A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
A szajkó hazánkban gyakori, általánosan elterjedt madárfaj, tollazata rózsaszínes világosbarna. A napokban azonban egy igazán különleges színű példányt vett fel egy vadkamera a borsodi Golop községben, egy kihelyezett kerti itatónál – számolt be a Sokszínű Vidék az Aggteleki Nemzeti Park közlése nyomán.
A majdnem teljesen fehér szajkó két egymást követő napon (2021. szeptember 8-9-én) a késő délutáni órákban jelent meg, először egy rendes színezetű fajtársával, majd egyedül szállt le az itatóhoz.
A nemzeti park leírása szerint a madár szeme normális, csőre, karmai, lábpikkelyei rózsaszínesek, tollazata nagy része fehér, oldalán, hátán, fején, szürkés foltokkal. Az evező- és kormánytollak eltérő mértékben feketével futtatottak. A szajkó legjellegzetesebb tollai, a fiókszárny tollai kék-fekete csíkosak maradtak ennél a különleges megjelenésű példánynál.
A részleges pigmenthiányt (leucizmus) genetikai rendellenesség okozza. Az ilyen feltűnően fehér egyedek nem sokáig életképesek a természetben, hiszen hiányzik a rejtőszínezetük, így a természetes ellenségeik hamarabb megfogják őket. Látászavarokat és fényérzékenységet is okoz a pigmenthiány, ami szintén lecsökkenti a túlélési esélyüket.
A szajkó – népies nevén, a recsegő "mátyás" kiáltása után mátyásmadár – elsősorban erdei madár, de parkokban, fásított területeken, öreg kertekben is rendszeres fészkel. Fákra, magasabb bokrokra építi vékony gallyakból álló fészkét, melyet puha anyagokkal melegre bélel. Évente egyszer költ, amikor 5-6 tojást rak. 16-17 nap után kelnek ki a fiókái, melyek 3 hét múlva repülnek ki. Mindenevő, rovarokat, madártojást, madárfiókát, gyümölcsöket, gabonát, egyéb terméseket fogyaszt. Jó hangutánzó képességű, riasztó hangjára több erdei állat is felfigyel.
Állandó madarunk, de ősszel feldúsul az állománya az északról hazánkba érkező példányokkal. Legtávolabb Oroszországban fogtak vissza egy magyar gyűrűs szajkót, ami 2130 kilométert tett meg légvonalban a gyűrűzési helyétől. Nem védett madárfaj. Ősszel makkot raktároz télre, melyet több száz helyre rejt el, többnyire az erdő avarszintjében. Mivel nem mindegyikre emlékszik, akaratlanul is hozzájárul az erdők magról történő felújulásához.
