2024. június 15., Jolán Vid

Eger ügye

#egerplusz #eger #interjú #eger kiváló tűzoltója

Mielőtt lánglovag lett, katonaként Irakot és Afganisztánt is megjárta Eger kiváló tűzoltója


Az Egri Magazin legújabb, decemberi számában jelent meg az alábbi beszélgetés az idén nyáron "Eger Kiváló Tűzoltója" címmel kitüntetett Fazekas Gáborral, aki egy darabig hivatásos katonaként szolgálta a hazáját, majd tizenhárom esztendővel ezelőtt az akkori Egri Önkormányzati Tűzoltóság tagja lett.

 

Kíváncsi vagyok, hogy amikor tudomást szerzett a kitüntetéséről, mire gondolt? És mit szólt ehhez a felesége, a munkatársai?

 

Amikor az önkormányzat értesített a dologról – mondja Fazekas Gábor –, rettentően meglepődtem, hiszen a munkahelyemen senki sem szólt, így a parancsnok sem. Utóbb természetesen kiderült, hogy ő tudott róla.

Amikor elgondolkodtam, hogy miért is tarthattak érdemesnek erre az elismerésre, arra jutottam, hogy mindez az évek során jelentkező feladatok teljesítésének szólt,

hiszen olyan rendkívüli esemény nem történt, ami ezt önmagában indokolta volna. Ami a feleségemet illeti, ő is nagyon örült a dolognak, főként, mivel tőle is sok áldozatot követelt a hivatásom: például, amikor elmentem szerparancsnoki iskolára, majdnem egy esztendőre itt kellett hagynom őt, holott akkor született meg az egyik gyermekünk. Ezért aztán a babával kapcsolatos összes gond rá hárult. De most sem egyszerű a családi élet szervezése, ugyanis jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem iparbiztonsági szakirányán tanulok. És hogy mi volt a kollégáim véleménye? Bevett szokás, hogy a kitüntetést kapókat a többiek mindig cinkelik egy kicsit. Nálam ez elmaradt, ami akár azt is jelentheti, hogy úgy gondolják, jó helyre került az elismerés.

 

A fiúgyerekek zöme tervezi azt, hogy felnőve tűzoltó lesz, ami persze, érthető, hiszen az egyenruha, a nagy piros autó és a locsolás mind-mind vonzó dolog. Ön is így volt ezzel, annak idején?

 

Arra már nem emlékszem, milyen vágyaim voltak, de tény, hogy a középiskola elvégzését követően gépésztechnikusként szerettem volna elhelyezkedni. El is kezdtem dolgozni CNC esztergályosként és marósként, ám jött a sorkatonaság, ahol a rajparancsnokom mesélt a külföldön való szolgálatról, ami számomra nagyon motiváló volt, hiszen az ember világot láthat, nyelveket tanulhat, nem mellékesen pedig még több pénzt is kereshet, mint idehaza. Úgyhogy a leszerelés után egy kicsit még dolgoztam, de aztán felszereltem katonának. Ami egy ideig végleges életpályának tűnt, ráadásul

három külföldi misszióban is szolgáltam: 2003-ban Irakban voltam, 2005-ben Afganisztánban, míg 2006-ban Bosznia-Hercegovinában.

Ám 2007-ben bezárták az itteni laktanyát, az alakulat Debrecenbe került. De a baj nem is elsősorban ez volt, hanem az, hogy nekem és a feleségemnek – aki szintén katona volt – olyan időpontokban kellett volna külszolgálatba mennünk, hogy vagy másfél évig nem is találkoztunk volna. Mi inkább egymást választottuk, s maradtunk Egerben. Hívtak a büntetés-végrehajtáshoz, ahogyan a rendőrséghez is, de végül a tűzoltóságot választottam.

290A0873-768x1152

Szóval nem mindig a tudatosság irányította az életét, viszont amit a kitüntetése indoklásában írtak Önről, számomra azt jelezi, nem bánta meg, hogy így alakult a sorsa…

 

Valóban nem, s megszerettem ezt a hivatást. Olyannyira, hogy 2013-ban, az első fiam születésekor el is küldtek szerparancsnoki képzésre, ami megint csak hajtóerőt jelentett, hiszen azt mutatta, hogy ezen a területen is tudok egyről a kettőre jutni. Nem is beszélve arról, hogy

jóleső érzés, ha az ember tud a bajbajutottakon segíteni. Meg aztán rendkívül változatos munkáról van szó, mert noha egy-egy tűznél vagy balesetnél látszólag ugyanazokat a műveleteket végezzük, két egyforma bevetés nincsen.

Az imént említette a szerparancsnoki iskolát, jelenleg pedig a közszolgálati egyetemre jár. Miért véli fontosnak, hogy folyamatosan tanuljon, képezze magát?

 

Úgy hiszem, ha valaki a munkahelyén helyt akar állni, ha szeretné, hogy a társai is érezzék, mindent megtesz a közös eredmények érdekében, akkor szükség van arra, hogy ne rekedjen meg ugyanazon a szinten. De ha már a többiekről esett szó… Az rendkívül jó érzés, hogy ők teljes mértékben elfogadtak és elfogadnak, illetve, hogy már akkortájt is hallgattak rám, amikor még nem voltam szerparancsnok. Amivel csak azt akarom mondani, hogy mindez nem kinevezés kérdése.

 

A teljes interjú és még sok érdekes cikk az Egri Magazin decemberi számából ITT olvasható.

 

(Fotók: Vozáry Róbert / Egri Magazin)

Szeretné sok-sok gyönyörű fotót látni Egerről? Találkozzunk az Eger a legszebb város oldalunkon is, már csak egy kattintás!
Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

További hírek

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló