Lázár János Egerben járt és a fideszesek lelkét ápolta
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága közölt egy hosszú beszámolót arról, hogy január végén a szervezet természetvédelmi őrszolgálat összehangolt felmérést végzett, amely során próbálták felderíteni, hány farkas és hiúz nyomai találhatók a nemzeti park illetőségi területén.
Mint írják: "a három megye (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) területét érintő szinkron-jellegű számlálás során összesen mintegy 425 kilométernyi útvonalat nyomoztunk végig, vizsgáltunk át farkasok és hiúzok életnyomai után kutatva. A felmérésben összesen 18 fő vett részt, a 16 természetvédelmi őr kolléga munkáját Nógrád megyében „civil” kolléganőnk, míg a Tarna-Lázbérc Tájegység területén külsős önkéntes segítette".
Farkas nyomán a Nagyragadozó-Szinkronon. Fotó: BNPI
Az elmúlt években bizonyítottá vált, hogy a tágabb térségünkben élő nagyragadozó fajok közül mindhárom előfordul, a farkas és a hiúz pedig állandó jelleggel megtelepedett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén. Előbbi többször sikerrel is szaporodott, míg utóbbi esetében, bár ez szintén biztosra vehető, egyelőre csak valószínűsíteni lehet.
A medve ritkán, rendszertelenül, elsősorban kóborlásai során bukkan fel, de a Szlovákiával határos területeken gyakrabban találkozhatunk nyomaival. A farkas tekintetében a jövőben a már összegyűjtött nagy mennyiségű adat feldolgozása és kiértékelése mellett, az egyedek rokonsági viszonyainak, a szociális hálózatoknak és a területhasználatuk finomabb léptékű vizsgálatának kell előtérbe kerülniük. Fontos lesz azt is vizsgálni, hogy a BNPI területén megjelenő farkasok milyen élő kapcsolatban vannak a tőlünk északabbra élő, szomszédos állományokkal, a felvidéki forrás-állománnyal – áll a BNPI ismertetőjében.
Idén első alkalommal 2020. január végén, az Észak-Magyarországot időlegesen egységes hótakaróval befedő havazásnak köszönhetően adódott alkalom egy átfogó terepi vizsgálatra, így kerülhetett sor január utolsó két napján a Nagyragadozó-Szinkronra, amely a BNPI történetében az első teljesnek mondható szinkronnak számított.
Előzetes információk is rendelkezésre álltak, hiszen közvetlenül a havazás előtt is találtak nyomokat, préda-maradványokat a nemzeti park kollégái, készültek kameracsapdás felvételek, január 28-án pedig egy bükki vadászat során, hajtásban megriasztott farkasfalkáról érkezett hír, ami 11 farkas megfigyeléséről számolt be.
(A fenti videó a Bükki Nemzeti Parkban készült kameracsapda segítségével, 2020. január 29-én. Készítője Kleszó András természetvédelmi tájegységvezető.)
"A felmérés véleményünk szerint eredményesnek mondható, mert minden egyes tájegységben előkerültek dokumentált nagyragadozó előfordulások! Ez a legtöbb esetben a havazás kezdete óta keletkezett életnyomok (lábnyomok, ürülék, ill. préda-maradványok), valamint az azokat megerősítő, kameracsapdák által farkasokról készített felvételek alapján vált bizonyossá. Farkas az összes érintett tájegységben előfordult, hiúz egyedül a Nyugat-bükki Tájegység területén került elő a szinkron időpontjában" – áll a beszámolóban.
Egy hiúz lábnyoma. Fotó: BNPI
Egy 5 tagú falka nyomai. Fotó: BNPI
A Medves-fennsíkon és a Mátrában magányos farkasok lábnyomai kerültek elő, míg a Tarna-vidéken egy öt tagú farkasfalka tanyázott. A Bükkben, a Fennsíkon és a hegység déli tömbjében egymástól markánsan elkülönülő területeken tapasztaltak farkasok aktivitását a szinkron ideje alatt. Ezek alapján 9-11 egyedre becsülik a Bükkben tartózkodó farkasok számát. A minimum és a maximum értékek közötti eltérést az eredményezi, hogy nem minden esetben lehet teljesen kizárni az egyes területek közötti átmozgásokat, illetve, hogy a szinkron előtt észlelt 11 tagú falka valószínűleg többször szétvált, így teljes bizonyossággal nem sikerült nyomozással ezt az egyedszámot megerősíteni.
Mindent összegezve a szinkron végeredménye a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság potenciálisan nagyragadozós területeire vetítve: 15-18 farkast és 1 hiúzt sikerült megszámolni a felmérés során.
(Nyitóképünkön egy korábbi észlelés példánya látható.)
