A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
Egyre több gondot okoznak a hódok a Tisza és a Zagyva mentén. Az utóbbi időben több, a természetért aggódó civil megkeresés is érkezett, amelyek a rágcsáló okozta problémákra hívták fel a figyelmet – számolt be honlapján a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG).
A KÖTIVIZIG működési területén a Természetvédelmi Világalap (WWF) közreműködésével, a LIFE projekt keretében 2004-2005 között telepítették vissza az – egyébként védett – eurázsiai hódot, amely a Tisza mentén 9 helyszínen, 44 egyed szabadon bocsátását jelentette. A Vízügy közleménye szerint ők már akkor jelezték, hogy előbb-utóbb gondokat fog okozni a természetes ellenséggel nem rendelkező, jó szaporodási rátával bíró, nagytestű rágcsáló faj betelepítése.
Mint írják, 2010-ben, a rendkívüli árvízvédelmi fokozat ideje alatt már szembesültek a hódok jelenlétéből származó vízkárelhárítási problémával: akkor egy példány a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszasüly térségében a fővédvonalat keresztező rámpába ásott üreget, amely az árvíz idején beomlott. Azonban szerencsére akkor még az árvízvédelmi töltésben jelentősebb kár nem keletkezett.
A hódok állománya aztán 2013-ben már gyarapodásnak indult, 2014 tavaszára a Tisza-tóban 5-15 család, a Tisza-folyó Kisköre-Csongrád közötti szakaszán 10-20 család, a Zagyván Jászberény-Szolnok közötti szakaszán pedig 5-10 család jelenlétére utaló nyomokat tapasztaltak. Ezen kívül a táplálkozási jeleit észlelték több belvízcsatornánk mentén is. Az állomány jelentős gyarapodását azonban 2016-tól tapasztalják, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság monitoring tevékenysége is alátámasztott.
Mivel védett állatról van szó, a hód miatt felmerülő, vízkárelhárítással kapcsolatos konfliktushelyzeteket a Vízügy csak eseti engedélyekkel tudja megoldani a legfrekventáltabb esetekben. 2015 óta minden évben kérvényt nyújtanak be a hód riasztására, illetve állományszabályozására.
A KÖTIVIZIG egyébként az állat üreg- és járatásó, valamint gátépítési szokását nagyobb veszélyforrásnak ítéli, mint a hódvár-építési tevékenységét.
Példaként hozzák fel, hogy a belvízelvezető csatornák és az öntöző csatornák depóniájába – a kotrás során kikerült és a csatorna mentén elhelyezett földanyagba – fúrt hódjáratoktól állékonyságában meggyengül a létesítmény, ami miatt a többletterhelés alatt tönkremehet.
Árvízvédelmi fokozat idején ráadásul a hód az üregből/várból az árvízvédelmi fővédvonalak közelébe szorul, és a Tiszán és a Zagyva visszaduzzasztott szakaszán a 30-50 napos árvizek miatt megnő az esélye, hogy az árvízvédelmi töltésbe járatokat alakít ki. A zagyvai töltések kis keresztszelvényűek, meredek rézsűvel rendelkeznek, ahol a hód az árvízvédekezés idején kialakított, 1-10 méter hosszú járatokkal a legkritikusabb időszakban tudja meggyengíteni a védművet, ezáltal vízoldali töltéssuvadást okozhat az üreg/járat beomlása, amely a fővédvonal gyors tönkremenetelét eredményezheti. A hód ilyen károkozását a Zagyva folyón már a 2021 téli árvíz idején is tapasztalták, de egyre több öntözőcsatorna és belvízelvezető csatorna depóniájában jelenik meg üreg.
De a hódok károkat okoznak a vízfolyások melletti idős puhafás állományokban is. "Véleményünk szerint ezeken a területeken álló idős fák magas természeti értéket képviselnek, ezért a KÖTIVIZIG – a fenntartási feladatai részeként – például egyetlen idős, őshonos fafajú fát sem vágott ki a Zagyva Zagyvarékasig terjedő szakaszán az elmúlt évtizedekben. Ezzel szemben a hódok tevékenységéből származó kidöntött fák a hidak és kanyarulatok környezetében torlaszokat képeznek, amelyek eltávolítása többlet feladatot ró az igazgatóságra" – fogalmaz a Vízügy közleménye.
Azt írják,
a természetvédelmi oltalom alatt álló eurázsiai hód tevékenysége a nemzetközi (Natura 2000 hálózat) természetvédelmi oltalom alatt álló élőhely károsítását eredményezi, és az életmódjából fakadóan sajnos veszélyezteti a Tisza és Zagyva menti élővilágot is.
A Vízügy felidézi, hogy 2019 végén a Magyar Természettudományi Múzeumban hódkonferenciát tartottak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében, ahol társ vízügyi igazgatóságok, természetvédelmi kezelők is részt vettek. Az eseményen felmerült, hogy milyen módon lehetne az állományt csökkenteni, de azóta sem történt előrelépés az ügyben. Viszont a KÖTIVIZIG szerint
egyre égetőbb kérdéssé válik azonban az eurázsiai hód állományszabályozása, mivel – mint a zagyvai példa mutatja – a folyókat szegélyező galéria erdősávokat tönkreteszi, illetve vízkárelhárítási szempontból is jelentős kockázatot jelent a károkozásuk.
A puhafás galéria erdősáv megőrzése, megóvása, illetve pótlása érdekében több lehetőség is adódik:
– A hódállomány érintett területről történő kiszorítása, állományszabályozása lenne az elsődleges cél, amely évente ismétlődő természetvédelmi kezelői feladat lenne, mivel újabb egyedek érkeznek a felszabadult territórium elfoglalására.
– Az idős fák megmentése érdekében a törzset egyedi védelemmel lehetne ellátni (tágulásra alkalmas fémhálóval) a rágás ellen, a hullámtéri kitettségből származóan azonban ez kétséges biztonságot ad (az árvizek idején az emelkedő vízszintekkel a rágások magassága is emelkedik, nem tájba illeszthető, rongálások), nagyszámú fa érintettsége miatt pedig jelentős a költségigénye.
– Az elpusztult faegyedek pótolhatóak lennének új facsemeték ültetésével. Ebben az esetben is kell gondoskodni törzsvédelemről, mivel csak őshonos fajú csemeték jöhetnek számításba, amelyek a táplálékul szolgálnak a hódoknak. A fatörzs átmérőjének növekedése intenzív, évente igazítást igényel, folyamatos bővítés mellett. Az inváziós fajok visszaszorítása, az ültetés és az éves karbantartás szintén jelentős költséggel párosul.
"A felszaporodott, védett hódállomány esetében azonban az állományszabályozás az egyetlen célravezető megoldás, amelynek természetvédelmi állami feladatnak kellene lennie, mivel a károkozó és a kárt elszenvedő is védett érték" – zárul a Vízügy közleménye.
