Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Az Érsekkertben épülő rekortán borítású futókör a vidéki Magyarország leghosszabbja lesz, ugyanis 1300 méteren róhatjuk a köröket szabadon. Legjobb esetben két hónapot jósoltak a munkálatok befejezésére, ebből csak két hét maradt, de ha csúszik is az átadás, a képekből ítélve hosszú hónapokat már nem kell várnunk.
Ez a fejlesztés egyike azoknak, amely még az előző grémium tervei között szerepelt és a körzet fideszes képviselője, Kovács Cs. Tamás szorgalmazta évekkel ezelőtt. Akkor nem nyert el pályázati forrást, azonban ezzel nincs különösebb baj, hiszen egy település fejlesztése leginkább ciklusokon átívelő döntések, intézkedések és folyamatok egésze. Így történhet az, hogy az Egészségház utca felújítása alatt történik egy politikai váltás az önkormányzati választásoknál és felmerülhet megannyi előre nem látható akadály, amelyekkel már az aktuális vezetésnek kell megküzdenie, így a felelősség is őket terheli. Ezekből cicaharcokat gerjeszteni kizárólag politikai érdekeket szolgál. A képviselők csak azt dönthetik el, mekkorára fújják fel a lufit, a szakma meg végzi a dolgát.
Az érsekkerti futókör bejelentésénél – ahogy az a társadalmunkat erősen jellemzi – a városvezetés kapott hideget-meleget, hiszen a Szentmarjay stadionban néhány évvel ezelőtt felújították a salakos futópályát, így többen feleslegesnek tartották a rekortán burkolatú pálya telepítését Eger történelmi parkjában. Sokan voltak olyanok is, akik üdvözölték a fejlesztést, hiszen a futókör lényegében a parkban futók által évek óta kitaposott nyomvonalon jött létre, azt az érzést keltve, hogy a park zöldterületéből az építkezés nem vesz el és nem roncsolja a környezetet.
A két szomszédos futópálya nyilvánvalóan nem összehasonlítható, hiszen a többpályás futókörön versenyszerűen is lehet edzéseket tartani, míg az Érsekkertben megvalósuló futókör rekreációs, szabadidős tevékenységeket szolgál a hobbifutóknak, amely beleilleszthető a minőségi város koncepciójába és a turisztikai mivoltunk is erősödhet. A szomszédos Hotel Eger, illetve a strandra járók is jól járhatnak, hiszen – ha nagy nehezen találnak parkolót – remek időtöltést eredményezhetnek. Az Érsekkertről tehát elmondhatjuk, hogy ilyen célokra megfelelő, de van egy apró probléma. Vagy inkább több.
A hosszútávfutók túlélik, rövidtávon mi megsülünk
Az Érsekkert valóban történelmi park, annak idején érseki magánterület volt, csupán 1919-ben nyitották meg, tanácshatalmi nyomásra. Így ismertük meg Népkertként, a rendszerváltás után kapta az Érsekkert nevet. Nyilvánvalóan évszázadokkal ezelőtt igazi biodiverzitás jellemezte a területet, magában foglalva a Csákó városrészt és a vasútállomás területét is. Találhattunk itt veteménykertet, virágkertet és magát a díszkertet. Ez lehetett a kornak megfelelő "méhlegelő" és szerencsére akkor még nem létezett Fidelitas, hogy legyilkolja véletlenül az állományt és a Városgondozást sem kritizálta a nép hetente, hogy vágják már le a 10 centinél nagyobbra nőtt füvet.
A park történelmi jellegéből már csak a kovácsolt vaskapuk, a tó felett átfutó kőhíd és a platánfák maradtak. Ahogy telt az idő, különböző igényeket kiszolgálva több fejlesztés is megvalósult (játszóterek, sportpálya, bicikliút stb.), napjainkban pedig rengeteg rendezvénynek ad helyet. Az Érsekkert küzd egy bizonyos Dobó tér-szindrómával, amelynek veszélyeinek küszöbénél felmerülhet az a kérdés, amely már többeknek megfogalmazódott: milyen Egerben akarunk élni? A Dobó tér átalakítása örök sláger, megannyi közmű és infrastrukturális fejlesztés mellett a legfőbb indoka az volt, hogy követve a trendeket, Egernek is szüksége van egy rendezvénytérre. Ez eredményezte azt, hogy a Dobó téren a nyári reggeleken tükörtojásunkat is megsüthetjük a hőhullámok idején. Ezek a problémák – mert fejlesztésnek már nem merem nevezni – megosztóak a lakosság körében is, hiszen nem az ajtajában, hanem kőkeményen a klímaváltozás közepén vagyunk, érezhetően a hőingadozások komoly következményeit és a kiszámíthatatlan időjárást.
Az érsekkerti futókör megépítése megint csak nem a világ vége, annak visszafordítása sem menti meg a bolygónkat, de valamikor fel kell tennünk a kérdést, hogy mi, az itt lakók és a városvezetés és a szakma képviselői miket tehetünk lokálisan a további problémák megelőzése érdekében.
Ha valamivel, akkor ezzel napi szinten kellene foglalkozni és meghatározni az irányvonalakat. Az új városvezetés megfogalmazott néhány zöldpolitikai célt, ezekből egyelőre semmit se látunk, de ha egyszer megvalósulnak, aligha nevezhetjük őket komoly ökopolitikai stratégiáknak. A korunkat jellemző populista, zöldre festett politikai irányvonalak majdnem annyira adekvátak, mint a villanyautók, amelyek bár nem pöfögik szét a levegőt, de ugyanúgy helyet foglalnak, drága a fenntartásuk, parkolóhelyeket kell biztosítani számukra vagy garázsokat építeni. Ez koránt sem a fenntartható kategória. Sajnos a városi rendezvényekre bevezetett műanyagmentes evőeszközök és poharak sem azok, bár kezdésnek kiválóak, az meg már más kérdés, hogy a másfél órán keresztül füstölő traktor a Bikavér Ünnepen még mindig attraktívnak számít (?). Ilyen szempontból a nagy port kavart játszótér ügye is örvendetes, hogy nem valósult meg, hiszen minden ilyen fejlesztés további költséggel jár, amelynek biztosítása nem mindig adott, főleg, ha a városvezetés mindig arra panaszkodik, hogy bizonyos dolgokra nincs költségvetésük. Az ezekről szóló párbeszédet vagy vitát tehát itt is kezdhetnénk, így az már hasonlítana a társadalmasítás intézményre, illetve sokak szeme felnyílna, hogy
vajon a futókörre szánt 100 millió tényleg annyira szükséges volt-e, ha majd 3-4 év múlva az elhasználódott és folyamatosan romló borítást javítani kell, vagy a viharok és egyéb időjárási katasztrófák egyszerűen kettétörik a pályát, remélhetőleg akkor, amikor egy futó sincs rajta.
Sokakban nem merül fel a kérdés, de Eger stratégiája és jövőjének irányvonala annyira homályos, mint a télen belehelt bukósisak plexije és most már biztos, hogy radikális váltásokra lenne szükségünk ahhoz, hogy érdemben változzon a város élhetősége.
Rengeteg jó példa is van, a Felsőváros kifejezetten zöld, rengeteg füves, bokros területettel és gyönyörű fákkal a lakótelep mivolta ellenére. Ez már önmagában hangulatjavító és tökéletes kiindulópont, viszont, ha történik egy baleset a főúton, az egész város megáll létezni, mert egyszerűen nem léteznek alternatív útvonalak és a tömegközlekedés lehetősége minimális.
Sajnos elmondható, hogy Eger lakossága autóvezető, sokan bádogesernyőként vagy guruló fotelként használják az autót egy olyan városban, ahol alig léteznek távolságok. Ameddig ez a szemléletünk nem változik, akármelyik városvezetés vagy kormány kezdeményezhet intézkedéseket, semmi sem fog változni.
A legnagyobb probléma, hogy a politikai kultúránk miatt aligha tudunk beszélni erről, mert érthetetlen és felháborító módon egy Senator-ház eladása, mint a város vagyongazdálkodási politikájának egy része, több hónapos műbalhét eredményez, leuralva a tényleges problémákat, amelyekkel foglalkoznunk kellene. A szemléletváltáshoz úgy tűnik egy politikai generációváltás is szükséges, sőt kötelező.
Azok a gyökerek
Az építkezés kezdetekor Mirkóczki Ádám polgármester beszélt arról, hogy a strandról a patakba ömlő melegvízzel fogják fűteni a rekortánpályát, így az gyakorlatilag ingyen lesz. A probléma csupán annyi, hogy ez nem fog megtörténni. Valahol felesleges is, mert a rekortán vízáteresztő, ha meg esik, akkor mindegy is, nem fognak futni rajta. A teleink egyre enyhébbek, az extrém hidegek néhány hétig tartanak csupán, így azonkívül, hogy a bogarak megigyanak egy forró teát a futópályán, nem sok haszna van a termálvízzel való fűtésnek. Sajnos azt sem lehet kijelenteni, hogy ingyen lenne, hiszen létezik olyan, hogy vízbázis, amiből ezzel elveszünk, visszapumpálni nem tudjuk, hiába, hogy azt óvatosan hulladékhőnek nevezzük.
Ugyanúgy
azt sem mondhatjuk, nem veszünk el zöldterületet a parkból, holott nagyon is. Ez rémegyszerű dolog. Eddig nem volt rajta semmi, csak kitaposott fű és megkeményedett föld, de ez attól a zöldterület kategóriájába tartozik. Ha aláásunk és kőzúzalékkal, betonnal vagy rekortánnal borítjuk, az a zöldterület csökkenését jelenti.
Azért, mert a futók legjava ezt kitaposta, még nem jusztifikálható ezzel. Akkor betonozzuk le a Bükk túraútvonalait, mert már kijárták a természetkedvelők. Ezeket a fogalmat konkrétabban kellene kommunikálni, vagyis inkább helyesen ahhoz, hogy a szemléletváltás le is gyökerezzen. A klímaváltozással pedig a szakma is fejlődik, ezért a fákra, patakokra, bokrokra és minden, ami zöldterület (vagy kék), egyfajta közműként kell tekintenünk, nem pedig innen-onnan feláldozható darabkákról, mondván, hogy még bőven van belőle. Nincs. Az Érsekkertről még elmondható, hogy összefüggő, értékes zöldterülettel rendelkezik egy fuldokló belváros közepén, ezért kellene a legnagyobb óvatosággal kezelnünk.
Létezik egy világszerte elfogadott szakmai szavacska: a rizoszféra, azaz a növényi gyökerekhez közel található talaj, melyet a gyökérzet befolyásol. Ezt a részt tekinthetjük a talaj legaktívabb részének mikrobiológiai szempontból. A gyökérzónában a talaj mikroszervezeteinek száma nagyobb, mint a távolabbi talajrészekben, mert a gyökér egyes váladékanyagai a talajbaktériumok számára kedvező feltételeket teremtenek; a mikroszervezetek anyagcsere-termékei pedig hatással vannak a növényre. Értsük ezt úgy, hogy van egy többszázéves platánfa, amelynek az utolsó ágának végig tart a gyökérzónája, ezért a lombkorona alatt bármilyen volumenű fejlesztés aggasztó lehet, ha az a gyökérzónáját sérti. Talán ez a futókörről nem mondható el, hiszen 30-40 centi mélyre áshatták, bár erre vonatkozó adatok nem találhatóak. Ha arról hallunk, hogy a városban kidőlt egy fa, akkor gondolhatunk erre is, hiszen megannyi építkezés és fejlesztés történhetett így, amely valamilyen módon a környező fák gyökérzónáját sérthette, ezzel megroncsolva a fa statikai alapjait.
Érdemes tehát végre komolyan venni a főkertész intézményét, illetve keblünkre ölelni azon szervezeteket, akik szívükön hordozzák ezeket a témákat.
Mérési adatokból sajnos nyomon követhető, hogy a két politikai oldal aktív szavazótábora kevésbé foglalkozik a környezetvédelemmel, így a zöldre festett politikai szónoklatok megragadnak a felszín szintjén, ezekkel még behúzhatók új szavazók is. A fiatalokat azonban egyre jobban izgatja a téma és minden bizonnyal olyan politikai képviselőt követnének idővel, aki ezen ügyekben érdemi lépések tesz.
Nem Egerben fogjuk megváltani a világot, azonban az Érsekkert jövőképének vitája példaértékű lehetne, hogy a társadalmi párbeszéd elinduljon a tudatos lakosság és a felelősségteljes városvezetés, illetve a fenntarthatóság eszméjén.
A szabadtéri kondipark, a futókör már megépült. A játszótér bármikor visszakerülhet, aztán valaki egy étteremsort is álmodhat oda, azoknak meg parkoló kell és így tovább. Nincs vége. Sem az ország, sem pedig Eger városa nem engedheti meg a zöldre festett kapitalizmust. Ha nem is a végletekig, a természet azért állja a sarat, így Egernek is rögtön két területet is felkínált az évek alatt, amelyek érdemi ökopolitikai fejlesztéseket hozhatnak. Csak akarat szükséges. Ezek a területek pedig a Laktanya, illetve a Széchenyi 47., a Kánitz-kastély területe. Remélem, jó irányba mutattam.
#GALLERY_142#
(Fotók: Domán Dániel)
