Amatőr felvételeken elevenednek meg az emblematikus kockaházak.

Magyarországon a szocializmus korszakának egyik szimbólumává váltak, és a falvak képét máig meghatározzák a köznyelvben "Kádár-kockaként" emlegetett kockaházak. A Magyar Nemzeti Levéltár és a szentendrei skanzen közös projektjének keretében, Tamáska Máté építészetszociológus vezetésével már évek óta kutatják a kockaházjelenséget, az első tudományos eredményeket a tavaly ősszel megjelent "Kockaház. A 20. század vidéki háztípusa" címet viselő kötet foglalta össze.

Az építészetszociológus az Építészfórumnak adott interjúban így írta le az épületet és a hozzá kapcsolódó jelenséget:

Ha szigorúan vesszük, akkor a kb. 10x10 méteres kiterjedésű, két utcai szobával, két utcai ablakkal és sátortetővel rendelkező alapformáról beszélünk. Azonban a kockaház egyben egy korszak gyűjtőfogalma. A vidék „kockásodása" egy társadalomtörténeti időszak, ami a második kényszer kollektivizálás után, tehát az ötvenes évek végén kezdődött, miután a vidékiek elvesztették a lehetőséget és a reményt arra, hogy önállóan gazdálkodjanak. A föld mint életcél eltűnt, helyette jött a lakóház. Ezt az időszakot egy nagyon intenzív építési korszakként tartjuk számon.

Az emblematikus épületeket a levéltár és a skanzen egy közös tárlaton is bemutatja, amely egy 80-as évekbeli amatőr fotógyűjtemény anyagából válogat. A képek révén tehát – mint az Építészfórum írta – "szó szerint a kisember látszószögéből tárulkozik fel kistelepüléseink egykori állapota, beállítások és retusálások nélkül". Az országot bejáró vándorkiállítás a napokban érkezett Egerbe, és jövő hét közepéig tekinthető meg a Líceum Tittel Pál Könyvtárában.

Tamáska Máté az egri kiállításmegnyitón is részt vett, és a városi tévének nyilatkozva beszélt a téma jelentőségéről:

(Indexkép forrása: TV Eger / YouTube)