Új kütyük és trükkök, csípős párbeszédek, szerethető régi és eddig még nem látott robotok, galaxisokon átívelő kalandok és élet-halál harcok jellemzik a családtörténetként is értelmezhető űrsorozat befejező részét. A Star Wars: Skywalker kora az univerzum újabb szegleteit tárja elénk, kiderül, hová lett az egyik Halálcsillag rozsdás roncsa.

Az Egy új remény 1977-es megjelenése óta a Star Wars-filmeket töretlen siker és érdeklődés övezi, a popkultúra megkérdőjelezhetetlen részét képezik, elegáns helyet foglalnak el a nézettségi listákon, és időtlenségüket bizonyítja, hogy generációról generációra a kedvencek közé kerülnek. Kevés olyan filmsorozat létezik, amelyről elmondható, hogy a rajongó szülők „megfertőzik” a gyerekeiket az űrkaland élményével, akik felnőve szintén továbbadják az utódoknak a galaktikus mesét.

A Star Wars: Skywalker kora című részről valószínűleg még sokáig folynak heves viták, hogy méltó befejezés-e vagy sem, és elképzelhető, hogy az „igazi”, legrégebbi fanok szemében soha nem ér majd fel az új trilógia az eredetivel. De talán a csalódásuk elsődleges oka a történet lezárása, hogy el kell engedniük egy évtizedek óta dédelgetett filmélményt, nem pedig a befejezés minősége. Mert a képi világra ezúttal sem panaszkodhat senki, hiszen minden sokkal látványosabb, felgyorsultabb, végig pörögnek az események: harc harcot ér, ropognak a lézerfegyverek és sistereg a fénykard. Viszont talán pont a gyorsaság miatt számos dolog sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint a korábbi részekben. Például a szereplők könnyedén átnyúlkálnak a téren – akár galaxisokon át mozdítva el a tárgyakat, illetve a hiperűrsebességre kapcsolás is már csak holmi hiperszökkenés.

Emellett bonyolódnak a családi szálak, és mikor végre kiegyenlítődni látszanak az erőviszonyok, újabb fordulat következik. A történet szerint a Skywalkerek több mint hetven éve hálózzák be az eseményeket, jelen voltak a legfőbb csatáknál, a döntő pillanatoknál és a kezdetektől harcban álltak az erő sötét oldalával. Néhol átcsábulva, hol pedig vissza, de próbálták megtartani az egyensúlyt a sithekkel szemben, akik természetesen ebben a részben is visszatérnek, méghozzá egy olyan lény személyében, aki az első Skywalker megjelenése óta része a cselekménynek. Hogy ki is ő, azt nem spoilerezem el, de mindvégig a gonosz megtestesítője, a demokrácia ellensége, egy olyan vezér, aki ellen újra és újra fellázadtak az ellenállók. Tulajdonképpen egy diktátorról van szó, aki elhallgattatja az ellenfeleit, sőt, talán az ő szemében nincsenek is ellenfelek, kizárólag ellenségek, akiket el kell pusztítani!

A Star Wars: Skywalker kora című befejező részben ismerősek lehetnek bizonyos jelenetek, amellett, hogy ismét sor kerül a jó és a rossz összecsapására a galaxis feje fölött. A hatalom például újfent alábecsüli a kisebbségeket, akik a megfelelő hívószóra összefognak, és ha kell, erőt demonstrálnak az elnyomás ellen. A roncsvadász (Rey), az exrohamosztagos (Finn) és a fűszercsempész (Poe Dameron) barátsága az átlagpolgárok szövetségét jelképezik az embertelenség ellen. Alapvetően a demokrácia igénye csap össze egy autoriter rendszerrel. Az erő sötét oldalán mindig jól felismerhető a gonosz, akit a hatalom szempontjából jelentéktelen szolgák veszek körül, arctalan őrök. A legfőbb vezér láthatatlan marad, a háttérből irányítja a szálakat, egy-egy báb képviseli, aki szintén egy erőskezű, félelmet keltő vezető, viszont behódolva kérdés és gondolkodás nélkül végrehajtja az akaratát. A story tanulsága lehet, hogy a hataloméhség minden esetben megcsúfít. (Kívül-belül.)

A Skywalker kora összességében egy kifejezetten szórakoztató családi mozi, amelyben attól függetlenül viszont láthatjuk a kedvenc karaktereinket, hogy azok meghaltak a történet során vagy sem, illetve az őket alakító színészeknek sem feltétlenül kell életben lenniük a vásznon való feltűnéshez. Így a mai kornak megfelelően akár zöldfilmnek is lehet nevezni a befejezést, hiszen élen jár az újrahasznosításban.

Star Wars: Skywalker kora
155 perc, 2019

IDE KATTINTVA online is foglalhat jegyet az egri mozi vetítéseire.