Megérkezett az idei első hó
Ahogy arról az Egri Ügyek is beszámolt, minden idők legsúlyosabb hazai madármérgezése történt a környéken a nyáron: Hatvan és Tura között egy vadásztársaság területén több tucat szárnyas ragadozó – többségükben védett fajok – tetemét és több mint száz mérgezett csalétket találtak. Időközben tovább emelkedett a megtalált mérgezett csalik, és több mint megduplázódott az áldozatok száma, így a természetvédelmi kár már meghaladja a hat és fél millió forintot, az érintett terület pedig közel 7800 hektár.
A korábbi hírek szerint egy rég betiltott szerről van szó, amely veszélyes idegméreg. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) csütörtöki közleménye szerint mostanra a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szaklaboratóriumaiban elkészültek az első minták patológiai és toxikológiai elemzései.
Az eredmények sajnos beigazolták a szakemberek várakozását és az egyik legveszélyesebb méreganyaggal, a karbofuránnal történt szándékos mérgezést mutatták ki (ahogy annak idején ugyanitt már 2010-ben is). Azonban a most kimutatott koncentrációk sokkolták a szakembereket, hiszen az egyes csalétkekben talált 6000 mg/kg értéket meghaladó és az egyes barna rétihéjákból kimutatott 60 mg/kg értéket megközelítő koncentrációk minden eddigi esetet sokszorosan felülmúltak.
– írták.
A közlemény szerint már 2008-ban betiltották az egész Európai Unióban a karbofurán tartalmú rendkívül mérgező vegyületnek a növényvédelmi célú felhasználását (gerinces állatok szándékos mérgezésére természetesen sosem volt legális a felhasználásuk).
A karbofurán az egyik legmérgezőbb vegyület, amely mezőgazdasági forgalomban volt, a halálos dózisa (ún. LD50) különböző emlősfajoknál 3-19 mg/testtömeg kg között változik, de a madarak általában ennél jóval érzékenyebbek, és számos fajnál (így például az amerikai vércsénél) 1 mg/ttkg alatti értékeket is mértek.
A szer esetleges humán hatásáról kérdésünkre Dr. Zacher Gábor toxikológus arról tájékoztatta az MME-t, hogy
a karbofurán tartalmú szerekből egy késhegynyi por (1 g) vagy egy negyed teáskanálnyi oldat (1 ml) már jó eséllyel emberre nézve is halálos lehet, de ennek a töredéke is már komoly tünetekkel és akár maradandó egészségkárosodással járó mérgezést okozhat.
A rétihéjákból kimutatott koncentráció a halálos dózis 36-szorosa volt, ami jól mutatja, hogy a csalétkekből fogyasztó élőlényeknek esélyük sem volt a túlélésre. De nagy eséllyel még a másodlagos vagy harmadlagos mérgezést elszenvedők is elpusztultak, hiszen csak két rétihéját sikerült a 114 mérgezett állatból megmenteni (így pl. egy hamvas rétihéját, amely olyan mérgezett erdei pityerből fogyasztott, amely előtte a csalétken táplálkozó rovarokból evett).
Az MME azt írja, a koncentrációk alapján megbecsülhető, hogy
a megtalált és eltávolított csalétkekben is még annyi méreganyag lehetett, amely elég lett volna 158 felnőtt ember halálához vagy 158 ezer barna rétihéja pusztulásához. Hasonló gondolatkísérlettel szemléltetve, a területen egy párban költő, világszerte veszélyeztetett parlagi sas esetében például ez a mennyiség a teljes világállomány megmérgezéséhez elég lett volna. És ezek a számok csak a begyűjtött csalétkekre vonatkoznak, az elkövetőnél ennek a mennyiségnek a sokszorosa kellett, hogy rendelkezésre álljon a csalétkek elkészítéséhez.
A közleményt a sok rossz után egy jó hírrel zárták: szerencsére helyi önkénteseknek még a napokban is sikerült lefényképezni a helyi parlagisas-pár mindkét tagját, amelyek fészkétől mindössze kétszáz méterre is kerültek elő csalétkek és mérgezett állatok. "Így a saspár biztosan csak a természetvédők és azon belül leginkább az MME kutyás egysége által végzett hatalmas és gyors munkának, valamint a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a territóriumuk közepén zajló hatalmas mérgezést" – írta a Madártani Egyesület.
