Recseg-ropog az egri bérlakásrendszer, de vajon a fejünkre fog omlani?

Pál György egri önkormányzati képviselő írása
Az elmúlt időszakban sok szó esett a bérlakásokról, miután kiderült, hogy bár 223 fő van várólistán, ebből az elmúlt két évben a Vágner Ákos vezette önkormányzat egyet sem utalt ki, miközben megközelítőleg 100 önkormányzati bérlakás üresen áll. Az is feltűnő volt, hogy az elmúlt időszakban megszaporodott ezeknek a bérlakásoknak az értékesítése -hivatkozva azok leromlott állapotára-, jelentős bevételt várva ebből a költségvetésbe. A polgármester odáig ment el, hogy közgyűlésen kamerák előtt kijelentette:
„Egy számot hadd tegyek még ide. Veszprém megyejogú városnak 130 darab lakása van, ami elsősorban városi közcél, tehát olyan bérlő kijelölési joggal rendelkező szervezeteknek együttműködési megállapodás keretében adja bérbe, akik a városban, városért tevékenykednek. Én erre szeretném majd ide is eljutni, hogy azt gondolom, hogy ne egyedi kérelmek legyenek.”
Ez a kijelentés azonban semmi másról nem tanúskodik, mint arról, hogy e szavak kimondójának fogalma sincs az egri viszonyokról, élethelyzetekről, csak a „tartozik-követel” excel tábla bűvöletében él. Akik foglalkoztak a témával, azok számára nem volt titok, hogy az ezt szabályzó rendeletünk elavult, évtizedes lemaradásban van a jelenlegi igényekhez, viszonyokhoz képest, de működőképes, csak működtetni kellett volna.
A rendeletünk hiányosságait, ahol csak tudtam, publikáltam, sokakhoz el is jutott az az öt fő probléma, amit megjelöltem:
- a szociális jogosultsági határok egy 17 éve befagyasztott állami mutatóhoz (szociális vetítési alap) vannak kötve, ami folyamatosan szűkíti a ténylegesen jogosultak körét;
- a lakáskiutalás rendje nem épül átlátható, pontozáson alapuló szükséglet-értékelésre;
- nincs a rendeletben rögzített kötelezettség a bérleti bevételek felújításra fordítására, sem karbantartási/energetikai ütemtervre;
- a lakbérek és a valós piaci/fenntartási költségek közötti szakadék automatikus korrekció hiányában újratermelődik;
- a garzonházra vonatkozó szabályok a lakásfinanszírozási piac gyökeres megváltozása miatt tarthatatlan.
Ennek hatására vagy nem, nem tudni, hogy mi történt a háttérben, de hirtelen bejött egy módosítás a lakbér rendelethez, ami bár semmit nem oldott meg, de kavicsot dobott a tóba. A rendelet három lényeges változást hozott:
- a garzonház bekerült az általános szabályok alapján kiadható lakások körébe,
- az igénylistát megszüntették, minden egyes lakás pályázat útján kaphat bérlőt,
- a polgármester pedig egy laza mozdulattal lepasszolta a szakbizottság részére az eddig hozzá tartozó döntés jogát.
A bizottság pedig a közgyűlésen elhangzott javaslatomat meghallgatva önkorlátozó módon három rendkívüli bizottsági ülés keretében kiizzadt magából három (szociális, költségelvű, piacialapú) objektív pontrendszert melyet minden pályázati kiírás részévé tesz, így a döntés már csak formalitás, valójában attól eltérni a pályázatok szakirodai értékelése után nem lehet.
Ez eltér eredeti javaslatomtól, mely a pontrendszert a rendelet részévé tette volna (még erősebb objektivitás), és a lakásigénylési jegyzék szereplőinek lakáshoz jutási sorrendjét határozta volna meg. A folyamatos pályáztatás rejt magában veszélyeket, és a szakiroda terheltségét is növeli.
Azt megítélni nem tudom, miért nem a normál ügymenetben (szakirodai alternatívák kidolgozása után bizottsági döntés) történt a pontrendszer kialakítása, ám mégis hasznosnak bizonyultak a rendkívüli bizottsági ülések. Ugyanis kiderült, fideszes bizottsági társaim viszonylag tág vonalakban ismerték csak lakbér rendeletünk minden aspektusát, ám a vita során megértették az általam eléjük tárt adatokból (igénylők medián jövedelme, jövedelmi sávjaik, családok összetétele, gyerekek száma, stb), hogy mi is a szabályozásunk alapvető hibája: a Fidesz kormányok által 17 éve érintetlenül hagyott 28 500 forintos szociális vetítési alapból való kiindulás, mely szinte mindenkit kizárt a szociális lakbér sávból, a legelesettebbek kivételével feltolva mindenkit a költségelvű lakbér sávba.
Mindez azért nem okozott összeomlást a rendszerben, mert a lakbérek nem lettek sem inflációnövelésnek, sem semmilyen indexálásnak alávetve, így messze elszakadtak a valós albérleti költségektől, ezzel tulajdonképpen mind a szociális, mind a költségelvű lakbéreink alacsony jövedelműek részére is megfizethetőek maradtak (kvázi szociális igényeket elégítettek ki). A másik oldalról viszont a lakásállományra fordítható felújítási költségek minimálisra apadtak, ami egyre inkább feszíti a rendszer fenntarthatóságát.
Ma már kimondásra került: 3-4 hónapon belül újra közgyűlés elé kell kerülnie a lakbér rendeletnek, orvosolandó a bizottsági ülésen mindenki által felismert hiányosságokat. Vannak aggályaim, hiszen a vitában kiderült, vannak kérdések, amiket egészen másképp lát egy-egy tagja a bizottságnak. Azonban reménykedem és mindent megteszek annak érdekében, hogy az új rendelet ne egy drasztikus lakbéremelést tűzzön ki célul, hanem a valós élethelyzeteket jól kezelő, az egriekkel szolidáris szabályozás jöjjön létre, szem előtt tartva az átlátható döntéshozatal és fenntartható működés feltételeit.
Sokat tud segíteni a rendelet alkotásban, ha a kérdőívet kitölti és elküldi!
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, kövessen bennünket az EGRI ÜGYEK Google Hírek oldalán!






















