőnek és technológiájának egész biztosan lesz piaca.

Csakhogy a kezdeti lendület nem tartott olyan sokáig: a cég oldala jelenleg elérhető ugyan, de néhány angol nyelvű üzenetet leszámítva üres, boltnak, webshopnak nyoma sincs rajta. A cég ügyvezetője később egy külföldi állampolgár (egy bizonyos Robson Shahid) lett, a Nemzeti Cégtár szerint pedig a Liber8 jelenleg felszámolás alatt áll.

Pedig néhány éve még meglehetősen nagy élet folyt a startup közösségi oldalán, ahol több mint 15 ezer embert értek el nap mint nap. Közben több ismert arcot is behúztak, hogy rájuk aggassák az okosékszert, majd lefényképezzék őket a karkötőkkel. Így lett a tago arc arca például Koszi Janka, Sena Dagadu, Harcsa Veronika, valamint több külföldi influencer, Instagram-modell is.

Oroján a képviselői bemutatkozása során aztán az Egri Magazinnak is beszélt a projektről – igaz, ekkor már múlt időben, a Liber8 csak egy lezárt fejezetként, életszakaszként jelenik meg az interjúban. A politikus ebben már a vállalkozás nehezségeiről és a 2015-ös kiválásáról is tett némi említést. Az interjúban egész konkrétan így fogalmaz:

Egy crowfunding kampányban sikerült a világ minden tájáról összegyűjtenünk összesen 30 millió forintot, amelyből az eszközt le tudtuk gyártani és elszállítottuk a megrendelőknek. Ugyanakkor sok nehézséggel küzdöttünk, mert az Apple nem engedte használni az NFC chip-et, ezért csak android operációs rendszert használó okostelefonnal működött a karkötő. 2015-ben befektető jött a céghez, én akkor kiszálltam. Fontos visszajelzés volt számomra, hogy ebben a szektorban is megálltam a helyem, de mindig is a politika élvezett prioritást – enélkül nem éreztem teljesnek az életemet.

A korrektség kedvéért rögzítsük: amikor a cikkünk elején nyilatkozó karkötő-vásárlókhoz eljutott a termék, Oroján már rég elhagyta a startupot, újra a politikára fókuszált.

Oroján Trump közeléből remélte volna a cég jövőjét

Oroján Sándort először levélben kerestem meg a kérdéseimmel, ő azonban a történet komplexitása miatt személyes találkozót javasolt. Így kötöttünk ki az egyik Dobó téri étterem teraszán, ahol elmondta: az okoskarkötővel való munka szűk két évet töltött ki az életéből, 2013 nyarán került az ötlet közelébe, majd 2015 első felében hagyta ott a startupot.

Közben Budapesten élt, general managerként dolgozott a cégben, napi 8-10 órában, ami olykor akár 12-14 órákra is felszaladt. "Az én feladatom az volt, hogy összehozzam a dolgokat: legyen meg az áramkör, a szoftverfejlesztő, a hardverfejlesztő, a garázsmester, a marketing, és minden, ami csak kell. Lényegében nálam futott össze minden szál."

A Liber8-nek valószínűleg imponálhatott Oroján szakmai múltja, aki 2010-ben az Infokommunikációért Felelős Államtitkárság kabinetfőnöke lett Nyitrai Zsolt alatt, 2011-től pedig a Fidesz infokommunikációs munkacsoportját vezette ügyvivőként.

Mint mondja, kezdetben teljesen őrült ötletnek tartotta a karkötőt, először vissza is utasította a neki felkínált munka lehetőségét, aztán amikor fél év után elhagyta a Szudáni Kereskedelmi Képviselet Andrássy úti irodáját, a cég alapítója, Kovács Zoltán újra megkérdezte, hogy biztos nem akar-e vele dolgozni az ötleten. “Akkor azt mondtam, jó, adjunk neki egy fél évet, aztán meglátjuk, van-e valami értelme. Óriási hájp volt akkoriban a startupok körül.”

A prototípusig való eljutás az én munkámnak köszönhető, de az ötlet és a finanszírozás – ami az egésznek a szíve-lelke – az a társamé volt. Az itt töltött másfél-két év alatt összehoztunk egy működőképes prototípust, majd egy sikeres kampányt, aminek a megtervezésében még részt vettem, de az már tőlem függetlenül ment. A kampány sikerét megünneplő bulira azért így is hivatalos voltam.

Mint mondja, a legnagyobb kihívás éppen az volt, hogy megtalálják a tago archoz szükséges hajlított e-inkes kijelzőt, ami lényegében a karkötő sava-borsa. "Szétgugliztuk az agyunkat, rengeteg angol nyelvű emailt írtunk, megkerestünk mindenkit, akit csak lehet. Ez volt a munka legnehezebb része. Szinte az összes energiánkat ebbe fektettük, égen-földön kerestük, de nem találtuk" – magyarázza.

Végül a szerencse melléjük állt: az időeltolódás miatt egy hajnali Skype-beszélgetés során a Qualcomm egy kínai értékesítője teljesen mellékesen elejtette Orojánnak, hogy egy brit cég forgalmazza azt a kijelzőt, amit keresnek. "El se hittem, fél évünk ment rá erre a munkára, ő meg küldött nekem egy linket, hogy tessék, itt lehet kapni. Azt gondoltam, ilyen a világon nincsen."

Hamarosan azonban újabb nehézségek merültek fel. “Mivel mindenkinek más a csuklómérete, más vastagságú karkötő is áll jól a karján, a különböző méret pedig különböző pixelszámot jelent, ahhoz pedig különböző applikáció szükséges. Rögtön az elején látszott, hogy ez egy horrorisztikusan nagy fejlesztési igény.”

Oroján Sándor társa, Kovács Zoltán azonban továbbra is hitt a projektben, kitartott az ötlet mellett. "Ő egy rendkívül elkötelezett ember. Neki ez tényleg egy álma volt, amit szinte őrült módjára kergetett. Nem érdekelte a profit, vagy hogy mennyi pénze megy rá erre az egészre. Hozzáteszem: kezdetben épp ez volt a cég sikerének titka is."

Az egykori társalapító szerint a korábban már említett Pioneers Festival hatalmas siker volt ugyan, de egyben a kudarc kezdetét is jelentette. "Egy dolog még nagyon kellett volna a projekt sikeréhez: mégpedig az, hogy az NFC chipet az Apple engedje használni. Ugyanis amíg ez nincs, csak az Android-userekre tudunk hajtani, akik viszont jellemzően kevesebbet költenek kiegészítő hardverekre, sokkal árérzékenyebb vásárlók." A Liber8 üzleti modellje pedig erősen támaszkodott volna az eladott grafikákból befolyó összegekre.

Oroján – állítása szerint – felismerte a Liber8 előtt álló nehézségeket, ezért a digitális képkeretek irányába szerette volna terelni a vállalkozást, ezt az elképzelését azonban sem az alapító Kovács Zoltán, sem a cégbe befektetni kívánó Oszkó Péter nem támogatta.

Én másik irányba vittem volna a céget, ezért amikor Oszkó Péter megérkezett, én abban a pillanatban távoztam a cégből. Sosem dolgoztunk együtt. (...) Már akkor is sokat lehetett hallani arról, hogy a különböző kockázatitőke-alapok hosszabb távon kinyírják a startupokat. Beleteszik azt az 50-60 millió forintot az ötletbe, ami az elinduláshoz szükséges, majd szép lassan elkezdik kiszorítani az eredeti tulajdonost. Ha sikeres a vállalkozás, megtartják, örülnek neki, ha viszont nem, akkor lehúzzák a klotyón.

Oroján azt is elmeséli: két nappal az indulás előtt le szerette volna fújni a később világhírűvé vált IndieGogo-kampányt, ami aztán jókora veszekedést eredményezett az alapítók között. "Találkoztam egy amerikai kapcsolatokkal rendelkező üzletemberrel, aki személyesen ismerte Donald Trumpot, aki ekkoriban még nem volt elnök, viszont befektetett különböző startupokba. Egész konkrétan üzlettársak voltak, volt egy közös cégük is. Mikor kijöttem az irodából, azonnal hívtam Zolit, hogy fújjuk le a kampányt, mielőbb találkoznia kell ezzel az emberrel."

Kovács Zoltán viszont két nappal a kampány indulása előtt hallani sem akart erről, hiszen már minden elő volt készítve, a sajtónak szánt emaileket is kiküldték. Oroján azonban még ma is úgy gondolja, hogy ezen a meg nem nevezett személyen keresztül egészen más irányba mozdulhatott volna a cég, teljesen más forrásból tudták volna megszerezni az induláshoz szükséges költségeket.

Ezzel egy teljesen másik út nyílhatott volna előttünk: nem lett volna szükség kampányra, nem kellett volna egy csomó embert bizalmát kérni a finanszírozáshoz, nem kellett volna kötelezettséget vállalnunk a felhasználók és vásárlók irányába úgy, hogy magunk sem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban.

A távozásával kapcsolatban az Egri Ügyeknek azt mondja: "A társammal békében, barátságban váltunk el, nincs bennem tüske, tavaly még söröztünk is egyet a régi szép idők emlékére. Az persze nyilván kellemetlen, hogy én jobban a kirakatban vagyok, engem könnyebben meg lehet találni, mint egy Kovács Zoltán nevű embert." Orojánt utólag többen is megkeresték a termékkel kapcsolatos kérdéseikkel, ám ezekre nem nagyon tudott válaszolni. "Immár hét éve, hogy elhagytam a céget. Mire a karkötőket elkezdték gyártani, én már rég nem voltam ott. Nem tudok nekik segíteni, sajnos."

Oroján Sándor egy ponton azt is hozzáteszi: tudomása szerint az alapítót később végül tényleg kitették a cégből, aki a tapasztalatait aztán egy "Startup-kudarcok" munkacímű könyvkezdeményben kezdte el megírni. "Neki erre tényleg rengeteg pénze ráment. A legnagyobb vesztese ennek a történetnek egyértelműen ő. Nekem még viszonylag emelt fővel sikerült távoznom, úgy érzem, jó időben tudtam kiszállni a cégből."

Mivel az Apple és NFC viszonya lényegében az egész történet kulcsa, abban Oroján is egyetért, hogy a bukás lényegében kódolva volt ebben a történetben. Ugyanakkor hozzáteszi: "Ha az Apple viszont egyik nap úgy dönt, hogy másnaptól lehet az NFC-t használni, akkor ez akár a világ egyik legnagyobb sikertörténete is lehetne. Nem rajtunk múlt, hogy ez nem történt meg. A kábelmentes élet egy valódi fogyasztói igény volt, a világ valóban ebbe az irányba mozdult. Ma már nincs abban semmi meglepő, hogy egy okospadon ülve is tölthetjük a telefonunkat, de a Liber8 karkötője akkor még egy nagyon forradalmi újításnak számított."

Az egykori társalapító azt mondja: a Liber8-sztori nem csak a cikkünkben nyilatkozó vásárlóknak kellemetlen emlék, tudomása szerint a cég egykori dolgozói közül többen is keserű szájízzel emlékeznek vissza a történtekre. Oroján úgy gondolja: az alapító elszántsága kezdetben óriási lendületet adott, ám a ragaszkodása, az, hogy nem tudta elengedni az eredeti ötletet, idővel a Liber8 vesztéhez is vezetett.

FRISSÍTÉS (05.12.): Közben a cikk egyik megszólalója, Péter megosztott velünk egy saját maga által készített dokomentumot, amely a tago arc további használatához készített útmutatóját tartalmazza: a tago_app_relive.pdf nevű fájlt ebben a mappában lehet elérni.

(Indexkép: LIBER8 Technology / Facebook)