Még 2024 februárjában történt az a megdöbbentő eset a Bükkbenmegdöbbentő eset a Bükkben, amikor egy vadász az autójából leadott lövéssel súlyosan megsebesített egy túrázót. A férfi éppen megpihenni készült az erdőben, amikor a lövedék eltalálta a bal combját. A sérülés messze nem volt könnyű: több műtétre volt szükség, hosszú rehabilitáció követte a beavatkozásokat, és az orvosi szakvélemények szerint maradandó elváltozások maradtak vissza, amelyek fogyatékosságnak minősülnek.

A lövést leadó vadász hőkamerával célzott, és – a hatóságok megállapítása szerint – nem győződött meg arról, hogy valóban vadra, és nem emberre adja le a lövést. A történtek így nem egyszerű „balesetként”, hanem súlyos gondatlanságból elkövetett, maradandó egészségkárosodást okozó cselekményként kerültek a bíróság elé.

Meglepően enyhe szankció

Az ügy végül tárgyalás mellőzésével, úgynevezett büntetővégzéssel zárult: a bíróság 420 ezer forint pénzbüntetésre és három év vadászattól való eltiltásra ítélte a vádlottat. Az ítélet jogerőre emelkedett, vagyis a jelenlegi formájában végrehajtható.

Csakhogy ez a döntés sokakban felháborodást keltett. Nehéz nem észrevenni az aránytalanságot: egy ember életre szóló sérüléseket szenvedett, miközben az elkövető – a közvélekedés szerint – viszonylag csekély anyagi büntetéssel és időben korlátozott eltiltással megúszta az ügyet.

A sértett maga is megszólalt az ítélet után, és egy hosszabb Facebook-posztban írta le, min ment keresztül: a műtéteket, a rehabilitációt, a fájdalmat, valamint azt, hogy a lába soha nem lesz már a régi. Posztjában nyíltan jelezte felháborodását is, mert szerinte a kiszabott büntetés köszönőviszonyban sincs azzal, amit ő elszenvedett.

A legfőbb ügyész is elismerte: ez így kevés

Az ügy politikai és közéleti szinten is visszhangot kapott. Szabó Rebeka országgyűlési képviselő írásbeli kérdéssel fordult a legfőbb ügyészhez, aki válaszában lényegében elismerte: a kiszabott joghátrány nem alkalmas a büntetés céljainak elérésére.

Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész azt írta: az ilyen enyhe szankció sem a speciális megelőzést (vagyis hogy az elkövető ne kövessen el újra hasonlót), sem az általános megelőzést (hogy másokat is visszatartson) nem szolgálja megfelelően. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a járási ügyészségnek a büntetővégzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül lehetősége lett volna tárgyalás kitűzését kérni a büntetés súlyosítása érdekében – ezzel azonban nem éltek.

A legfőbb ügyész egyúttal jelezte: a Legfőbb Ügyészség vizsgálja a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét. Magyarán: még nincs teljesen kizárva, hogy az ügy újra előkerül, és a mostaninál súlyosabb jogkövetkezmények is szóba jöhetnek.

Rendszerszintű kérdések is felmerülnek

Az eset messze túlmutat egyetlen vadász és egyetlen sértett történetén. Alapvető kérdéseket vet fel arról, hogyan viszonyul a magyar igazságszolgáltatás az olyan cselekményekhez, ahol valaki súlyos gondatlanságból mások életét, testi épségét veszélyezteti – különösen olyan tevékenységek során, amelyek eleve fokozott veszéllyel járnak, mint a fegyverhasználat vagy a vadászat.

A vita nem arról szól, hogy történt-e jogsértés – ez egyértelmű. Sokkal inkább arról, hogy arányban áll-e a büntetés a következményekkel, és hogy egy ilyen ítélet valóban képes-e üzenetet küldeni: fegyverrel csak a legnagyobb körültekintéssel, az emberi élet feltétlen tiszteletben tartásával szabad bánni.

Még nincs feltétlenül vége

A legfőbb ügyész válasza alapján az ügy egyelőre nincs teljesen lezárva. Ha rendkívüli jogorvoslat indul, az akár az ítélet felülvizsgálatához is vezethet. Ez azonban már nemcsak jogi, hanem társadalmi kérdés is: mennyit ér egy ember testi épsége, és mit üzen az igazságszolgáltatás akkor, amikor egy majdnem végzetes lövés után „csak” pénzbüntetés és ideiglenes eltiltás marad?

A bükkzsérci túrázó története fájdalmas emlékeztető arra, hogy egyetlen felelőtlen döntés életeket törhet derékba – és arra is, hogy nem mindegy, milyen súllyal reagál erre az állam nevében eljáró igazságszolgáltatás.

indexkép: MI, illusztrácó