Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Sokan teszik fel a kérdést manapság - legyenek politikai elemzők vagy laikus Facebook-kommenthuszárok, keményvonalas pártdrukkerek vagy közönséges Orbán-fóbiások -, hogy mégis mi a fene célja van a Fidesznek a közelmúltban megkezdett választási bűvészkedéssel. Merthogy következetességet nehéz felfedezni abban, hogy alig két héttel azután, hogy a kormánypártok javaslata 27-ről 50 egyéni képviselőjelöltre emelte volna a pártok országos listaállításához szükséges minimumfeltételt (tehát ennyi választókörzetben kell a párt jelöltjeinek 500 érvényes ajánlást összegyűjteni, hogy a pártra magára is lehessen szavazni 2022-ben, ne csak a képviselőjelöltekre), a Fidesz ezen a héten gondolt egyet, és a parlamenti bizottságban megszavazott egy 71 főről szóló másik javaslatot.
Hogy miért pont ennyi? Nincs az az életvitelszerű politológus, aki ma erre tudja a választ. Annyi biztosan látszik, hogy Orbán Viktor eléggé tart a 2022-es országgyűlési választástól, ezért nem bízik abban a választási rendszerben sem, amit éppen ő és emberei találtak ki. És ebből az új választási törvényjavaslatból úgy tűnik, nem attól tart elsősorban, hogy az ellenzéki pártok közös egyéni képviselőjelölteket indítanak minden körzetben, továbbá közös országos listát és miniszterelnök-jelöltet állítanak. Ez a törvény ugyanis éppen arra tereli az ellenzéket, hogy csak egyetlen országos listát állítsanak, hiszen 106 egyéni körzet van, és ha több listát akarnak (például ízlés szerint egy MSZP-DK-Párbeszéd és egy Jobbik-LMP-Momentum listát), akkor a matek alapján egymásra is rá kellene indítaniuk egyéni jelölteket. Csökkentve a győzelem esélyét a Fidesz egyéni jelöltjeivel szemben.
Elképzelhető, hogy a Fidesz agytrösztjei kiszámolták, hogy a közös lista többet visz, mint hoz az ellenzéknek. Mert például valaki annyira utálja még mindig Gyurcsányt, hogy a Jobbik vagy a Momentum támogatójaként nem szavazna egy DK-val közös listára. Vagyis az ellenzék bukja ennek az elméletben létező választópolgárnak a szavazatát. De az is benne van a pakliban, hogy az ellenzék egybe terelése után Orbán Viktor egyszer csak kitalálja, hogy közös listán induló pártok nem alakíthatnak külön frakciót a 2022-ben alakuló új parlamentben. És akkor az összefogás már a választás előtt széthullik, mert mondjuk Fekete-Győr András vagy Jakab Péter bedurcizik, és nem lesz hajlandó tíz méteren belül üldögélni Gyurcsány Ferenctől vagy Hiller Istvántól a parlamenti patkóban.
A lehetőségek száma túl nagy ahhoz, hogy belelássunk a Fidesz lapjaiba. Az viszont egyértelmű, hogy annyira nem félelmetes gondolat már kormánypárti körökben a közös ellenzéki lista gondolata. Le merem fogadni, hogy tucatnyi, titkos közvélemény-kutatással mérték fel az utóbbi hónapokban, hogy miként csapódott le a választópolgárok fejében az a produkció, amit egy év alatt bemutattak a közös ellenzéki vezetés alatt álló önkormányzatok.
És bár ezeknek a kutatásoknak az eredményét a Fidesz nagyágyúin kívül mások nem láthatják, lehet némi fogalmunk a nem túl optimista eredményről, ha ránézünk néhány ilyen városra. Mondjuk Budapestre, ahol Karácsony Gergely béna kacsaként próbál ellensúlyozni a kormány kivéreztetési törekvései és a pozíciók hajszolásával elfoglalt, elvileg őt támogató ellenzéki pártok között, így jobb híján maradt a kissé túltolt Facebook-politizálás. Vagy éppen Gödre, ahol az ellenzéki pártok egy része nekitámadt saját polgármesterének. De nyugodtan beszélhetünk Egerről is.
Egerről, ahol egy kegyelmi állapotból sikerült politikai válságot kreálni. Az ellenzéki pártok által támogatott Egységben a Városért Egyesület 2019 októberében nem csak a polgármestert adta Mirkóczki Ádám személyében, de a kényelmes közgyűlési többséget is megszerezte a Fidesszel szemben. Persze az gyorsan kiderült, hogy az ellenzéki pártok többek számára csak levethető kabátok, amelyek addig jók, amíg a támogatást biztosítják, a kampányban segítenek és nem indítanak ellenjelölteket. Én ugyan nem értem azt az érzelmi indíttatást (inkább kommunikációs panelt), hogy aki Eger érdekét tartja fontosabbnak a Jobbik vagy az LMP érdeke helyett, annak hátat kell fordítania a pártjának a megválasztása után. De a csapatjáték az csapatjáték, annyit biztosan tudok. Úgy is szét lehet túrni egy városvezető frakciót, hogy függetlenek ülnek benne, ezt bizonyították az elmúlt időszak eseményei. Ha a minket támogató politikai érdekközösség támogatása csak addig számít, amíg megválasztanak, mégis milyen bizalmi alapot teremtünk az együttműködéshez? Nos, úgy tűnik éppen ilyet. A Momentum EVE-frakcióból kilépő képviselője, Keresztes Zoltán legalább abban következetes volt, hogy nem hagyta magát félreállítani és ebben a döntésében a pártja is támogatta.
Komlósi Csaba és Mirkóczki Ádám azonban két, a pártjából a választás után kilépett politikusként került szembe egymással. Annyira függetlenek lettek, hogy végül elfelejtették, mi is volt a szövetségük alapja.
Nem egók kötöttek szövetséget Egerben, akiknek joguk van vélt vagy valós sértettség alapján politikai döntéseket hozni, mert nem erre hatalmazták fel őket az egri választópolgárok. Nem zseniális hadvezérek vagy tévedhetetlen értelmiségiek győztek egy évvel ezelőtt. Hanem politikai érdekközösségek, akik felismerték a közös cselekvés erejét. Eger nem Komlósi Csabára és Mirkóczki Ádámra szavazott 2019 őszén. Hanem az ellenzéki pártok, illetve az általuk támogatott független vagy pártos politikusok szövetségére. A Fidesz által képviselt gátlástalanság, gyűlölet és cinizmus ellen szavaztak, Hölgyeim és Uraim. És 2022-ben sem Gyurcsány Ferencre vagy Jakab Péterre fognak az emberek szavazni, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen. Szóval, ha az összes ellenzéki vezetésű településen, kivétel nélkül nem gondolkodik el mindenki sürgősen, hogy mégis mi a fenét keres a Városházán, mégis mi a túróért szavazták be oda, akkor nemcsak 2022 úszik el. Elúszik a 2024-es önkormányzati választás is, sőt, elúszik az egész rohadt évtized.
És ezt nem csak én mondom, innen a partvonalon kívülről. Hanem a Fidesz választási bűvészei is. Akik pontosan látják azt a szörnyet, ami az ellenzéket belülről falja fel.
