Sem pénzért, sem hatalomért - az egri civil élet védelmében

Portálunk több alkalommal foglalkozott már az egri civil élet kérdéseivel. Mindig lehetőséget biztosítottunk azoknak a hangoknak is, amelyek kisebb nyilvánosságot kapnak valamilyen okból kifolyólag. Most egy alapos, mélyreható, elemző, olvasói írást adunk közre.

SEM PÉNZÉRT, SEM HATALOMÉRT

Tények alulnézetből

A hazai civil szektor ellentmondásos megítélése, valamint a civilek egri történetének tényei, tapasztalatai indítottak e sorok megírására. Kiknek? A politikai pártok helyi vezetőinek, tagjainak, önkormányzati képviselőknek, tisztségviselőknek, hálózaton kívüli egri civil szervezeteknek és az egri polgároknak. Miért? Egy sikeres egri történet folytatásért és még másért is, de ezt majd a befejezés tartalmazza. Mivel nem az országban, hanem Egerben vagyok „otthon a világban,” így egyszerűbb „bensőmből vezérelve” írni azokról, akik először mondják, hogy „mi” és csak aztán, hogy „én”.

Az egri civil hálózat szlogenje: „Civilek érted, értünk...” – kiegészítésre szorul, mint ahogy az ismert közhely is, miszerint „mindenki civil, aki nem katona”. A fogalomzavar kifejez egyfajta tudatlanságot, közömbösséget, amit a demokrácia ellenzői napjainkban felhasználnak a civilek elleni manipulációikban. Az Örkényi „madzag”, amelyre felfűztem gondolataimat, azoknak szól, akiknek fülük van a hallásra. És a többiek? – kérdezhetik. Kérem, azoknak adják át.

A bizalom vonala

Sok ezer egri veszi igénybe a helyi egyesületek, alapítványok „civil szolgáltatásainak” valamilyen formáját. Mégis kevesekben tudatosul annak jelentősége, hogy vannak emberek, akik civil szervezetek tagjai (ők a „civilek”: fiatalok, szülők és nagyszülők), akik fizetség nélkül, önként, önzetlenül, szabadidejük terhére biztosítják az egészségügyi, fogyasztóvédelmi, kulturális, programügyeleti, tanácsadói, stb szolgáltatások feltételeit. Pályázataik, költségkiváltó szolgáltatásaik milliókban mérhető összeggel járul hozzá a város költségvetéséhez. A hazai civil szektorban az egri összefogást „civil zászlóshajóként” tartják számon. Írásom további részében a civil ezt a rendkívül értékes emberfajtát jelenti.

Az önkormányzat az Egri Civil Kerekasztalt – a civil hálózatot – értékként kezelte és munkáját 2015-ben Pro Agria Díjjal ismerte el. A szervezetek szakmai programjaihoz az önkormányzat civil alapban biztosít forrást. Civil delegáltak tanácskozási joggal képviselik a közösségi ügyeket az önkormányzati bizottságokban. Fontos állomása volt ennek a folyamatnak 2013-ban az önkormányzati és a civil oldal együttműködési megállapodása. Ezekkel együtt is ellentmondásos ez a törékeny partnerség, napjainkra az együttműködési megállapodás több ponton kérdésessé vált. A megértéshez szükséges, hogy ennek a húsz éves folyamatnak az alapvető ismérveit röviden összefoglaljam.

A több mint ötszáz Egerben nyilvántartott civil szervezet egyötöde két évtized alatt alakította ki az együttműködés alapjait, létrehozta a minden szervezet felé nyitott hálózatát az Egri Civil Kerekasztalt (ECK). Ehhez kellett igény és készség az összefogásra, majd képessé kellett tenniük magukat a partnerségre. Ezt különböző közös akciók, rendezvények, szolgáltatások alkalmain, illetve képzéseken, tanulással sajátították el. Kialakult a bizalom vonala és civil kódexben rögzítették hálózatuk működési kereteit. Kellett civil kurázsi a szétaprózottsággal szemben az egységes színrelépéshez. Tény, hogy ennek eredményeként napjainkra a civilek több ismerettel rendelkeznek saját szektorukról és az önkormányzati partnerségről, mint – tisztelet a kivételnek – a mindenkori képviselő testületek tagjai, vagy a hálózaton kívüli civil szervezetek tagjai.

Az Egri Civil Kerekasztal látható, konstruktív partnerként lépett be a demokráciajátékba, a helyi társadalmi béke fenntartásában cselekvő és korrekt partneri viszony fenntartásában érdekelt testületként. Fogadó volt a közjó érdekében tett kezdeményezésekre, érkezhetett a felkérés önkormányzati hivataltól, képviselőtől, vállalkozótól, intézménytől, magánszemélytől, vagy nonprofit szervezettől. Delegáltjain keresztül a döntések előkészítésének szakaszában képviseletet biztosított a szakbizottságokban a civil kontrollnak. Kezdetektől napjainkig távol tartotta magát a politikai pártok programjaiban való részvételtől. Ugyanakkor a kerekasztal története során megélt politikai indíttatású befolyásolási kísérleteket. Megjelent például címkézés – civilek „baloldali”, majd „jobboldali” érdekszférába sorolása –, törekvés a belső megosztottság elérésére, de ezeket rendre visszavonulásra késztette a függetlenségét megőrző hálózat.

A város polgárai előtt évente egyszer a nagy látványosságot biztosító Eger Ünnepén jelenik meg a civil együttműködés hálózata, a szürke hétköznapokban pedig a civil házban, a művelődési házakban, az iskolákban, a közterek sátraiban, egyesületi, alapítványi székhelyeken találkoznak a különböző igényeket szolgáló civilekkel.

Ennek a hálózati együttműködésnek biztosítottak stabil infrastrukturális hátteret és felkészült tanácsadói szolgálatot az Egri Civil Ház dolgozói. Ezzel a háttérrel a részvételi (civil) és a képviseleti (önkormányzati testület) oldal szereplői szinte azonos feltételekkel vehettek részt a közügyekben. Ahogy a képviselők munkáját a polgármesteri hivatal, úgy a civil testületek munkáját a civil ház segítette.

Tény, hogy a képviselőtestület 2016. január 28-i döntésével elvette ezt a hátteret civil partnerétől. Az önkormányzat kommunikációja ferdít, amikor azt sugallja, hogy az Egri Civil Ház működtetése továbbra is biztosított az Egri Kulturális és Művelődési Központ telephelyeként. A valóságban – a nem erre a célra alapított intézmény – csak fűtött, világított helyiségeket tud biztosítani, de a civil hálózat szerteágazó tevékenységét segítő munkatársakat nem. Ez olyan, mintha a képviselők a hivatal bármely szakirodájában a számítógépekkel igen, de szaktudással rendelkező köztisztviselőkkel nem találkozhatnának.

A döntés előkészítésben a civil delegáltak, a kerekasztal szakmai munkacsoportjainak tagjai felelősséggel vesznek részt, díjazás nélkül. Ha az egykori civil központot melegedővé „fejlesztik” vissza, akkor a civil hálózat nem tudja teljesíteni azokat a funkciókat, amelyekre a megállapodásban kötelezettséget vállalt. Joggal vetődik fel a kérdés; nem méltánytalan megkülönböztetés ez a testület részéről, nem tagadása a hálózat értékeinek?

De mindez csak következménye annak, hogy a két oldal között létrejött megállapodásban foglaltak betartásában megváltozott az önkormányzati magatartás. Ennek következménye, hogy a függetlenség megőrzésének kérdésében az Egri Civil Kerekasztalt belengte a megosztottság disszonanciája. Kinek az érdeke? A kérdés egyrészt túlmutat városunkon, ugyanakkor választ találhatunk itthon is, ha mélyebbre hatolunk saját közegünkben.

„Akár egy halom hasított fa…”

Innen – alulnézetből – is látszik, hogy az egri folyamat nem rendhagyó, része annak a kormányzati politikának, amelynek célja a civil szervezetek, hálózatok működésének, függetlenségének ellehetetlenítése. Ezt a tényt szükséges megvilágítani, mert a József Attilától vett idézet így vihet el bennünket az egri történet megértéséhez.

A települési civil szervezetek közhasznú tevékenysége az állampolgári aktivitáson és az a civil szervezetekben testet öltő önszerveződések támogatásán múlik. Ennek ösztönzésére a demokratikus szellemiségű városokban helyi civil alapokat hoztak létre, így Egerben is. Az állam elismerve a harmadik szektor létjogosultságát az ország társadalmi, gazdasági, politikai rendszerében törvényben biztosított jogokkal segíti állampolgári önszerveződéseket. Ennek tett eleget a kormány, amikor az országgyűlési képviselők és a civil szektor szakemberinek konzultációját követően beterjesztette a 2003. évi törvényt a Nemzeti Civil Alapprogramról (NCA), amelyet az országgyűlés elfogadott. Az alap működését biztosító forrás az ország költségvetésében is helyet kapott és 2011-ig működött.

Az új kormány nemzeti konzultációt hirdetett az NCA „átalakítására” majd létrehozta az 5/2012. KIM rendelettel a Nemzeti Együttműködési Alapot (NEA). Ebben a konzultációban az egri civil hálózat tagjai aktívan vettek részt bízva a kormány jobbító szándékában, annál is inkább, mert a törvényt előkészítő országgyűlési bizottság elnöke egri volt. A hálózat munkacsoportjának tagjai megkeresték a kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselőket, legyenek partnerek az NCA értékeinek megtartásában. Kudarcként kellet megélni, hogy az új törvény megfogalmazásában a konzultáció során megfogalmazott érveket, javaslatokat figyelmen kívül hagyták. A NEA új rendszerének első sokkja a kormányablakokba utalt szavazókat érte. Megszűnt a civil szervezetek egyenlősége, a megyén, régión belüli egyeztetések lehetősége. Bármilyen furcsa, de ennek egyik következménye az Egri Civil Ház, az egri civil hálózat körül kialakult helyzet.

Belátom, hogy ez további magyarázatra szorul. Ehhez ki kell térnem a két elosztási rendszer közötti különbségek fő jellemzőire, amelynek ismeretében bárki eldöntheti, melyik rendszerben jelenik meg a hazai civil szektor fejlődésének biztosítása, illetve a helyi demokratikus folyamatok megerősítése.

NCA közel hét milliárdos forrását a kormány, illetve a magyar állampolgárok személyi jövedelemadójának felajánlott 1% biztosította. A rendelkezésre álló keret pályázatainak elbírálását – hozzáférhető, nyilvános szempontrendszerét - civil többségű testületek végezték. A testületek civil tagjait demokratikus elveken nyugvó választásokon az elektorok gyűlésén jelölték. A települési és kistérségi civil szervezetek aktivitására épített Heves megyei választási rendszer mintaértékű volt ebben az időszakban. Az NCA testületeinek (tanács, kollégiumok) tagjai a megyékben elérhetőek, számon kérhetőek és visszahívhatóak voltak. A testületekben jelentős volt a Heves megyei, egri képviselet.

NEA mintegy öt milliárdos forrását a kormány biztosítja, erre a költségvetési keretre nincs befolyása sem a civil szektornak, sem az állampolgároknak. A jogszabályban rögzített keretet növelő lehetőségek hatástalanságát jelzi a hiányzó közel két milliárd forint. A NEA testületeiben (tanács, kollégiumok) többségben vannak a miniszter és a pártok által kinevezett, delegált tagok (6:3 arány). Az a választási rendszer, amelyben a hazai civil szektor minden működő egyesülete, alapítványa részt vehetett, megszűnt. A rendelet kiiktatta a NEA testületei feletti civil kontrollt. Diszkriminálta azokat a kis civil szervezeteket, amelyeknek az éves gazdálkodása nem éri el a 250 000 forintot. Az ígért átláthatóság, a kevesebb adminisztrációs teher a gyakorlatban nem teljesült. Az új civil törvény antidemokratikus szellemisége, hatásának elemzése nem célja írásomnak, ezt időben megtették civil szakértők, jogászok, de akárcsak a nemzeti konzultáció, ez sem talált megértésre.

Minden klasszikus (értsd: pártok által nem befolyásolt) civil szervezet, hálózat érzékeli, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram megszűntetésével elapadtak a civil szervezetek hálózati együttműködését ösztönző, a részvételi demokrácia fejlődését szolgáló humánerő fejlesztés korábbi forrásai. Erre megyénk civil életében bőséges tapasztalatok állnak rendelkezésre.

Milyen következményeit élhettük meg Egerben? Az új elosztási rendszerben az egri civil hálózat szakmai pályázata nem kapott támogatást. Ez történt az „évfordulók” címszó alatt jelölt témában a 20 éves Eger Ünnepe pályázatával is. Tény, hogy a város és a megye civil szervezeteinek működését, hálózati kapcsolatainak fejlesztését segítő civil információs és szolgáltató központot felváltó Civil Információs Centrum (CIC) működtetésére kiírt pályázaton sem volt ez másként.

Ez a váltás mutatja az új rendszer hálózati együttműködést mellőző lényegét, és az új centrumok megváltozott küldetését is, ha elolvassuk a pályázati kiírást: „A CIC-ek által ellátandó feladatkör aktualizálásának eredményeképpen 2016-ban különös hangsúlyt kap a magyar-külhoni magyar kapcsolat- és közösségépítés és a közfoglalkoztatás eredményességének elősegítése.” Egy szó nincs a hazai civil szektor fejlődésének fontosságáról. A pályázaton való részvétel eredményességét döntően befolyásolta a megyei közgyűlés elnökének ajánlása. A közgyűlés elnöke élve jogával megtagadta – a feladatot tíz éven keresztül közmegelégedésre ellátó - Életfa Környezetvédő Szövetségtől a támogatását. Erre méltóbbnak ítélte az – egri és megyei civil közéletben eddig ismeretlen – Egri Norma Alapítványt, amely 2012-ben és 2015-ben nyertes is lett a pályázaton. Vakság lenne a döntés véletlenszerűségében hinni, és vétek ezt elhallgatni, hiszen következményeit a megye minden civil együttműködési hálózata viseli. Miután megszűnt az egri civil házban működő megyei civil szolgáltató központ, elmaradtak a hálózati képzések, a közös projekteket építő műhelymunkák, egy kivétellel elsorvadtak a kistérségi információs centrumok, nincs elektorválasztó megyei civil konferencia, kiürültek a koordinációs tanácsok, nincs civil sajtó. A hatalomhoz közeli civil szervezetek országos érdekképviselethez, médianyilvánossághoz, biztos pályázati támogatáshoz jutnak. A pártoktól távol álló, független szervezetek működése, fejlődése mellékes. Pedig közösségi érték iránti elkötelezettségük, a közügyekben való önzetlen részvételük, autonómiájukhoz való ragaszkodásuk joga, lokálpatriotizmusuk kétségbe nem vonható. Mindezt jutalom, előnyök elvárása nélkül teszik. Joggal tarthatnak erre igényt az egriek is. Nem csak úgy, mint különálló ötszáz civil szervezet, hanem mint egy húsz éves múlttal, értékekkel rendelkező civil hálózat.

Bízom abban, hogy az eddig leírtak közelebb vittek a városunkban zajló folyamatok megértéséhez, mert az egri képviselőtestület döntése mindezek által meghatározott. Kinek az érdekében? – másodszor sem költői a kérdés. A döntés értelmében az egri civil ház „átalakítása” van napirenden. Mit hozott/hozhat ez a civil hálózat, illetve a város polgárainak életében? A befejező részben ezt követem nyomon.

Civilek érted – érted?

Ellentéteket szító hírek közepette nem jó suttogó demokráciában élni. Nem jó, ha egyre többen érezik azt a lappangó félelmet, amely visszavezet bennünket az időben. Mi civilek ismerjük a kocsmademokrácia megnyilvánulásait, a mindent kritizáló, de semmilyen közösségi értékért cselekvő részvételt nem vállalók „bátorságát” is. Megéltük a sem pénzért, sem hatalomért meg nem alkuvók cinikus megítélését. Tudjuk milyen ártóak a csoportérdekbe csomagolt egyéni törekvések, mert otthon vagyunk Egerben. Az előző két résszel elérkeztünk oda, hogy részleteiben ismerjük meg miként került fókuszba az egri civil ház. Ez a történet nem néhány millió sorsáról, sokkal többről szól; mint az értékek rangsorolása, a civil kontroll elfogadása, az egyenrangú partnerség kölcsönös elismerése.

A civil ház működtetésében tavaly megjelent zavaró pénzhiány változtatásra késztette a feladatellátót és az önkormányzatot is. A kérdés megbeszélésére, rendezésére biztos alapot kínált a civil-önkormányzati megállapodás. Az Egri Civil Kerekasztal (ECK) a ház működtetésének megnyugtató rendezésében volt érdekelt, és ezt független, civil feladatellátó megbízásával látta továbbra is elérhetőnek. Tárgyalásra való kezdeményezései, javaslatai, szakmai elemzései - ismeretlen okok miatt - nem találtak visszhangra.

A kerekasztal mellőzésével folytatott útkeresésben az önkormányzat saját intézmény megbízásában látta biztosítottnak a civil ház működtetését, a költségvetésben rendelkezésre álló 3 millió forint Egri Kulturális és Művészeti Központnak (EKMK) történő átadásával. Ebben az időszakban sérült a civil-önkormányzati megállapodás 12. és 19. pontja, amelyben a felek a civil kontroll biztosítására, illetve a nyilvánosság tájékoztatására vállaltak kötelezettséget. Közben álviták, elterelő hírek terhelték a helyzet rendezésének folyamatát. A kerekasztal nem az EKMK alkalmasságát vitatta, ahogy azt sem, hogy a teljeskörű működtetéshez szükséges, hiányzó közel 4 millió forint rendelkezésre állhat-e. A megállapodásban foglaltak teljesítését, az egyenrangú partnerség gyakorlását hiányolta.

Menjünk közelebb a részletekhez. Az EKMK telephelyein (Bartakovics Béla Közösségi Ház, Forráspont- LISZI, Ifi Pont, Forrás Szabadidő Központ), működő civil szervezetek rendelkezésére áll az infrastruktúra és népművelők szakmai segítsége. Az önkormányzat támogatásával fenntartott Felnémeti civil ház is fogad szervezeteket, de népművelői segítség nélkül. Az is igaz, hogy nem minden egri civil szervezet működik ilyen előnyös helyzetben. Az viszont kevésbé ismert és elismert, hogy az Egri Civil Kerekasztalban hálózati fejlesztést szolgáló, illetve önkormányzati döntéselőkészítő szakmai munka folyik. Munkacsoportok dolgoznak különböző önkormányzati rendeletek részletein (kulturális, sportkoncepció, zöldfelület gazdálkodás, stb), jelentősebb pályázatok, szakértői anyagok, valamint a civil szektor fejlődését segítő tanulmányok elkészítésén. Belátható, hogy ehhez a munkához – az 1. részben említett képviselői munkához hasonlóan – több kell, mint fűtött, világítással rendelkező helyiségek.

Nem kell túlmagyarázni, milyen különbség van az önkormányzati struktúrában, függelmi viszonyban működő intézmény és a feladatra alkalmas, csak arra koncentráló független civil feladatellátó között. Az sem szorul kiegészítésre, hogy az új feladatellátó EKMK sem kap 2016-ban olyan költségvetési kiegészítést, amely a teljeskörű működtetéshez szükséges.

Beszédesek a számok is, ha az ügy részleteinek megértéséhez hívjuk segítségül őket; a korábbi feladatellátó, az Életfa Környezetvédő Szövetség és az önkormányzat a közel 7 millió forintos működési költséget az elmúlt tizenöt évben átlagosan 2/3 – 1/3 arányban viselte. Fordított a helyzet a szomszédvárban; Gyöngyös Város Önkormányzata a helyi civil házat – amelyet civil feladatellátóval működtet – 2/3 arányban támogatja.

Nézzük a civil hálózatra fordítható másik forrást a helyi civil alapot (a sport és a kulturális alapra hálózat nem pályázhat). Ennek összege évek óta 6 millió forint, amelyre mintegy 150 szervezet pályázik. Nincs egzakt kimutatás, hogy ez a 6 millió mennyi hozzáadott értékkel egészül ki a szakmai programok megvalósítása során. Becsült összegét a pályázatok ismeretében a legszerényebb számítás szerint is ennek a duplájára tehetjük. Tény, hogy a város költségvetése véges, de elgondolkodtató, hogy 150 szervezetet összefogó civil hálózatnak – amely egész évben mozgásban tartja a közösségeket, szolgáltat a város lakóinak – , van-e olyan súlya, mint egyetlen estére szóló szórakoztató rendezvénynek (mondjuk egy koncertnek, amely 6 millió forint támogatást kap). A számokkal szerettem volna érzékeltetni, hogy az egri civil közösségek nincsenek túlfinanszírozva és a számukra megítélt közpénz – a közösségi aktivitás, az állampolgárok életminőségének javításán túl - bőségesen megtérül a városnak. Nem alábecsülve és elvitatva a szórakoztató pihenés jogát, a civil házzal kapcsolatos döntés megalapozottságára, és következményeire szerettem volna rávilágítani.

Az ügy másik főszereplője – amely a döntést hozta – a képviselő testület, amely január 28-i ülésen tárgyalta az EKMK alapító okiratának módosításával összefüggésben a civil ház ügyét. A témában megszólaló képviselők megnyilatkozásai tájékozatlanságról tanúskodnak. Elgondolkodtató, hogy az Egri Civil Kerekasztal fennállása óta mennyire nem ismerik a képviselők partnerük – a civil hálózat – helyét, szerepét a város feladatellátásában. Feltételezem, hogy a mostani testület tagjainak sincs tudomása arról, hogy a NEA által diszkriminál kis szervezetek (az egri civilek jelentős része ebbe a kategóriába tartozik) nem tudnak évi 20-30 000 forintot előteremteni a civil házat „fenntartó tagdíj” befizetésére. Tudatában vannak a képviselők, hogy ezek az emberek sokszor saját anyagi forrásaikat fordítják egyesületük működésének fenntartására? Milyen erkölcsi alapot tükröz az a képviselői javaslat, hogy a civil szervezetek tagjai (szülők, nagyszülők, fiatalok) saját pénzükön teremtsék elő a hálózati központ működtetésének hiányzó millióit? Talán nem adnak ezek az önkéntesek eleget a városnak? Nem teremtettek-e összefogásukkal látható partnert az önkormányzatnak, társadalmi békét a város ügyeinek, a közjónak a szolgálatához? Ellenszolgáltatás nélkül adják szaktudásukat, a mozgósító, szervező, rendező, szolgáltató tevékenységet, ha kell, fizikai munkát végeznek, életükből időt áldoznak városukért. Több, mint bántó, hogy mindezen ismeretek hiányában minősítenek, véleményt formálnak és döntenek.

Mindezek ellenére hinnünk kell abban, hogy vannak/lesznek képviselők, akik a négy/öt évet a teljesség idejének fogják fel az egriek szolgálatában, és képesek tanulni, hogy döntéseikben – a civileket nem okvetetlenkedőknek, hanem segítő partnernek elfogadva - saját szakmai felkészültségükre is támaszkodhassanak. Ne feledhetjük, egy demokráciában a képviselet minősége a részvételi oldal aktivitásán múlik.

A történet végére február 3-án került pont. Az Egri Civil Kerekasztal a felsővárosi Forráspont-LISZI-ben tartott ülésén a polgármester jelenlétében újra kinyilvánította, hogy a bizalom vonalát megerősítve, félelem nélkül kívánja az új helyzetben meglévő feszültségeket feloldani, a civil hálózat működéséhez szükséges partnerséget biztosítani és egységben szolgálni az egri embereket. Nem merült fel kétség abban, hogy a város első ember ebben a folyamatban elkötelezett a civil értékek iránt, hitelességét a kerekasztal nem vonta kétségbe. A partnerség megerősítése azonban két félen múlik.

A civil-önkormányzati megállapodást mindkét oldal döntéshozó testületének ratifikálni kell és az együttműködés eredményeiről, tapasztalatairól tájékoztatni kell az egri polgárokat. A civil ház ügye négy hónapja tartja nyomás alatt a kerekasztalt. A civil testületben véleménykülönbség keletkezett az értékítéletben, a mellőzés és a döntés értelmezésében, a függetlenséget biztosító szektortudat önvédelmi jelentőségének elfogadásában. Az ülés nagy tanulsága, hogy ezek a civilek felülemelkednek saját napi gondjaikon, adnak egymás véleményére, és lezárva a múltat felelősséggel és konstruktívan tudnak együtt gondolkodni a jövő feladatiról. A hosszú évek alatt kiépített bizalom vonaláról most is tudtak erőt lehívni. Ezzel és a helyzet groteszk humorával a civil testület képes volt túllépni megosztottságán. Közszolgálatuk során keletkező belső vitáik rendezéséhez ezután sem keresnek külső segítséget. Akiknek a megosztás volt a célja, azok most is kudarcot vallottak. A „civil zászlóshajó” még mindig vízen van.

Hiszem, hogy a polgármester mozgásterét ebben a politikai erőtérben az egységes Egri Civil Kerekasztal és a nyilvánosság ereje döntően befolyásolhatja. Hiszem, hogy ha az egri lakosok elgondolkoznak, milyen lenne életük a civil szervezetek nélkül, megértésre találna a civilek igénye a demokrácia iránt. Mert ha az egyesületek, alapítványok vezetői, tagjai a közömbösséget választanák tudnának-e, és ha igen mennyiért gyerekeik tehetségének fejlesztéséhez, saját egészségük, szociális gondjaik megőrzéséhez, megoldásához partnert, tartalmas szabadidős elfoglaltságuk bővítéséhez kínálatot, érdeklődési körükhöz megfelelő társakat, közösségeket találni.

Nem tisztem és nem is célja írásomnak, hogy következtetéseket vonjak le. A kérdéseket azonban meg kell válaszolni kinek-kinek a maga posztján. Civilként egrinek lenni büszkeség, és felelősség. Egri képviselőnek lenni is legalább annyira az. A részvételi és képviseleti oldal közös felelőssége a társadalmi béke fenntartása, a partnerség értékeinek elismerése, hiszen nem akármilyen elődök városában élünk. Dobó a különböző felkészültségű, korú, anyagi helyzetű, különböző érdekből, indíttatásból összeállt csapatát egrivé nemesítette, ami évszázadok óta példa. Ennek üzenete, hogy a legnagyobb veszedelmet is el lehet hárítani, ha „Mi” összefogunk. Az egri civilek már mutattak erre példát a két évtizede egyedülálló és még mindig fennálló egységükkel. Álljuk a vártát, mert az önzés bástyáinak falai mögül a rontó, megosztó had mindig kész előtörni.

Embernek születünk, de emberré válásunk folyamat, amelyhez a demokrácia biztosít egészséges társadalmi légkört, amelyhez az őszinte párbeszéd elengedhetetlen. Tény, hogy csak egymás értékeit tisztelő közösségek tagjai tudják működtetni a demokráciát, amely a békéhez nem igényel vezéreket. A demokrácia és a civilek éltető oxigénje pedig a nyilvánosság. Ennek szellemében készült írásom a „Mi történetünkről.”.

F. Gál Sándor,

a Pro Agria Díjas Egri Civil Kerekasztal

alapító tagja

A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.