Megérkezett az idei első hó
Miközben a kormány gyors reálgazdasági kilábalásnak örvendhet, és a különböző társadalmi csoportoknak nyújtott adókedvezményekkel, extra juttatásokkal, a rezsi- és üzemanyagárak mérséklésével igyekszik javítani a választói közérzetet (és a kormányzati teljesítménnyel való elégedettséget), a háztartások elkölthető jövedelmének vásárlóerejét már rövid távon is negatívan befolyásolja a megugró infláció – mondta az Ugytudjuk.hu érdeklődésére Kovács János elemző.
Az elemző szemével blog szerzője szerint ugyanakkor utóbbi mögött nemcsak a gazdaság válság utáni stimulálása és a választás előtti osztogatás miatti költekezés áll, hanem olyan tényezők is, mint a forint tartós gyengélkedése, vagy a kibontakozó nemzetközi energiaválság. A kedvező növekedési mutatók mellett mostanra látványosabbá vált a makrogazdasági egyensúly megbillenése. A helyzetet némiképp rontja az Európai Bizottsággal való politikai kötélhúzás, ami átmenetileg forrásvisszatartással, egyúttal a nemzeti költségvetés számára többletkiadással jár.
Választási buli után jöhet gazdasági másnap és a kijózanítás
Az elemző emlékeztetett Matolcsy György a kormánypárti Magyar Nemzetben megjelent írására, amiben a költségvetési hiány, a jegybankelnök az államadósság-ráta és a cserearányok romlására, az ikerdeficit veszélyére, valamint a magas inflációra hívta fel a figyelmet. A verdikt: "a növekedés helyreállítását követően hasonlóan gyors egyensúlyi fordulatra van szükség".
Ez a politika nyelvén annyit tesz, hogy – tekintettel a választási időszak logikájára –
a jövő év második felétől restriktív lépésekre, nagyobb fiskális fegyelemre lesz szükség – ami ha lakossági megszorításokat nem is, takarékossági intézkedéseket, újabb vállalati különadókat vonhat maga után. Az állami túlköltekezést vissza kell fogni, adott esetben a gazdaság "hűtésére" is szükség lehet
– mondta Kovács János.
A politológus ugyanakkor emlékeztetett: a korábbi Orbán-kormányok – a választási évek részleges kivételével – jellemzően komolyabban vették a deficitcsökkentési célokat, mint a 2010 előtti kormányzatok, ami egyrészt felismerés, másrészt kényszer is volt.
Így volt ez az 1998 és 2002 közötti ciklusban is, ahol 2001 jelentett fordulópontot, ahonnan a 2002-es kormányváltást követően nem sikerült visszakorrigálni, sőt, a 2008-as pénzügyi válság azért is ütött akkorát a magyar gazdaságon, mert addigra komoly strukturális és egyensúlyi problémák jelentkeztek. A helyzet ezúttal persze más (a válság természete is eltérő), de a romló egyensúly ezúttal is fokozott kitettséget von maga után.
Matolcsy is nagyobb elővigyázatosságot vár a kormánytól – folytatta Kovács János, amikor azt mondta: "Magyarországot gyorsan érhetik olyan pénzügyi sokkok, akár már a következő hónapokban, amelyekre most még a költségvetés egyensúlyi fordulatával fel lehet készülni, később azonban már nem".
Mint ismert, a jegybank idén júniusban indította el a kamatemelési ciklusát, azóta még öt alkalommal emelt alapkamatot. A jegybankelnök – Varga Mihály pénzügyminiszter korábbi kritikája ellenére – többször is kijelentette: "a jegybanknak nincs se nyereség-, se árfolyamcélja", illetve "a Monetáris Tanács egyetlen horgonya az infláció". Várhatóan az MNB keddi döntése is mérsékelt hatással lesz az inflációra, ami jelenleg Európa-szerte magas.
A választás után jöhet a hiánycsökkentés
Ami a politikai hatásokat illeti,
a kormányzati válságkezelés komoly kihívások előtt áll, és az is egyértelmű, hogy ezeknek egyszerre szinte lehetetlen maradéktalanul megfelelni, így csakhamar újra kell priorizálni. Jövő tavaszig a pártpolitikai szempontok az elsődlegesek, hiszen teljesen érthető módon a kormány a lehető legjobb esélyekkel kíván ráfordulni a választásra, de már ezt megelőzően is szükség lehet hiánycsökkentő lépésekre.
Ugyanakkor Kovács János szerint probléma, hogy a hangulatjavító többletkiadások, mint a nyugdíjprémium vagy a kisebb mértékű ágazati béremelések egy része fokozottan ki van téve az inflációs hatásnak, azok értékőrzéséhez újabb beavatkozásra van szükség, ami újabb költségvonzattal jár.
Úgy vélte: a járványhelyzet és a nyomában járó bizonytalanság társadalmi klímája, valamint a kampányidőszak intenzív kommunikációja polarizálja a válságkezelési intézkedésekkel kapcsolatos választói attitűdöket is. A publikus közvélemény-kutatások vonatkozásában egyre nehezebb tiszta pillanatképeket látni, miközben az igény egyre nagyobb volna. Emiatt még inkább rá vagyunk szorítva arra, hogy más, empirikus adatok, gazdasági mutatószámok alapján igyekezzünk támogatottsági trendeket, politikai kockázatokat elemezni.
(Via ugytudjuk.hu)
