Megérkezett az idei első hó
A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.
Kezd erősödni a gyanúm, hogy a természet,és az állatvédelmet prioritásként kezelő magyarok százezrei számára április 3-án a rendszerváltás óta talán legszomorúbb parlamenti választás következik. Nem azért, mert esélytelennek tűnik a zöld érzelmű politikai erők győzelme. Még csak nem is azért, mert talán minden idők legdurvább, legalantasabb, legsunyibb kampánya zajlik. És még csak nem is azért, mert attól kell tartanunk, hogy kedvenc pártunk – bármelyik is legyen az – majd mégsem tartja be a zöld ígéreteit. Bárcsak ilyen problémák, és dilemmák okoznának fejfájást egy meggyőződésesen zöld érzelmű magyar választónak 2022 április 3-án...
Sajnos a rendszerváltás utáni kilencedik – vagyis a mostani – szabad országgyűlési választás, mindezeknél sokkal durvább közéleti traumát ígér:
talán most jött el a pillanat, amikor nem az esélye, nem a reménye, de az illúziója is elveszett annak, hogy olyan politikai erők kerüljenek be a parlamentbe, akik a következő négy évben bármifajta kézzelfogható eredményt felmutatni képes zöld politika megvalósításába kezdenek.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy mostanra kiderült: ma Magyarországon nincsen – legalábbis a parlamenti választásokon biztosan nem indul – olyan párt, amelyik komolyan vehető módon, érdemben foglalkozna a természet és állatvédelem – szerintem – sorsdöntő fontosságú problémáival.
Végigtekintve a politikai kínálaton, végighallgatva a kampányígéreteket, végigolvasva a programokat – már akinek egyáltalán van ilyen – bárki beláthatja:
szörnyű kimondani, de nekünk, természet- és állatvédőknek lényegében nincsen valódi tétje a választásoknak. Az általunk képviselt értékek, bárki nyer, veszíteni fognak.
Furcsa és szürreális volt a Fidesz esete a természet és állatvédelem értékeivel, hiszen az elmúlt évekre róluk teljesen világossá vált: nemhogy zöld értékeket nem hordoznak, de lényegében azokkal szemben, azok ellenében fogalmazzák meg politikai credo-jukat. Ebbe talán már mindenki bele is törődött – bár egy zöld érzelmű konzervatív gondolkodású emberként ez a beletörődés azért elég gyötrelmes...
Aztán valamikor másfél, két évvel ezelőtt – nyílván a több száz titokban készülő közvéleménykutatásuk egyikének eredményeként – hirtelen úgy döntöttek, hogy Magyarország majd velük zöldül, és immáron az állatvédők sem voltak már a baloldal szekértolói és Soros-ügynökök. Sőt!
Míg egyik pillanatban a Fidesz még a szót, hogy "állatvédelem" is szitokszóként kezelte, a másikban már a "Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős" miniszteri biztost is kaptuk, Ovádi Péter személyében. Aki nemzeti konzultációk, és offenzív kommunikáció közepette látott munkához. Nyilván minden realista és tapasztalt ember sejthette:
ahol az állatvédelmet egy nagy többséggel rendelkező kormánypárt, egy az ügyben semmifajta előélettel nem rendelkező informatikus képviselőjére bízza, ott szinte bizonyos, hogy nagyszabású szemfényvesztés zajlik.
De egy végletekig remény-orientált állat- és természetvédő nem ravasz és cinikus politológus. Igen, sokan közülünk valóban irracionális módon reménykedtek abban, hogy Ovádi Péter – a Fidesz korábbi állat- és természetvédelemmel szembeni gyűlölete, undora után – valamifajta valódi cselekvéssel írja be magát a magyar állatvédelmi politika – jelenleg sajnos szinte csak üres lapokból álló – képzeletbeli nagykönyvébe.
Én személy szerint az első pillanattól nem hittem Ovádinak és Ovádiban, mert nem hiszem, hogy a modern politikában szakértelem, beágyazottság, szaktudás, és az állam, valamint a közigazgatás megmozdulásának képessége nélkül bárki eredményeket érhet el. De mindig hozzátettem a kritikához: remélem nem nekem lesz igazam. Sajnos mára kiderült. Nekem lett.
Ovádi szépen becsomagolta azt a választási politikai terméket, amelynek a Fidesz az állatvédelem nevet adta, és amelynek tartalma rendkívül fájdalmasan hamis illúziókkal volt tele, letette nekünk 2021-ben a karácsonyfa alá.
Tudják Önök, hogy Magyarországon 2022 január elsejétől nem lehet kutyákat láncon tartani?
Tudják Önök,hogy 2022 január elsejétől a magyar kormány keményen fellép a szaporítók ellen?
Ha nem tudják, ne magukban keressék a hibát – és ne is törődjenek vele!
Mert sajnos a kutyák 2022 január elseje után is láncon vannak százezerszámra, hóban-fagyban-kánikulában. Mert a szaporítók hahotázva nevetnek Ovádiék dilettáns, vagy talán inkább pancser törvénymódosításain, amelynek nyomán mostantól párezer forintért regisztrálhatnak tenyésztőként, így pedig hivatalosan már nem szaporítóként gyártják tízezerszámra a szerencsétlen, beteg, torzszülött állatokat, akik többsége hamar kínhalált hal.
Mindez persze csak egy apró kis epizódja az informatikus Ovádi törvénykezési-állatvédelmi ámokfutásának.
Sztorizhatnánk még vele, például arról, hogy ez a félnótás elment az Állatorvostudományi Egyetem rektorához, megkérdezni: mi a véleménye a már szinte minden kultúrállamban betiltott kegyetlen és brutális libatömésről. A rektor azt mondta neki, hogy ezt nagyon szeretik a libák, sőt, tömés után újra sorban állnak egy adagért. Ezért aztán Ovádi nem kezdeményzte a libatömés betiltását.
Komikus, de sokkal inkább szánalmas és méginkább kétségbeejtő, ahogy a Fidesz véglegesen és végérvényesen bebizonyította Ovádi szégyenteljes pancserkodásával, Semjén állatvédőket ökoterroristázásával, a Balaton és Fertő tó elpusztításával: rájuk bizonyosan nem lehet bízni az állat és természetvédelem ügyét Magyarországon.
.jpg)
Ez persze csak a Fidesz – mondhatnánk reménykedve, hiszen az igazi zöld értékek, úgyis az ellenzéki oldalon vannak, hiszen az "Egységben Magyarországért" koalíciónak még egy "zöldpárt" is tagja, nem is beszélve a Demokratikus Koalíció magukat szerényen csak "zöld demokrataként" emlegető politikusairól.
Ha megpróbálunk kicsit objektívek lenni, akkor – legalább magunknak – nyugodtan bevalhatjuk: erkölcsileg, érzelmileg bizonyosan a "demokratikus ellenzék" környezet és természetvédelemmel kapcsolatos teljes érdektelensége, elvtelensége, cinizmusa, és dilettantizmusa volt a nagyobb pofon. Hiszen – történelmi okokból és bizonyos berögzült hamis illúziók hatására – a zöld érzelmű emberek döntő többsége a "progresszív" oldaltól várna jóval többet, jobbat, hitelesebbet természet és állatvédelmi ügyekben.
Őszintén szólva máig nem is tudom pontosan mi történt.
Mert azt ugyan messze nem lehet állítani, hogy az ellenzék pártjai bármikor is következetes, magas színvonalú és radikális zöld politikát képviseltek, de 2018-2019-ig még viszonylagos rendszerességgel tartalmaztak nyomokban természet és állatvédelmet közéleti megszólalásaik. Talán – ahogy falun mondják – ott vált el a szar a májtól – amikor Budapesten, szinte minden kerületben, és számos vidéki nagyvárosban "kormányzó többséget" szereztek. Gyakorlatilag ekkor lepleződött le tökéletesen, hogy
az önkormányzati választási kampányban még zöld értékekről, természetvédelemről, állatvédelemről hadováló ellenzék, gyakorlatilag minden szava és mondata szemen szedett hazugság volt.
Karácsony Gergely Budapestjének – Szabó Rebeka zuglói alpolgármester által képviselt – állatvédelmi ténykedése például minőségileg bizonyosan messze alulmúlja Ovádi Péter kormányzati ügyködését.
De a legszörnyűbb nem a rossz minőségű, lassú, esetleg szakmaiatlan jóakarat, hanem annak a teljes hiánya. Az ellenzéki önkormányzatok egyfajta önkéntes politikai cenzúrával, szinte még az állatvédelem kifejezést is indexre tették.
Vélhetően – mérhetetlen cinizmusból és rendkívül aljas politikai számításból – úgy gondolták, hogy komoly eredményeket úgysem tudnak (és akarnak) elérni, ezért lényegében negligálták közéleti szótárukból az állatvédelem topikot.
Számos helyen – például itthon Egerben – az új polgármestereknek és ellenzéki testületeknek, sokszor sikerült állat és természetvédelemben alulmúlniuk, a sokáig alulmúlhatatlannak tekintett Fideszes elődeiket.
Innen pedig – nyílván – már csak egy határozott lépés kellett ahhoz, hogy úgy döntsenek:
a 2022-es országgyűlési választási kampányukból gyakorlatilag diszkréten kifelejtik" az állatvédelem ügyét.
Ehhez pedig következetesen – és szégyenteljesen – tartják is magukat a kampányban.
Általánosítva, mondhatnánk, hogy állatvédelmi szempontból egy ellenzéki jelölt, gyakorlatilag semmiben sem különbözik fideszes ellenfelétől, de ez több okból sem lenne igaz: egyrészt ma egy fideszes jelölt, hamisan bár, de formális-verbális igazságokat hordozva jogosan hangoztathatja Ovádi Péter állatvédelmi ténykedését.
Az egyesült ellenzéknek még egy név, és arc sincs ehhez a témához kapcsolva. Így gyakorlatilag
még arról a politikai előnyről is képesek voltak lemondani, hogy – legalább ellenzékből, felelősség és számonkérhetőség nélkül – ellenpontozzák Ovádiék ténykedését és rámutassanak annak súlyos hibáira, ellentmondásaira.
Egyébként minden elmond az "Egységben Magyarországért" nem csak állatvédelmi, de általában "zöld" értékrendjéről, hogy pártjaik leszavazták azt a javaslatot, hogy Novák Katalin ellenében – legalább szimbólikusan,de értékközpontúan – megnevezzék Róna Péter zöld közgazdászt köztársasági elnök jelöltnek.
Helyette a végtelenített ideológiai polgárháború jegyében – nyíltszíni provokációként minden velük egyet nem értő számára – Márky Zay Péter bedobta a megosztás és gyűlölet ellenzéki joly jokerét, Iványi Gábort lelkészt saját köztársasági elnök jelöltjének. Akinek személye nem csak mentálisan, erkölcsileg és politikailag eszelős provokáció, de állatvédelmi szemponból is vérlázító üzenet.
Iványi, aki – elvileg – a húsmentes életet hírdető Metodista egyház képviselője, szegénységről szóló példabeszédeiben például – erkölcsileg a nyomorral hitelesítve – megengedően beszél arról, hogy emberek illegálisan, hurokkal, szörnyű kegyetlenséget okozva Isten teremtményeinek, állatokra vadásznak. Nem válaszolva meg azt az egyszerű kérdést, hogy ugyan ezeket az embereket ezidő alatt például miért nem lehet növények termesztésére biztatni.
Nemsokára itt állunk a sorrendben kilencedik – bizonyos szempontból tényleg nagyon sokak számára sorsdöntő – országgyűlési választások előtt.
És ha nem akarjuk elhinni azt a képtelenséget, hogy majd a Parlamentbe minden jel szerint bekerülő Mi Hazánk mozgalom fogja a Fidesznél, és az ellenzéknél szakszerűbben és határozottabban képviselni az állat és természetvédelem zöld értékeit, akkor nyugodtan – és szomorúan – kijelenthetjük előre:
a 2022-es választás a természet- és állatvédelem zöld értékei szempontjából eredménytelenül zárul.
Mielőtt azonban valaki azt értené ki a fentiekből, hogy tehát értelmetlen szavazni menni, akkor azért záró gondolatként pontosítanék.
A választásokon induló pártok jelöltjei között – szinte minden pártban – meg lehet nevezni állat- és természetvédel iránt elkötelezett, vagy arra legalább nyitott és fogékony embereket. Itthoni példát említve: az Egri választókerület jelöltjei közül például az egységes ellenzéket képviselő Berecz Mátyásból abszolút kinézem, hogy személyében nyitott és megértő minden fontos állat és természetvédelmi ügyre, így – személy szerint rá – utólagos zöld lelkiismeretfurdalás nélkül szavazhat egy ellenzéki érzelmű jelölt.
Hasonlóképpen kinézem, dr. Pápai Ákos ügyvéd úrból, a Mi Hazánk egri képvislőjelöltjéből, hogy országgyűlési képvislőként bizonyosan lelkiismeretes módon foglalkozna bármilyen helyi zöld üggyel. Ilyen értelemben egy jobboldali, nemzeti radikális meggyőződésű zöld ember rá, személy szerint erkölcsi tudathasadás nélkül szavazhat.
A baj csak az, hogy ebben a politikai rendszerben személyes erkölcsi-szakmai kiválóságoknak nincsen túl nagy jelentőssége és szerepe.
Bereczből és Pápayból – hogy a helyi példánál maradjunk – személy szerint simán kinézem, hogy – bár egyikük sem vegán –, értik és tudják, miért fontos esélyegyenlőséget biztosítani a vegánoknak. Vagy miért kellene legalább nagyon szigorú szabályok közé szorítani a vadászatot, és miért lenne égetően fontos harmincötezer helyett 5-6 millió új fát ültetni Magyarországon. A pártjaikból viszont mindezt a legkevésbé sem nézem ki.
Még akkor sem nézném ki, ha el ezt akarnák hitetni velem választópolgárral.
De nem is akarják.
A szerző a kápolnai Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnöke.
