Valahogy haza keveredtünk a vezetés után, de nem sok választotta el a lányom, hogy hisztériás rohamot kapjon...Maciej  vezetése, egy Mad Max filmet idézett, ahol a főhős egy dupla cseppes lsd bélyeg , borral való elfogyasztása után vég neki egy komolyabb hegyi szerpentinnek. Maciej nem csak hogy bizonytalan volt, de láthatóan évek óta nem vezetett. Nem nevettem ki, de mondtam Neki, hogy haver, így nem engedlek el, így majd 2 óráig vezettünk le és fel a városban és vidéken egyaránt. A második óra után, már nem mentünk bele fordítva a körforgalomba és nem padkáztunk le minden második kiszögellést. Meglehetősen megizzadva kászálódtunk ki a kopott Ford furgonból, behívtam az embert egy teára. Nagyon szépen megköszönte a fáradozásaimat és hálásan szorongatta a kezem. Végülis barátok lettünk, mert felvették a céghez és innentől sokszor együtt dolgoztunk. Kemény csávó volt és én szeretem a kemény csávókat. Katonának készült a lengyel hadseregben, de valamiért nem vették fel kommandósnak. Ennek ellenére hihetetlen életet élt és ez nagyon extrém volt nekem. Heti két napot dolgozott, vagy esetleg hármat. Olyan szerényen élt, hogy így is rengeteg pénzen ült. Csak turkálóból öltözött, onnan vett mindent, kivéve a cipőit futáshoz. A szabadidejében nem járt partizni, csak a hegyeket járta, kint aludt és egy Youtube csatornán dolgozott, túlélő készségeket bemutatva. Birka bőrbe becsavarva aludt a hóba, mint a helyiek száz évekkel ezelőtt, pisztrángot fogott és ezt levélbe tekerve sütötte meg. Lefutott katonai bakancsban 35 kilométert a hegyekben, 10 kilós hátizsákkal, de később már Ritával is Ő járt futni, maratonra. Kajakozott, úszott a hat fokos tavakban, tudott csapdázni. Egészen hihetetlen csávó volt!Ismert elhagyott házakat a felföldön, ahol ingyen lehetett aludni, de épített is magának kis kunyhókat, folyók mellé, egyik mellett kenyérsütő kemencét tapasztott sárból és agyagból, ott készült a kenyere. 

Munkában is imádtam, ha velem volt, mert mikor Ő biztosított kötél technikával, tudtam , bajom nem lehet. Ott csüngtem fenn, üvegház felett, szedtem ki a mohát a csatornából, Ő meg egy kémény mögött, lábát a falnak vetve tartott a beülőjében.

Másik kollégám, Karol volt. egy idősebb nővel élt, foci zsonglőr volt, minden testrészével tudott dekázni és egy izomkolosszus volt. Hetven kilós létrával simán kocogott, én nem voltam egy beszari arc, de amit Ő nyomott, arra csak csettinteni lehetett. Bármi nehézség adódott, "fata mada fakka" kiáltással állt bele a szituációba és csak ment. 

Lassan kezdett beállni az élet. Elkezdtem rendesen keresni, már volt mindenre elég pénz, főleg azután, hogy levelet kaptunk a tanácstól. A tanács, hosszasan indokolta, hogy miért vagyunk jogosultak a támogatásra, három gyerek , de csak egy kereső. Kitértek arra is, hogy jogosultságunk, visszamenőleg is él, s elutaltak nekünk, valami fél éves összeget, ami havonta önmagában is  fedezte körülbelül az albérletünket. Néztem az őrületes összeget és azon bambultam, hogy idejöttem, egy távoli , pici, szegíny országból és ezek az emberek, pénzt adnak nekem, nekünk, hogy rendesen éljünk, hogy jusson mindenre. Ingyen kapunk minden gyógyszert, szemüveget, cipőt, iskolai dolgokat, lehetne igényelni étel támogatást s erre, még jön ez a pénz. Leültem a földre, ott néztem a bankszámlámat, kiterültem, és elmondtam egy köszönöm istenem fohászt. megmenekültünk!

Az iskolából, pár diák elkezdett nekem irogatni. Páran hiányolták a létemet és üzengettek. Egy lány azt írta, hogy bocsássak meg, ha azt láttam, hogy alszik a padban, de nagyon készen volt mentálisan ezen időben, de akarta , hogy tudjam, figyelt és megvannak a történetek! Egy másik megköszönte a munkám. Egy harmadik azt kérte menjek vissza és így tovább. Egy nagyon kedves levelet kaptam a helyi graffiti boltból. A boltban, amely galéria is egyben, egy nap, megjelent egy magyar hölgy. Kiderült, oda járt a Pásztorvölgyibe és mikor leparkolt a kocsijával a bolt mellett, azonnal felismerte a vonalaimat a kirakatban. Bement és mikor a boltos elmondta neki, hogy valóban , egy magyar csávó képei vannak a falakon, kért egy papírt és írt nekem. Megírta, hogy köszöni a melóm, hogy megértette, hogy a világ nem fehér és fekete és hogy utazni kell, ha nem vagyunk valahol boldogok. Utalt arra, hogy emlékszik ám arra, mindig azt szajkóztam, minden rajtunk múlik és Ő beleállt a sztoriba. Külföldre költözött és utazott. Azon napon, pont erre járt. Olyan szép levelet írt, hogy kicsurrant a könnyem, ki kellett szaladnom a boltból, hogy ne bőgjem el magam. Ez volt a szakmai csúcs, nem az, mikor a HVG kihozta a sulinkat , illetve a történelem frakciót elsőnek, jó pár éve, az éves iskolai rangsorban.

Később , már látogatóim is lettek közülük! Jópár egykori diák, nálunk aludt, vagy csak összefutottunk egy sörre, vagy kávéra. Ennél szebb jutalom, nem is kellhet egy pedagógusnak.

Voltak akik utánam rúgtak. Egy volt kollégám, akivel azt hittem, nagyon korrekt a kapcsolatom, nyílt levélben, lekoszosmunkásozott. Azt írta nekem, tönkretettem a családom és a saját életem is. Annyira hihetetlen volt a tónus, hogy igazából nem is tudtam rá válaszolni. Nem úgy mint a volt diákjaim. Már szabályosan megsajnáltam a hölgyet, de sajnos, Ő állt be a sorba, és akkor nem is fejezném be a mondatot. Azt az irónia és dac cunamit, szinte már kínos volt látni. Érdekes, most hogy írom ezt a történetet, eszembe jutott ez a rész is. Egykor felzaklatott, de most hogy ezt körmölöm, már semmit nem érzek, sőt, az a furcsa, hogy elfelejtettem a nevét is ennek a nőnek.

A kollégák nagy része azonban, rendszeresen érdeklődött. Többen a mai napig is felköszöntenek, vagy rámírnak , érdeklődnek. Érdekes visszanézni, olyan mintha nem is én lettem volna ott tanár, valaki mással történt volna ez az egész. Úristen...hányszor éreztem már ezt az életben...mintha nem is velem történt volna az előző periódus. 

Egy kollégám, szintén nekiindult. Várt egy évet, hogy életbe maradok e (nyílván képletesen...), de mikor látta, hogy megvagyok (bár senki nem láthatta félelmeim, szűkölésem, fogcsikorgatásom...), Ő is beugrott a mélyvízbe. Évente egyszer szoktunk beszélni. Mikor halljuk, hogy milyen megalázó, új törvényeket hoznak a tanárok ellen, mindig megállapítjuk, hogy a pár éves megpróbáltatásaink után, a mi jutalmunk az, hogy kívülről nézzük ezt a cirkuszt. Most hallottam, hogy valami hazafias nevelésre akarják kényszeríteni a pedagógusokat, mint Oroszországban. Jó volt kiköpni egy hegyeset, oda a betonra ahol voltam, kisnyúl bogaram, anyukáddal szórakoztok ti..., de nem velem! Most amikor zuhan a Fidesz támogatottsága, elmerengek , azon a sok emberen, akiket élőben is láttam dörgölőzni,akik majd elkezdik magyarázni, hogy ők, ott, akkor, nem is úgy gondolták, hogy ők is áldozatok voltak, hogy nem tehettek mást, hogy nem ők a felelősök. Olyan jó , belenézni a tükörbe, hogy nekem semmi dolgom nem volt a csahosokkal, egyenes gerinccel nézem a történet kockáit, mint egy képregényben. Én megfizettem a szabadságomért, vérrel, könnyel, izzadsággal és nélkülözéssel, lemondással és ezért édes az itteni sütemény, mert ezt mi sütöttük ki a párommal, ne az üzemi konyhás narancs torta reszelékét kaptuk, műanyag tányéron.

Egy ember írt nekem a neten. Egyre több lett a követőm az instagramon(sior_cfs, ha valakit érdekel az oldal, több ezer fotóval a munkáimról) és valaki megtalált ott. Leadott egy nagy rendelést, valami 500 font értékben. A családom ugrálva ünnepelt, mint vad zuluk a tűz körül. Nem is sejtettük, milyen kacskaringós történet első részére léptünk rá, eme levéllel, amiben még Banksy is feltűnik majd később...! A képeket százas nagyságrendben pakoltam ki mindenhol és erre a munkám, tökéletesen alkalmasnak bizonyult. Minden nap más helyen vezettem, mentem takarítani a tetőket és csatornákat, Ayrtől, Glasgowig, Edinburghtól, Dundeeig...és vittem a képek százait, ezreit és csavaroztam őket felfele falakra, vagy hagytam ott őket, valahol, az utcasarkon. Olyan, minta születésemtől kezdve, valaki vagy valami, vezetné a kezem , vezetné a sorsom, hogy érdekes, izgalmas és éppen ezért építő életem lehessen. Amit, végül is, mindig is szerettem volna.

De ez már egy másik rész lesz!

Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.