20 évig voltam jegyző, utána szabad ember

Sok  köztisztviselő  elveszik a hivatalban, s úgy teljesítik tiszteletre méltó, közért végzett szolgálatukat, hogy észre sem vesszük őket. Talán maga a jegyző is ilyen lenne, ha nem kellene a közgyűlésen mutatkoznia. Sokan nem is értjük, mit köszönhetünk neki, aki a képviselők által  alkotott rendeletek és határozatok hadát hajtja végre. Aki ezáltal gondoskodik arról, hogy az életünk egyszerűbb, kényelmesebb és jobb legyen. Az önkormányzat müködésének  törvényességi  őre  adott nekünk interjút.

EÜ: 20 évig hallgatta türelemmel az egri polgárokat. Most arra kérem, Ön meséljen nekünk magáról egy kicsit, kit is tisztelhettünk Dr.Estefán Gézaként?

EG: 1947-ben születtem Egerben. Édesanyám háztartásbeli, édesapám kereskedősegéd és rendőrségi dolgozó, bátyám magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Édesapám egyébként az MESE-ben futballozott is. 1967-ben érettségiztem a Gárdonyi Géza Gimnáziumban, majd 1972-ben diplomáztam az ELTE-n jogászként. Feleségem pszichológus, az Eszterházy Károly Egyetem (akkor még főiskola) dékánja volt. Géza fiam a Megyei Kormányhivatalban  pártfogó felügyelő,  Bálint fiam az Eszterházy Károly Egyetem PR-és Média osztályán a Líceum Paletta főszerkesztője.

Szakmai pályafutásomat a Heves Megyei Tanács VB Titkárság Szervezési és Jogi Osztályán kezdtem 1972-ben. Itt a ranglétra minden fokát megjárva 1985-től osztályvezető lettem. Egész pályafutásomat végigkísérte a testületek és képviselők munkájának segítése. Szakmai környezetemben remek emberek dolgoztak, akiktől sokat tanultam. Hálával gondolok vissza az ország akkori legjobb VB titkárára dr. Pápay Gyulára. Akkor döntöttem el, hogy ha lehet végleg a közigazgatásban maradok, mert az is egy szakma, speciális szakmai tudást ad. Akkori feladatok közül kiemelem a járási hivatalok 1984-ben történt megszüntetését és egyben a városkörnyéki igazgatás kialakítását. Fontos feladat volt a községi tanácsok jogi képviseletének ellátása, továbbá a harmadfokú panaszügyintézés vitele. Akkoriban a II. fokú államigazgatási határozatokat csak szűk körben lehetett bíróság előtt megtámadni.

18 éves megyei gyakorlat után 1990. december 7-én - 5 pályázó közül - nevezett ki az első szabadon választott közgyűlés Eger Megyei Jogú Város jegyzőjének, melyet egészen 2011. február 28-ig láttam el, megtisztelő volt  számomra. Szakmai tevékenységem elismeréseképpen 2001-ben címzetes főjegyzői címet adományozott a kormányzat, 2006-ban Deák Ferenc Jogász Díj-ban részesültem, nyugdíjba vonulásom alkalmával pedig megkaptam a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét és Pro Agria szakmai díjat.

EÜ: Ön hogyan vélekedik, mennyire sikerült "jól" levezényelni a rendszerváltást Egerben? Különös tekintettel az átállást a tanácsi rendszerről az önkormányzatiságra.

EG: Az én véleményem szerint kifejezetten jól és sikeresen. Volt egy kialakult intézményrendszere Egernek, ami egy hatalmas támasz volt ebben a nagy munkában. Jó oktatási, egészségügyi, kulturális és szociális intézmények működtek. A város adósságmentes volt. Az önkormányzati szervezet kialakítása nagyvonalakban önállóságon alapult. Az akkori törvény feladatot határozott meg az önkormányzatoknak, nem pedig, hogy milyen intézményeket kell létrehozni. Egy keretet szabott az önkormányzatoknak.

Hamar bevezetésre került a normatíva rendszere is. Szoktam mondani, két normatíva van: 1. ami már nem elég, és 2. ami még nem elég. Emellett ekkor jöttek be a helyi adók, melyek az önkormányzatok szuverenitásának alapkövei. Mellesleg nagyon jó vagyongazdálkodása volt a városnak akkor, Habis László ezt jól kézben tartotta. Amellett, hogy jó volt a vagyongazdálkodás, fontosabb, hogy stabil is volt. Hatalmas feladat volt például a vagyon megszerzése is. Ugye ismeretes, hogy Eger területén számos állami vállalat volt. Ezek többnyire gazdasági társasággá alakultak, és törvény szerint a városnak részesedése lett benne földterület arányában, vagy ezt pénzben megválthatták a társaságok. Viccesen hangzik, de előfordult, hogy telefonkönyvből keresgettük az állami vállalatokat, hogy mely vagyon illeti meg a várost. Természetesen itt alkudni és tárgyalni kellett piszkosul, de az apparátus erre alkalmas volt. Kifejezetten testhezálló feladat volt.

Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy akkoriban nem csak az állammal kellett egyezetnünk vagyoni ügyben, hanem természetesen az egyházzal is rendeznünk kellett a viszonyokat. Sok önkormányzat menekült a vagyonrendezés elől, nehogy vissza kelljen adnia ingatlanokat, remélve hátha a jogszabályok változása útján megtarthatja. Eger előre menekült és elébe ment a dolgoknak. Nagyon jó együttműködés volt akkor is az egyház és a város között. Az önkormányzat a közös érdeken alapuló megegyezést szorgalmazta. Ebben Seregély István Érsek Úr remek partner volt.

EÜ: Milyen apparátust vett át 1990-ben?

EG: Létszámhiány, feladatok ellátatlansága és elintézetlen, rendezetlen ügyek kilószámra. Hangsúlyozom, ez egyébként a korábban tisztességgel dolgozó, elmenekülő volt kollégák „természetes hagyatéka” volt. Akik maradtak rájuk lehetett támaszkodni, dr. Vincze István későbbi aljegyző kollégám sokat segített helyi ismereteivel. A megszűnt Megyei Tanács apparátusában sok olyan képzett szakember volt, akiket az önkormányzatok is szívesen átvettek. Habis Lászlón kívül említhetném Gadavics Gyulát, vagy dr.Szombathy Miklósnét, utóbbi jelenleg az Egri Járási Hivatal helyettes vezetője.

Hogy mi volt a fő feladat? Sokáig lehetne sorolni, összegezve: munkaképes apparátus kialakítása, amely megyei jogú városhoz méltó színvonalon tudja támogatni az önkormányzat vezetését és a Közgyűlés és szervei munkáját. Ilyenkor a Jegyző olyan, mint egy edző; a lehető legjobban „játszó" csapatot kell a pályára küldenie. A helyzetet nagyban könnyítette, hogy akkoriban polgármester úr és alpolgármester úr szakmai és nem politikai bizalom alapján értékelte a teljesítményeket. Állíthatom, hogy jogi, műszaki és pénzügyi-költségvetési területen nemcsak munkaképes, hanem versenyképes apparátus alapjait raktuk le. Nehezítette munkámat, hogy szinte mindig bér-, és létszámhiánnyal kellett küszködnöm. Tudja, korábban olvastam a köztisztviselőkre vonatkozó 40-50 oldalas etikai kódex-tervezetet. Gyakorlatilag azt mondta, hogy; a köztisztviselő legyen olyan okos mint Albert Einstein, legyen olyan szép mint Claudia Schiffer és legyen olyan méltányos és jó szándékú mint Teréz anya.

Tudta?

Van  Egerben  egy utca, amelyik Eger  egykori főjegyzőjének nevét  viseli. Frank Tivadar 1914-1944-ig szolgálta Egert  és az egrieket. Ezen belül 1935-től 1944-ig volt Eger főjegyzője. A  város  közgyűlése 1944. julius 10-i  ülésén – munkáját méltatva – nyugállományba  vonulására tekintettel  mentette fel. Dr. Estefán  Géza 10 évvel tovább volt jegyző példás  elődjénél.

EÜ: Milyen volt a munkakapcsolat a polgármesterekkel?

EG: Dr. Ringelhann György egy europeer, jó kapcsolatokkal rendelkező polgármester volt (a volt polgármesterrel készült interjúnk itt érhető el). Képes volt a munkában 100%-os bizalmat adni. A polgármester és a jegyző viszonya érdekesen volt szabályozva. A polgármester önkormányzati ügyekben irányít, a jegyző vezeti a hivatalt. Az akkori önkormányzati törvény érdekesen - véleményem szerint a lehető legjobban - szabályozott. Sok helyen volt szemléletbeli probléma ebből. De a szabály két ember normális kapcsolatát feltételezte. Három polgármesterrel pedig bebizonyítottuk, hogy alkalmasak vagyunk. Végülis mind a három polgármester elfogadta azt, hogy a jegyző nem azért van, hogy őt boldoggá tegye, hanem azért, hogy nyugodtan aludhassunk.

A jegyzőt illetően következtek be változások. Nyugdíjazásomig a Közgyűlés nevezhette ki és meneszthette a jegyzőt. Egyéb munkáltatói jogokat pedig a polgármester gyakorolhatta. 2013-tól a polgármester hatáskörébe tartozik minden. A kinevezéstől a menesztésig, és az összes munkáltatói és egyéb jogok. A polgármester ha komolyan veszi és ha felelősségteljesen akar jegyzőt választani, akkor több szempontot is mérlegelnie kell: 1. magának válassza, mint „jogi asszisztenst”, 2. a településnek válassza, 3. hivatalnak válassza, vagy 4. ötvözi ezeket.

EÜ: Mi a véleménye a közigazgatás átszervezéséről és egyre erősödő centralizációjáról?

EG: A mostani kormányzat közigazgatást érintő elképzeléseit önmagában jónak tartom. Jó tapasztalataim vannak a járási hivatalok működését illetően és kifejezetten jónak találom járási hivatalok települési ügysegédeit is, melyet közeli  hozzátartozóim  is  vettek már  igénybe. A "jó állam", mint cél helyes, azonban szerintem jó állam nincs jó önkormányzatok nélkül. Véleményem szerint a közigazgatás legyen drága a fenntartónak, de legyen olcsó és gyors a szolgáltatást igénybevevőnek. A viszonylag drága közigazgatás azt jelenti, hogy ne sajnáljuk a kellő infrastruktúrát, bért és létszámot, hiszen ettől lehet egy hivatal gyors és hatékony. Ezért is fontos, hogy egy hivatalnak legyen pénzügyi mozgástere, ami nagyon fontos. A járási hivataloknál például most megindult a bérfejlesztés.

Ami még fontos, hogy a közigazgatási rendszer is más lett. A jegyzői feladatok 40-50%-át elvitte a kormányhivatal apparátussal együtt. Jómagam még tele voltam jegyzői feladatokkal. Én voltam az okmányiroda, szabálysértési hatóság, építéshatóság, kereskedelmi  hatóság, szociális és hagyatéki  feladatkörök címzettje stb., és ez komplex kezelést igényelt. Ma már mindezek nagy része kormányhivatalokhoz/járási hivatalokhoz kerültek. Nehezebb volt persze a feladatunk, de eszköz is volt a kezünkben. Milyen elveim voltak a munka során? Ezeket már az első perctől kezdve meghatároztam magam felé. A jegyző vegye tudomásul, hogy nem ő a polgármester, vegye tudomásul, hogy a Közgyűlés nem mindig olyan döntést hoz, amelyet ő akar, tartassa be a törvényeket, ha módja van legyen méltányos, továbbá határozott. A mai világban ehhez hozzá jön még egy tényező: a bátorság. Elvem volt például az is, hogy a Hivatalba bekerülni nehéz volt, de kikerülni onnan könnyű. Szerencsére az utóbbit 1-2 extrém esetben kellett csak alkalmaznom.

EÜ: Mi az amire büszke munkássága során?

EG: Tiszta a lelkiismeretem,  egyenes maradt a gerincem és nyugodtan alszom.

EÜ:  Mi a véleménye a helyben megvalósult beruházásokról?

EG: Sok szép, hasznos beruházás valósult meg - jelentős Európai Uniós pályázati forrásokból - Egerben az elmúlt 26 évben. Ebben mind a három polgármesternek oroszlánrésze volt. A Hivatalnak "pályázat-fóbiája" volt, de megérte. Nekem kellemes lett a belváros, és szerintem nekünk egrieknek többet kellene a várba járnunk! Lehetőségekhez képest sok szép zöld felület van, sokat sétálok ott az unokámmal. Hozzá kell tennem, hogy a beruházás alatti lakossági tájékoztatás kiváló volt. A kerékpárút hálózat nagyon jó lett, a vártnál nagyobb sikere van. A parkolóház pedig úgy gondolom, hogy szükségszerű. A közlekedés Egerben valóban mindig problémás volt, sajnos erre én sem tudok megoldást. De szinten jónak tartom, hogy valami elindult az elkerülőút (M25) kapcsán. Sokat várok tőle. Meggyőződésem, hogy a parkolást a belváros szélein kell megoldani és fejleszteni, tehermentesítve ezzel a belvárost. Ezeken a pontokon érdemes a fejlesztéseket megkezdeni  illetve folytatni.

.

Sokat tettünk a csatornázás terén is. A Szalában például az ár rendszerint szombaton délben, leves közben jött annak idején. Olyankor a gumicsizmát föl kellett venni és sietni kellett a helyszínre. Szerencsére a város számos más pontjához hasonlóan a helyzet rengeteget  javult.

Örülök annak is, hogy a Felsővárosban és Felnémeten is, ahogy a belvároshoz kapcsolódó külsőbb városrészekben is jelentős beruházások történtek, és hogy a beruházással együtt járó építkezésből eredő kellemetlenségeket az egriek jól viselték. Véleményem szerint a külterületi utak használhatóbbá tételét gyorsítani kellene. Az ottani lakosok és tulajdonosok is ugyan úgy megfizetik a helyi adókat, és szükséges lenne, hogy komfortosabbá váljon környezetük.  Ugyanakkor én beruházásként kezelem a sportra fordított támogatásokat is, amiben látok reális koncepcionális elemeket. Úszás, vízilabda egyértelmű. Örülök, hogy a labdarúgás és az atlétika számára a stadion felújításra kerül. És örömmel értesültem arról, hogy a Közgyűlés egy kézilabda munkacsarnok létrehozásáról döntött. Úgy gondolom, hogy ma Egerben széles alternatíva áll rendelkezésre a gyerekek számára, és fontosnak tartom, hogy a vezető sportágak mellett alternatíva legyen.

A jövőbeni terveket is nagyon jónak tartom, gondolok itt az Érsekkert terveire és a fürdőnegyed fejlesztésére is.

EÜ: A sok-sok év alatt biztosan kerekedtek sztorik. Mesélne nekünk egyet-egyet?

EG: Volt egy hölgy, aki 10 évig rendszeres vendég volt nálam fogadónapokon a Megyei Tanácson. Az akkori megyei vezetésnek volt egy döntése, hogy akihez visszatérő ügyfél jár vissza, azt 10 évig köteles fogadni. A hölgyet ágybérletéből (még nem is albérletéből) kirakták, és a tanácstól kért segítséget, hogy lakáshoz juthasson. Megnyugtatásul, a Megyei Tanács VB segítségével a falujában tudott a Községi Tanács vásárolni egy lakást, amit a hölgy számára bérlakásként biztosított. 1991-ben megjelent  városi  hivatalomban -  azt  hittem  újabb  problémája  van de  megölelt  és  azt  mondta,  örülök, hogy  maga  került  ide.

Másik: szintén a Megyei Tanácsnál, mentünk ellenőrizni a szabálysértési ügyintézéseket, különös tekintettel a differenciálásra. Észrevettük, hogy az adott településen rendre csak 500 és 800 forintos büntetési tétel szerepel. Amikor mégis rákérdeztünk, hogy miért, akkor elárulták: "Hát differenciálunk. Kiskutya 500, nagykutya 800".

Harmadik: Már az Önkormányzatnál jegyzőként dolgozva látogatott meg egy régi ügyfél, aki azzal keresett meg, hogy adjak már neki egy lakást mert ő rám szavazatt. Én tájékoztattam, hogy nem  jól tette,    hiszen nem indultam, én a jegyző vagyok.

EÜ: Hogyan telnek a nyugdíjas évek?

EG: 2011-es nyugdíjazásom után még 2 évig besegítettem a hivatalnál, elvégeztem apróbb hivatali munkákat. Bizony nehéz egy átállás, főleg, hogy nem csak a jegyző, hanem a hivatali struktúra is változott. Igazából mindent csinálok, amire korábban nem volt lehetőségem. 9 éves Dalma unokámmal foglalkozom, spanyol nyelvismeretemet fejlesztem (bejártam Andalúziát). Unokahúgom Tenerifén él, és büszke vagyok rá, hogy a sziget szimfónikus zenekarának első hegedűse.

Nemcsak Jegyző voltam, hanem a sportban is munkálkodtam. Több évig játszottam az Egri Dózsa NB I-es asztalitenisz csapatában, csaknem három évtizedig a jogutód egyesületek csapataiban. Az 90-es években kialakítottuk minden idők legjobb egri (egyben heves megyei) csapatát a HMÖ SE-t. Bajnoki helyezései (magyar bajnokság 4.és 5. helyezés) alapján kétszer is indultunk az ETTU kupában. Egyik évben csak a 3. körben estünk ki. Remek érzés volt, hogy kortársam volt a Jónyer, Gergely, Klampár generáció, csodálatos volt ellenük játszani. Olyan edzővel is dolgozhattam együtt, mint dr. Ruttkay Vilmos az egri asztalitenisz megalapítója. 25 évig voltam a Heves Megyei Asztalitenisz Szövetség Elnöke. Barátaim között gyakran szoktam mondani: a pingpongozók között én voltam a legjobb jegyző, de ez fordítva is igaz.

Ismerősök még néha felkeresnek tanácsért, néha polgármesterek is. És természetesen a ház körüli teendők is sok időt igénybe vesznek. Például örömmel jelenthetem, hogy ragyogóan glettelek. De tényleg. Sokat fejlődtem. Úszom rendszeresen, és természetesen folyamatosan(!) figyelemmel kísérem a közgyűlés munkáját és a közigazgatásban történteket.

(A képeket a családi archívumból kaptuk.)

Korábban Várkonyi Györggyel, Ringelhann Györgyel, Császár Zoltánnal készítetti interjúinkat is elolvashatják.

Te követed már az Egri Ügyeket a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!