Buzi, hazug szar - megint nagyot gurítottak az egri ún. városvezetők
István király, országtorta, kitüntetés, körmenet, tűzijáték. Nagyjából ezzel a hat szóval leírható, hogy mit jelent ma augusztus huszadika. A napot Mária Terézia tette nemzeti ünneppé, hogy Szent István kultuszának megerősítésével növelhesse befolyását. A huszadik században hosszú utat járt be az ünnep – ezt idézi fel az Azonnali.
Szent István ünnepe száz évvel ezelőtt
A trianoni békeszerződés aláírását követő első augusztus huszadika természetesen leginkább a gyászról szólt. A területek elcsatolását, a Szent István-i Magyarország elvesztését mindenki tragédiaként élte meg – politikai oldaltól függetlenül. A Horthy-korszak első augusztus huszadikai ünnepsége ráadásul egy év kihagyás után történt meg, hiszen az előző évben éppen a Tanácsköztársaság maradványait számolták fel a megszálló román csapatok és a leendő kormányzó különítményesei, ezért a Szent Jobb-körmenetet nem tudták megtartani.
A Pesti Napló akkori számában arról írtak, hogy István király alakját fel kellene idéznünk "napról-napra, mai vajudásaink, válságaink és tanácstalan ingadozásaink között, nemcsak ünnepnapján, a melyet boldogabb időkben avatott föl a nemzeti kegyelet és kivételes bensőséggel és áhitattal fog megülni holnap a nemzeti gyász és reménykedni". Az Ujság ünnepnapi számának szerzője szerint pedig a "faji és nyelvi különbségek nem veszedelmei, hanem segítő elemei voltak Szent Istvánnak birodalma kiépítésében", nekünk pedig újra fel kell építeni
Szent István Magyarországát Szent István eszméi alapján. Legyen itt nyugati és nem balkáni állam, uralkodjék itt Isten és ne a történelmi materiálizmus, legyen itt kereszténység szemben a vallástalan bolsevizmussal.
Szent Jobb-körmenet 1930. augusztus 20-án (Fotó: Fortepan)
A Trianont követő negyedszázadban ez a nap a revizionista-irredenta gondolatok legfontosabb ünnepévé vált, de a Horthy-korszakhoz kötődik az augusztus huszadikai tűzijáték hagyománya is: 1927-től már gyakorlatilag rendszeres az ünneplés eme formája – ekkor még a gellérthegyi Gellért-szobor mellől lőtték fel a rakétákat.
Az elferdített ünnep
A második világháború alatt a tűzijáték szünetelt, a körmenetet azonban törekedtek megtartani. A Szent Jobbot és a koronázási ékszereket azonban a nyilasok próbálták kimenekíteni az országból – ezeket végül Salzburg környékén találták meg az amerikai csapatok. A korona ezt követően Fort Knoxba került, míg a Szent Jobb visszatért Magyarországra.
Az 1945-1947 közötti "próbálkozó demokrácia" éveiben a körmeneten való részvétel (egyházi jellege miatt is) a kommunista térnyeréssel szembeni tiltakozás egyik formája lett. Nem véletlen, hogy a Mindszenty József hercegprímás által vezetett szertartásra 1947-ben már félmillió résztvevő is érkezett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Rákosi-korszakban igyekeztek ezt az ünnepet minél inkább elvilágiasítani. Ennek köszönhető, hogy 1949-től ez a nap már "a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe", a Szent Jobb pedig a nyolcvanas évek végéig a bazilika páncélszekrényében pihent.
Azért, hogy ezt a "klerikális örökséget" valahogyan egy "tisztességes munkásünneppé" tudják formálni, a kommunista kultúrpolitika újabb manővert hajtott végre: összegyúrták az egyébként július 15-én, Péter és Pál napján tartandó "új kenyér" napjának hagyományával. A látványos tűzijátékot azonban megtartották, bár a fellövés helyszíne módosult: az ötvenes évektől már a Szabadság-szobor mögötti Citadellát használták erre a célra. Sőt, a tüzes rakéták nemcsak augusztus 20-án szálltak a magasba, hanem az április 4-én esedékes "felszabadulás napi" ünnepségeken is.
Augusztus 20-ai víziparádé Budapesten 1977-ben (b) és 1976-ban (j). (Fotó: Fortepan)
Az 1956-os forradalmat követően aztán egy évtizednyi szünet következett, majd a hatvanas évek közepétől már a mai formájában és helyén csodálhatta meg a közönség az ünnep fő attrakcióját.
Hozott-e valamit a rendszerváltás?
A nyolcvanas években István király alakja a színházi kultúrán keresztül tért vissza a magyar köztudatba. Ezt elsősorban a Boldizsár Miklós 1981-es Ezredforduló című drámája, majd ennek 1983-as adaptációja, Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperája okozta. A szent király halálának 950. évfordulóján pedig ismét körmenetet rendeztek Paskai László és Lékai László bíborosok vezetésével 1988-ban.
Az első szabadon választott országgyűlés 1991-ben nyilvánította állami ünneppé augusztus 20-át, melyhez hagyományosan a Kossuth téri zászlófelvonás és tisztavatás kapcsolódik, de erre a napra időzítették a legrangosabb állami kitüntetések, a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjei és a Magyar Szent István-rend átadását is.
Az ünneplés informális részévé váltak a különféle vízi és légi parádék, köztük a nagy vitákat kiváltó Red Bull Air Race is. Budán a Szent István napi vásár helyét a Mesterségek Ünnepe és az Ízek Utcája vette át, melyek keretében 2007 óta bemutatják Magyarország tortáját. Vidéken elsősorban a Székesfehérvári Királyi Napok, a paksi Duna-korzó rendezvényei, Esztergom és Veszprém zenei fesztiváljai a legnépszerűbbek.
Ünnep – hiányérzettel
Bár a kitüntetések átadásakor és az ekkor szokásos beszédekben mindvégig érzékelhető volt az aktuálpolitikai tartalom, augusztus huszadika mégis a leginkább politikamentes ünnep tudott maradni az elmúlt harminc évben.
Erre többféle magyarázatot is találhatunk: a nyári vakáció hangulatát, hogy ekkor nemigen találunk olyan iskolás gyerekeket, akiket ki lehet állítani szavalni (nem úgy, mint a márciusi vagy októberi rettegett iskolai ünnepségek alkalmával), vagy az ünnep félig karneváli, félig mégis egyházi jellegét. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a 45 éves kommunista uralom idején a társadalmi ünnepek vesztettek jelentőségükből, míg a magánéletiek felértékelődtek.
Légi parádé a Duna felett 2019. augusztus 20-án (Fotó: Lakatos Péter/MTI)
Ez az egyetlen olyan nemzeti emléknapunk, ami nem kapcsolódik közvetlenül valamilyen szabadságharc leveréséhez. Az utóbbi években azonban egyre több az olyan megközelítés, ami igyekszik István személyét egy kevésbé dicsőséges formában ábrázolni (például a németek véreskezű "bérence", aki rákényszerítette a lakosságra a kereszténységet, idegeneket szabadított a nemzetre stb.), míg az is egy érdekes jelenség, ahogyan alakját igyekeznek komilfóvá gyúrni abban a szélsőjobboldali szubkultúrában, ahol a rovásírásnak, a táltoshitnek és a Szent Koronának egyaránt helye van.
Az elmúlt harminc év ünneplési kultúrája se nagyon változott a Kádár-korszakhoz képest: eszünk, iszunk, koncertre megyünk, este megnézzük a tűzijátékot – az viszont, hogy a "nagyokosok" a Várban melyik "haverjukat" tüntetik ki, nem érdekel senki, míg az, hogy "a Besenyei át tud repülni a Lánchíd alatt, na az már valami"...
Ami tehát a leginkább hiányzik augusztus huszadika szellemiségéből, az pont az, amiért életre hívták: a nemzet egységének kifejeződése. Egy olyan időszakban azonban, amikor az Országgyűlés elnöke előszeretettel rekeszti ki a társadalom egyik felét a nemzetből, ennek különösen fontos jelentősége volna.
Az Azonnali cikkében arról is olvashatnak, honnan ered az első Árpád-házi magyar király tisztelete, és mit jelent augusztus huszadika a határon túl.
(Az Indexképen Szent István király Halászbástyán álló lovasszobra – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)
Hogy lett József Attila születésnapjából a költészet napja?
