Az elmúlt időszakban a nyilvánosság előtt többet szereplő Fekete Valérral készítettünk riportot. Éppen munka közben értük, a Vén Bagoly kerthelyiségének falát fújta. Sokan Siorként, streetartosként, graffitisként ismerik de az sem kizárt, hogy szókimondó írásait olvashatták. Megkérdeztük, hogy mi az igazság abból, hogy elköltöznének az országból?

Egri Ügyek: Bevallom, mikor először hallottam a hírt, először viccnek gondoltam. Aztán megerősítetted, hogy elköltöztök külföldre. Ez már végleges?

Fekete Valér: Igen. Nem akarom, hogy ez a beszélgetés egy sirató legyen, ne úgy vegye senki. Ez a költözés nem egy negatív dolog, nem exodus, nem egy rossz dolog inkább pozitív. Régóta forgatom a fejemben a gondolatot, hogy van a miénknél boldogabb ország.

EÜ:Keresnek sokan?

FV: Igen, kerestek innen-onnan, újságírók is, és sok ismerős is írogat. A költözés miatt is meg a közéleti szerepvállalásaim miatt is. Nem is gondoltam volna, hogy sokaknak az a bátorság jele, hogy kiállsz beszélni. Három-négy alkalommal nagy nyilvánosság előtt elmondtam a véleményemet élő szóban. Nem hívtam fel senkit agresszív cselekedetre, nem beszéltem csúnyán, semmi extravagancia nem volt bennük, nem gondoltam, hogy ilyen hatása lehet.

EÜ: Nyilván nem véletlenül álltál ki beszédeket tartani.

FV: Nagyon rossz véleményem van a jelenlegi vezetésről, a magyar arisztokráciáról. Kontraszelekció hatásai láthatók, alacsony színvonalú a társaság. Lecsökkent a színvonal, az iskolázottság, az általános műveltség és nincs világlátottság. Most nem a Maldív-szigeteki nyaralásra gondolok... Nagyon nagy bajban van az ország. Számomra több oka van a külföldi lét kipróbálásának. Az egyik ez az általános rossz érzet a városomban. A legtöbb barátom elköltözött. Korábban nagy társasági életet éltem, a kulturális élet is nagyobb volt a városban, de ez megszűnt, mert alig maradtak már emberek. Az én társasági életem nullára csökkent.

EÜ: De mi lesz a családoddal, a munkáddal?

FV: A munkámat szeretem, és sajnálom, hogy be kell fejezzem. Szerintem jól dolgoztam, de meg is becsültem magamat, sokat kaptam, a legjobb iskola ma a Pásztorvölgyi szerintem. Sajnálom, hogy itt kell hagyni. Viszont nem akarok napi szinten olvasni megmagyarázhatatlan dolgokról például korrupcióról. Lebontották a jogállamot, de mondjuk ez a folyamat nem négy meg hat év alatt zajlott le, hanem sokkal hosszabb időbe telt. Mindent tönkretettek. Eddig el tudtam kerülni őket, de mára eljött az a pillanat, hogy már „bejönnek a házamba”, egyszerűen nem lehet kikerülni őket. A gyerekeim iskoláskorúak lesznek, nem szeretném, hogy ők oktassák őket, ebben a rendszerben, miattuk mindenképpen szeretnék változtatni. Nem akarom, hogy reggel, délben, este kerülgessem ezeket az embereket. Ott vannak már mindenütt, az iskolában, az orvosnál a sorbanállásban, a postaládában...

EÜ: Valami elől elmész, de nyilván nem csak ez az indok. Van célod, célotok is kint?

FV: A negatívumoknál fontosabbak a pozitív impulzusok, hogy nagy kaland lesz. Újra utazunk. A suliban mindig mondtam a gyerekeknek, hogy tanuljanak nyelveket, új szakmákat, legyenek naprakészek, utazzanak! Rájöttem viszont, hogy így nem vagyok hiteles ha pont én nem tudom megmutatni. Elkezdtem rágyúrni, nyelvet tanultam, a francia mellé az angolt, szakmát sajátítottam el. A graffitis, streetartos karriert is felépítettem, azzal az utóbbi időben rengeteg elképesztő helyre eljutottam, a világképem szélesedett, az önbizalmam erősödött. Egy új világba fogunk érkezni, a gyerekeimnek sokkal jobb lesz. Az új kihívás testben és lélekben mindannyiunkat meg fog erősíteni. Az biztos, hogy egy próbatétel lesz. Szerintem nem azért élünk a világban, hogy az urainknak dolgozzunk nyolc-tíz órákat, és ők elköltsék az adónkat, hanem egy nyugodtabb élet a cél. Egészségben, vidámságban. Sajnos ez itthon nem látszik, egyre sötétebb a helyzet. Nagyon komoly a baj, nagy utcai lökdösődések, verekedések várhatóak, de én abban nem akarok részt venni. Hamarosan rá fog jönni mindenki, hogy nem a cigányok vagy a zsidók lopták el az országot, hanem néven nevezhető hétszázhuszonnégy ember és pártízezer senkiházi haverjuk. Ezeknek ott lesz a neve, címe, de el fognak menekülni a nép elől és itt fogják hagyják az adósságot és a bajt. Inkább mással foglalkozunk majd kint.

EÜ: Jött-e megkeresés külföldről? Neki állsz majd ott is fújni, rajzolni?

FV: Nem érkezett megkeresés. Nincs még ilyen terv. Nincsen ilyen igényem kimondottan. Nem terveztem, ez igazából hobbi, szórakozás. Ebből megélni nehézkes. Nem úgy állok a dologhoz, hogy a „művészúr megérkezett és hol a fogadóbizottság”, de nyilván ha lesz lehetőség akkor élni fogok vele. Nyilván fizikai melós leszek, legalulról kell kezdenem, be kell tagozódnom. De majd küldök még karikatúrákat ha látjátok szükségét.

EÜ: Hajjaj, várjuk mindenképpen! Elárulod, hogy hova költöztök pontosan?

FV: Erről nem szeretnék beszélni. Viszont egy gondolatot szeretnék megosztani. Csernust kedvelem, olvastam – szerintem hiteles – ő írta, hogy ha valamit elkezdesz csinálni, akkor nem lehet azt mondani, hogy megpróbálom, meg de jó lenne ha, meg jajjaj. Neki kell állni és ami rajtam múlik azt mindet meg kell csinálom. Felkészültem az útra és megcsinálom úgy ahogy egy 42 éves háromgyerekes faszi meg tudja tenni.