Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Már napok óta kelünk fel úgy, hogy nincs Pesti TV, így már talán kezdhetjük megszokni azt a világot, amiben nem a mindennapjaink része a vicces pólókban körmondatozó Jeszenszky Zsolt és társasága, “Azambrózy”, valamilyen kapitány és a többiek. Kárörvendeni nem érdemes, hiszen a Fidesz egyik példaértékű tulajdonsága, hogy nem engedi el a Huth Gergelyhez és társaihoz hasonlóan lojális káderek kezét még akkor sem, ha sokadjára derül ki alkalmatlanságuk.
Felmerül persze a kérdés, hogy a közpénzmédia (igen, tudom, a Pesti TV-be Mészáros Lőrinc rakta bele a pénzt, de hát egykor az is főleg közpénz volt) miért nem pöcköli ki azokat magából, akik a világ összes pénzéből sem voltak képesek valami legalább minimálisan sikeres produkciót létrehozni?
Nos, drága olvasó, most lerántom a leplet: pontosan azért, amiért az ellenzék ismert arcai sem vonulnak vissza a negyedik kétharmad után sem. Nem, nem nagyképűség, zsenitudat vagy ilyesmi: egyszerűen nincs más helyettük, aki ennyi pénzért bevállalná ezt.
A kontraszelektált közélethez hasonlóan ugyanis a kormányhoz hű média sem különösebben vonzó opció olyan emberek számára, akiknek van elképzelésük a világról azon túl is, hogy Orbán Viktorral értenek egyet mindenben. Ezért aztán marad az a kompenzálási kényszeres réteg, akik igazából nem szellemi termékben gondolkoznak, hanem szereplésben:
a Pesti TV egyedüli célja jól láthatóan az volt, hogy idegesítse a libsiket, libernyákokat, libbancsokat.
Hogy a kontraszelektált pártmédia mennyire romlik minőségben, azt jól mutatja, hogy még ezt az egyszerű feladatot sem sikerült megoldani: ameddig a műfaj mesterei, a csúcsinfluenszernek számító Bayer Zsolt egy hozzá képest közepesen debil megnyilvánulással is simán be tud kerülni a 444 hírei közé, addig a fiatalosságot nagyjából az első Amerikai Pite-film környékén értelmező (könyörgöm, volt egy műsorvezetőjük, aki 2021-ben még életvitelszerűen Fred Durstnek öltözött!) Pesti TV stábja majdnem két év alatt együtt sem tudott annyira idegesítő lenni, hogy bárki is foglalkozzon velük azon túl, hogy kicsit megmosolyogja a kiszivárgó katasztrofális nézettségi adatokat.
Egy idő után már egészen konkrét üzengetés is ment a libsi médiának, hátha akkor majd írnak a felháborító Pesti TV-ről, de az istennek sem akart összejönni a nagy áttörés:
kiderült ugyanis, hogy valami csalafinta okból sem a fiatalok, sem az öregebb fideszesek nem akarnak olyan műsort nézni, ahol a közepesnél valamivel kevésbé vicces emberek kommentálnak TikTok-videókat.
A megszűnt csatorna történetében valójában nem is az az érdekes, hogy mennyire siralmas kísérlet lett az amerikai altright témáinak kritikátlan felmondásán túl tényleg az égvilágon semmit nem mutató végeredmény, hanem az, hogy egyáltalán ki és miért gondolhatta jó ötletnek 2020-ban kábeltévével megpróbálni kúlnak eladni a Fideszt?
A válasszal vissza is térhetünk a kontraszelektált kormánymédiára: csakis olyan emberek, akiknek egyébként fogalmuk sincs róla, hogy néz ki a média, viszont még így is ők a legkevésbé hülyék a társaságban.
Messzemenő következtetést továbbra sem érdemes ebből levonni: az áprilisi eredmények alapján a Fidesz továbbra is képes megszólítani a fiatalokat is, a Pesti TV érdektelensége nem Orbán Viktorra mondott nem volt a célközönség részéről, ezt a bizonyos nemet csak az elviselhetetlenül gyenge műsorok kapták meg.
Azon persze nevethetünk, hogy a hiányzó know how mennyire látványosan csak görcsös szerencsétlenkedést tud szülni a kormánymédiában, de azért van ennek felháborító része is: az, ahogy a közpénz jellegét elvesztett közpénzzel bánnak ezek az emberek. Az ugyanis addig oké, ha találnak valami befektetőt, aki a magánvagyonát jó ötletnek tartja Jeszenszky Zsolt viccespóló-állományának feltöltésére használni.
De amikor ez a magánember egy valódi versenykörülmények közt valószínűleg semmi sikert fel nem mutatott Mészáros Lőrinc, a magánvagyon pedig állami megrendelés, akkor mégis feltűnővé válik a NER legidegesítőbb tulajdonsága:
az, hogy ha valaki elég ideig és kitartóan nyal segget, akkor simán összedobnak neki pármilliárd forintot még a világ legrosszabb ötletére is.
Akarom mondani: mi dobunk össze.
Amikor vidáman nosztalgiázunk ezen a kevesebb, mint két évig tartó műsorfolyamnak csúfolt kényszeres heherészésen, akkor azért mindig jusson eszünkbe, hogy kicsit mindannyiunknak volt része Huth Gergely tévés álmainak megvalósulásában.
(Ezt a cikket az Azonnali szállította.)
