Országos szinten az elmúlt öt évben legalább százezer embert érintett a hajléktalanság.

Az aluljárók „megtisztítása”, a turistaútvonalak hajléktalanmentesítése csak a lelkiismeretedet próbálja elaltatni, de attól még nem lesz melegebb, hogy nem nézel oda. A jól látható, városközponti hajléktalanság csak a jéghegy csúcsa, többen vannak a túlzsúfolt szállókon, és sokan kénytelenek bujkálni azért, mert nincs hol aludniuk. Legalább 600 ezer ember van Magyarországon, akit közvetlen családtagként is megérintett a hajléktalanság. Ez nem homogén massza, sokféle ember, sors és problémahalom kevereg az utcán, mások a hajléktalanlét peremén egyensúlyoznak. Szívességi lakáshasználóként, a biztos jövő reménye nélkül könnyen az utcára lehet kerülni, mások segítséggel élhető körülmények közé juthatnak.