2024. március 29., Auguszta

Vélemény

#eger #kultúra #underground

Mr. Kulturtegnap – Vannak szórakozási igények, amiket egyetlen egri vezetés sem fog kielégíteni

Molnár Dávid 2021.07.01. 16:35

Nem mindenkinek van ezer forintos vizezett csapolt sörre, óriás kivetítőre vagy a "gasztro-bor-wellnes" szentháromságra szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát egy vidéki városban.

 

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Egri Ügyek álláspontját, de itt van, mert a téma érdekes. Aki vitázna vele, vagy kiegészítené a fenti sorokat, hajrá, várjuk a további véleményeket az egriugyek@gmail.com címre.

 

Ez év június 23-án az egri televízó Féktelenül című adásába nyertem meghívást Berényi Tamással és Hütter Attilával egyetemben. A műsorban az egri éjszakai életről, kulturális programokról és lehetőségekről beszéltünk. Egy héttel később az Egri Ügyek oldalon Domán Dániel véleménycikket osztott meg, melyben engem is nevesített.


Domán cikke elsősorban az ő véleményét tükrözi, azonban a cikk kezdetén felhívták a szerkesztők a figyelmet arra, hogy a témához kapcsolódó véleményeket és kiegészítéseket szívesen fogadják, így a téma "forró" jellege miatt ragadtam végül klaviatúrát.


Noha írásomban nem elsősorban az egri kulturális élettel kapcsolatos véleményemet szeretném kifejteni. Egyrészt a fentebb említett műsorban ezt volt alkalmam megtenni, másrészt meg tudjuk: a vélemény olyan, mint az a bizonyos…

 

Nem arról szeretnék írni, hogy a magát büszkén kapitalistának definiáló Berényi Tamás miként szervezi (vagy épp nem szervezi) az egri kulturális életet pusztán piaci és üzleti alapon. Nem is arról szeretnék írni, hogy a fasiszta polgármesterünk miért kormányoz fasiszta módon, hiszen egy exjobbikos kirakat-demokratától ennél többet most és a legutóbbi választások alkalmával sem lehetett várni. Nem szeretném fejtegetni az előző városvezetéssel és a turizmus kimaxolásáért harcoló fideszesekkel szemben érzett ellenszenvemet és végképp nem szeretném a kedves olvasóra zúdítani szomorúságom, melyet amiatt érzek, hogy a városunk egykori pezsgő és színes kulturális életének helyébe a sznobizmust és kommerszt emelték a Weil Zoltán által előszeretettel emlegetett "tudjukkik".


Nem. Most az egyszer szeretnék magunkról írni. A generációmról, melynek jelentős része elveszett. Valakit a mókuskerék, valakit külföld, valakit a kilátástalanság miatt önként választott szenvedélybetegség, és jó párat közülük Budapest vont ki az "egri életből". Akikről most szeretnék írni, nem lettek vállalkozók. Nem léptek be egy pártba sem és (most e kivételtől eltekintve) nem lettek megmondóemberek.

 

Azokhoz az arcokhoz tartozom, akik tizennégy évesen a trafónál okádtak a völgyes bortól és éjszakánként a lakótelepi légiriadó bekapcsolásával szórakoztatták magukat. Azok közé, akik az Egál udvaron tarháltak belépőre valót vagy cigit. Olyanokkal éltem le a fiatalkorom, akiket mindenhonnan elzavartak és akiket egy este alatt vertek meg cigányok, majd a skinheadek. Azokhoz, akik a mai napig kellemetlenül érzik magukat egy diszkóban és inkább a kihalt Dobó téren telefonról hallgatnak zenét sörözés közben. Azokhoz tartozom, akik nem értik, hogy miért kell mindenkit tíz perc alatt kizavarni a kocsmából éjjel fél kettőkor és egy kibaszott fazekat csapkodva azt üvölteni, hogy "SZIASZTOK ZÁRÓRA".

 

 

Nem hiszem, hogy példamutató lennék és remélem (bár tapasztalataim nem ezt mutatják), hogy a mai fiatalság konszolidáltabban él. Azonban büszke vagyok, hogy egy kisebbséghez tartozom, a kevés oroszlánhoz, akik még mindig védenek valamit, ami már lehet régen elveszett. Szélmalomharc ez, a fülledt nyári szélcsendben… 


Végignézni egy szerettünk haláltusáját vagy egy szeretett épület amortizálódását egy életre meghatározó nyomot hagyhat. A világ folyamatosan változik, de az emberben gyökeret ereszt a keserűség. "Vajon megtettem mindent?" Kérdezhetnénk magunktól jópáran… "Megvettem mindig a belépőt az adott koncertre?"
Volt egyáltalán alternatívánk? Ha őrjöngve randalíroztunk volna az utcán, akkor megmenthettük volna kedvenc helyeinket a bezárástól? Azt nem tudom, hogy régen mit tehettünk volna, és őszintén szólva magasról nem érdekel, hogy manapság milyen rendeletek szabályozzák az éjszakai életet vagy hogy milyen feltételeknek kell megvalósulniuk, hogy egy rendezvény profitot hozzon.


Azt sem gondolnám, hogy valaha is lesz olyan városvezetés, ami majd a magamfajta kretének szórakozási igényeit akarná kielégíteni. Legyünk őszinték, ilyen programmal nehéz lenne választást nyerni.

 

Azt az egyet viszont tudom, hogy nem vagyok egyedül. Nem én vagyok az egyetlen, akinek nem az ezer forintos vizezett csapolt sörre, óriás kivetítőre vagy a "gasztro-bor-wellnes" szentháromságra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát egy vidéki városban.

 

Szerencsére vagyunk egy jó páran, és bármit is hozzon a jövő itt is maradunk. Még akkor is, ha túl hangos a zene.

 

A cikk szerzője, Molnár Dávid a nemecsek együttes énekese.

Csatlakozzon Eger legnagyobb online közösségéhez, legyen tagja tematikus Facebook-csoportjainknak is! Találkozzunk az Egerben láttam, hallottam csoportban is, már csak egy kattintás!
Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

További hírek

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló