Megérkezett az idei első hó
Az önkormányzati képviselő-jelölt Domán Dániel korábban is fogalkozott az Egert érintő közlekedési kérdésekkel pl. a Csokonai utcai (Kisasszony piacnál lévő) körforgalom kialakításával. Most az elkerülő úttal kapcsolatban szólalt meg illetve egy felnémeti körforgalom tervét küldte meg szerkesztőségünknek.
Az elkerülő út kálváriája megmérgezte az egri közéletet. Korábban is többször kifejtettem a véleményem az ügyről, továbbra is feleslegesnek tartom a beruházást. A közösségi tervezés a város történetének egyik legnagyobb bohózata. Máshogy kellene megközelítünk a közlekedési problémáinkat. Csak az a kérdés, hogy akarjuk-e.
Az én városképemben – és sokan mások is hasonlóan látják - nem egyik vagy másik nyomvonal, vagy a hozzájuk köthető politikai szereplők érdeke áll szemben egymással, hanem egy élhetőbb Eger. Megspórolták azt a kérdést, hogy a város jövőjét továbbra is a kipufogógáz fojtogatásában képzeljük el, vagy végre elmozdulunk a normális közösségi közlekedés fejlesztés felé. Ez lett volna az igazi politikai döntés. Egy-két aktoron kívül, az előző és a mostani képviselőtestület szereplőin át az összes polgármesterig, ellenzékiek és kormánypártiak mind úgy döntöttek, hogy Eger sorsát továbbra is az autók fogják meghatározni.
Becsapjuk magunkat, ha elkezdünk azon civakodni, hogy a belső vagy a külső nyomvonal valósuljon-e meg. A szakma értelemszerűen a városhoz közelebbi utat preferálja, hiszen több a csatlakozási pont, az agglomerációból érkezőknek kedvező. Minimális terhet venne le csak a keleti oldal közlekedési ütőereiről (Kertész, Maklári, Mekcsey, Bástya, Cifrakapu utcák). Legyünk őszinték, a legnagyobb előnye, hogy kiszolgálja a telekspekulánsokat és menlevelet nyújt a környezet pusztításán nyerészkedőknek.
Abszurd, hogy Eger közéletét ez a félreértelmezett beruházás uralja úgy, hogy legideálisabban 6-8 év - mások szerint inkább 10-15 év - múlva kezdődhet el az építkezés, de könnyen lehet, hogy semmi sem lesz belőle. Az elmúlt években egyedül Nyitrai Zsolt kampányában szerepelt az elkerülő, aztán Pajtók Gábor került a helyére, aki ezzel a témával nem igazán foglalkozott. Ám a legutóbbi közgyűlésen már kissé burkoltan, de a belső nyomvonal mellett rakta le a voksát, újra kardot rántva helyi Fidesz-frakcióvezér ellen, aki újabban épp a külső nyomvonalért harcol.
A NIF nyári lakossági fórumán sokszor burkolta döntéseit a környezetvédelemmel. Számomra a környezetvédő az, aki nem akarja ledarálni a természetet több kilométeren keresztül, nem veszélyezteti a vízbázist, a termőföldeket, a túraútvonalakat és nem gyepálja a lakosság mentális egészségét. Elhitetni az emberekkel azt, hogy létszükséglet az út, ezzel felkorbácsolni az érzelmeket és választásra kényszeríteni a lakosságot két haszontalan nyomvonal közt felér egy pszichés terrorizmussal. Közben csak a reggeli és a délutáni csúcsforgalommal, illetve Eger belső közlekedési helyzetével kellene foglalkozni.
Emlékszünk még, hogy a Kertész és a Vécseyvölgy utcai kereszteződés felújítása jó időre megbénította a várost? Valahogy mégis túléltük, alkalmazkodtunk. Ebben a frusztráló helyzetben zseniális időzítéssel kezdték meg a politikusok az elkerülő út kampányát, hasznukra fordítva, hogy fogy az autósok türelme is. Ez eredményezte, hogy elhitték: az elkerülő a megváltás mindenki számára. Csakhogy éppen az ellenkezője fog történni. Megannyi rossz példa ismert már olyan városokban, országokban, ahol a politikusok az autók mellett rakták le a voksukat. Az úttestek kapacitásának növelése csak több embert ösztönzött arra, hogy kocsiba üljön, így ez nemhogy csökkenti a torlódást, hanem éppenséggel okozója a gépkocsiforgalom növekedésének (lásd Budapest körgyűrű, vagy Veszprém elkerülőjének bővítése). Emiatt más közlekedési alternatívák, egyéb megoldások megvitatására a lehetőség sem adatik meg.
Korábban a nyári, időközi kampány alatt is foglalkoznom kellett az elkerülő úttal, ugyanis a kormánypárti vetélytársam azt találta mondani, hogy a Hajdúhegy közlekedési problémáit szintén az fogja megoldani. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mindenesetre feltettem a kérdést, amit azóta többször is: bohóckodhatunk éveket az elkerülővel, de mi történik addig? Mikor fog a belváros levegőjét és közlekedését mérgező buszpályaudvar teljes egészében kiköltözni a tervezett intermodális csomópontba? Mikor leszünk képesek az autóinkat fizetős parkolóházakba terelni, és nem a lakótelepek közterületi parkolóit, a belváros kis utcáit, a járdákat és a zöldfelületeket ellehetetleníteni?
Eger új parkolóháza kong az ürességtől, a turista a belvárosban kering értetlenül, az elakadásjelzőt meg sokan aduászként használják parkolásra. Mikor lesz olyan városvezetés, ami ezekkel a problémákkal foglalkozik ahelyett, hogy heti szinten generálja a műhisztit? Két rossz nyomvonal között vívódva játszhatjuk az áldemokráciát, de az felmenti az éppen regnáló képviselőket a kötelezettségükből. Az egész cirkusz csak nekik spórolja meg a fáradalmat, hogy ciklusokon át ne foglalkozzanak Eger tényleges problémáival.
Az elkerülő út tervezett költségéből – 40-50 milliárd forintból – már csodát lehetne tenni városunkban. Éppen ezért – ahogy korábban a kampányban is – egy alternatívát kínálok megvitatásra. Elkerülő útvonal létjogosultságát egyedül a felnémeti szakaszon látom, ahol 2x1 sávon lehet haladni az Egri, Szarvaskői és a Tárkányi utakon. Itt sokak számára ismerős lehet a város egyik zsúfoltabb csomópontja, ahol ezek az utak találkoznak. Bármennyire is felemésztette a türelmünket a Kertész utcai felújítás, a két új körforgalom a lehető legjobb változás lett a közlekedők számára.
Ennek fényében folytassuk és tervezzünk tovább. Akár a közlekedésfejlesztésről szóló mobilitási tervünket is leporolhatnánk. A felnémeti csomópont körforgalmasításának látványterve megadja a kezdő hangot:
