Komoly szabálytalanságra derült fény egy állami hatóság működésében. A botrány középpontjában egy - a szerkesztőségünkhöz eljuttatott - megbízási szerződés áll, amelyet a hivatal egy külsős ügyvéddel kötött – holott a törvény szerint bizonyos jogi feladatokat csak saját, kormányzati szolgálati jogviszonyban álló alkalmazott láthat el.

A vitatott szerződést 2025 márciusában írta alá az NKFH képviseletében Dr. N-W. L. és Dr. K. B. ügyvéd, havi 500 ezer forint plusz áfa díjazás ellenében. Az ügy pikantériája, hogy a megállapodást visszamenőlegesen, január 1-jétől hatályosnak nyilvánították – miközben akkor még a hivatal saját jogásza járt el a közigazgatási perekben.

Mi értelme volt egyáltalán?

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyértelműen kimondja: a közhatalmi, ellenőrzési és felügyeleti feladatokhoz közvetlenül kötődő tevékenységeket – beleértve a közigazgatási perekben való képviseletet is – csak közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban szabad ellátni. A hatóságnak ráadásul saját jogi és perképviseleti főosztálya is működik, amelynek épp ez a feladata. Felmerül tehát néhány kézenfekvő kérdés:

• Ha a belső jogász januártól ellátta a feladatot, miért volt szükség külső ügyvédre egyáltalán?
• Ha mégis szükség volt rá, miért csak március végén kötötték meg a szerződést?
• És ha csak márciusban írták alá, akkor mi alapján fizettek januártól?

A visszamenőleges hatály: jogi fikció vagy valami más?

A szerződés egyik legsúlyosabb pontja a visszamenőleges hatály. Egy közjogi szerv esetében a kifizetés jogalapja csak érvényes szerződés lehet – márpedig egy március végén aláírt dokumentum január 1-jére visszadatálva komoly kérdéseket vet fel. Vajon a szerződés tartalma hűen tükrözi a valóságot, vagy egy korábban nem létező jogviszonyt kísérel meg utólag igazolni? Amennyiben a visszadatálás nem felel meg a tényleges állapotnak, szakértők szerint felmerülhet a közokirat-hamisítás vagy a magánokirat-hamisítás törvényi tényállásának vizsgálata.

Közpénz valós teljesítés nélkül?

Ha bebizonyosodik, hogy az ügyvéd olyan időszakra kapott díjazást, amelyben nem végzett munkát, az önmagában is aggályos. Az ilyen konstrukciók – ahol közpénzt folyósítanak igazolható teljesítmény nélkül – azok, amelyek alapján a hatóságoknak általában vizsgálni szokták: megvalósult-e a költségvetési csalás törvényi tényállása. A kérdés egyszerű: mi volt a tényleges ellenszolgáltatás januárban és februárban, és ezt milyen dokumentumok támasztják alá?

Mi fér bele egy „megbízásba"?

Szintén tisztázatlan, hogy egy külső ügyvéd egyáltalán elláthat-e jogszerűen olyan feladatokat, amelyek a törvény szerint kizárólag közszolgálati jogviszonyban végezhetők. Ha nem, akkor a szerződés tárgya eleve jogszabályba ütközik – ami azt is jelenti, hogy az egész konstrukció érvénytelen lehet. Egy érvénytelen szerződés alapján teljesített kifizetés pedig újabb kérdéseket nyit meg a közpénzek felhasználásának jogszerűségéről.

Az eset végső soron egy alapkérdést tesz fel: ha minden rendben volt, miért nem lehet egyszerűen, átláthatóan megválaszolni, hogy ki, mikor, mit és miért csinált?

Szerkesztőségünk több kérdést is feltett pár nappal ezelőtt a hatóságnak, amint válaszolnak, a cikkünket frissítjük.

indexkép: Egri Ügyek MI