2017. június 24. Iván

Eger ügye

Élő legendák nyomában – Interjú Dr.Ringelhann Györggyel

2016. június 07. 15:04:17 | Utolsó frissítés: 1 éve
Újabb híres egrivel beszélgettünk.

 

- Úgy gondolom, nem kell bemutatni a Ringelhann nevet Egerben, még is oly keveset tudunk rólad.  Egy-egy cikk és egy életrajzot leszámítva inkább legendákból táplálkozik a közvélemény a neved hallatán.  Kérlek, mesélj a Ringelhann családról!

 

- A XVIII. század derekán érkeztek a Ringelhannok - feltehetően Baden-Würtenbergből, Morvaországon keresztül - Egerbe. Régi jól ismert kereskedőcsalád révén hamar ismertekké váltak a városban. Beilleszkedtek a város életébe, helyi családokból házasodtak, kiválóan magyarosodtak német származásuk ellenére. Ringelhann Antal (1804-1874) városi képviselő, városi tanácsos, a város szószólója volt, aki több alkalommal helyettesítette a polgármestert kvázi alpolgármesterként, különösen az 1848-49-es szabadságharc idején. Édesapám ismert büntetőjogász volt, apai nagyapám Ringelhann Béla  gépészmérnök, az ötvenes években Egerben elévülhetetlen érdemeket szerzett a város villamosítása, szennyvíz-és vízhálózatának kiépítése, jéggyár megszervezésének  okán. Nagybátyám Dr. Ringelhann Béla, egyetemi orvostanár. Feleségem aneszteziológus-asszisztens, ápoló, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán végzett szociális szervezőként. 1994 és 2006 között a Heves Megyei Önkormányzat, Petőfi úti Idősek Otthonának igazgatói tisztségét töltötte be. Hihetetlen előnyére vált, hogy az egészségügy minden lépcsőfokát bejárva tapasztalatot szerzett, ami a minőségi munkavégzéséhez elengedhetetlen volt. Ma is az intézmény alapítványának kuratóriumi elnöki feladatait látja el, immáron nyugdíjasként.

Jómagam a Ciszterci Gimnázium általános iskolájában kezdtem tanulmányaim 1947-ben, amit 1 év múlva államosítottak így a Deák Ferenc úti 5. számú általános iskolába mentem, ott végeztem alapfokú tanulmányaimat.

Gimnáziumi tanulmányaimat a Dobó István Gimnáziumban végeztem kitűnő eredménnyel, akkor jelentkeztem az orvosi egyetemre, de nem vettek föl rögtön. Hittanra jártam, édesapám ellenforradalmárnak volt bélyegezve, így ez nem is volt olyan könnyű. Egy évig dolgoztam a hajtóműgyárban, amíg föl nem vettek az egyetemre.

 

- Úszás és vízilabda. A sok közül a sportéletben is ismertté váltál. Honnan jött a sport és milyen szerepet töltött be az életedben?

 

- Kis iskolás korom óta úsztam és vízilabdáztam. Édesapám a 30’-as évek legendás vízilabdázója volt. Édesapám segítette utam, és szerette volna, ha a sport kapcsán Egerben tud tartani. Szerettem mindig a sportot. A sportolók jól teljesítenek, mert megtanít a tisztességes versengésre, a kitartásra, a küzdelemre és még egy sor dologra. Az egri OB-I-es csapatnak 13 évig voltam tagja, 1959-ben Torinóban ezüst, 1961-ben Szófiában bronzérmesek lettünk Universiade válogatott csapatban és számos népköztársasági kupán jeleskedtünk. Sokat köszönhetek a vízilabdának és örülök, hogy e város otthont ad az ország egyik legnívósabb vízilabdacsapatának. Jó szívvel gondolok vissza Pócsik Dénesre, Bodnár Andrásra, Katona Józsefre és sok-sok társamra.

 

- A vízilabda után gyermekorvosként ismert meg a város. Mit szabad tudnunk az orvosi szakmához való kötődésedről?

 

- Mindig is gyermekorvos szerettem volna lenni. 1960-ban vettek föl az orvostudományi egyetemre Budapestre, ahol 1966-ban végeztem Cum Laude minősítéssel. Mindenáron röntgenorvosi pályára próbáltak volna terelni, tekintettel, hogy gyermekorvosi státusz nem nagyon volt. Mindenesetre elhatározásomtól eltántorítani nem tudtak. Fertőző osztályon dolgoztam fél évet, Tarnaleleszen körzeti orvosi feladatokat láttam el szintén rövid ideig, majd az SZTK-ban, a belgyógyászaton és a véradó állomáson is megfordultam. 1967-ben kerültem a gyermekosztályra, majd 1970-ben szakvizsgáztam. 1972 szomorú eseményként vonult be az életünkben; meghalt édesapám. 1975-ben Nigériában teljesítettem egyedüli gyermekorvosként szolgálatot a TESCO szervezésében. Többek között e szakmai kitekintés során szereztem kellő tapasztalatot a trópusi betegségekből, mely tudást a későbbi munkám folyamán is alkalmazni tudtam. 1979 decemberében jöttem haza, majd 1986-ban lettem főorvos polgármesterré választásomig. Imádtam a szakmám, amiben mindvégig sikerélményem volt. Egy gyermek sokkal pozitívabb életszemlélettel rendelkezik, a gyermek gyógyulni akar. Sokat köszönhetek a szakmámnak is, és remélem, hogy életem során én magam is segíthettem a gyermekeken és azok gondoskodó szülein.

 

 

- Nyolc évig voltál a város polgármestere. Úgy gondolom és látom, hogy ma a polgármester inkább politikai funkció, nem úgy mint anno. Rendkívül nehéz lehetett a pártállami idők után egy demokratikus önkormányzatot kialakítani, irányítani. Mi a gondolataid ezekről?

 

- Úgy emlékszem és gondolom, hogy akkoriban egyáltalán nem volt kész törvény az önkormányzatokról, csak iránymutatások melyek nem is nagyon voltak egyértelműek. Ilyen körülmények között kellett megalkotnunk a demokratikus önkormányzatiságot és magát az önkormányzatot, mint intézményt. Kaptunk különböző törvénytervezeteket, amire megalkottuk Eger rendeleteit és határozatait, szabályrendszerét, mely nagy részben bele is illett a később hatályba lépő szabályozási rendszerbe.

Az tény, hogy a várost a korábbi tanácstól pénzügyi adósság nélkül vehettük át. Ám a városnak akkoriban a végletekig leromlott épületállományában volt a legnagyobb adóssága, mely óriási pénzeket emésztett fel. Ne feledjük, ekkor még nem álltak rendelkezésünkre sem EU-s, eleinte állami támogatás sem. Mi akkor mindent megtettünk ennek orvoslására, véleményem szerint sikerekkel.

 

- Mire vagy a legbüszkébb a munkásságodban?

 

Az egyik, amire igazán büszke vagyok, hogy az egyházi intézmények ügyét sikerült a legkorrektebben megoldanunk. Seregély István akkori egri érsekkel rendkívül jó kapcsolatba kerültem, és úgy gondolom, hogy a megbeszéléseink is ebben a szellemiségben teltek. Érsek Úr csak azokat az intézményeket igényelte vissza az egyház számára, melyeket tartalommal tudtak megtölteni, ami egy igen előrehaladott és keresztényi gondolkodás volt. Az országban ez precedens értékű volt, hogy mi Egerben kezdtük el és vezényeltük le elsőként ezt az intézmény visszaadásokat sikeresen. Magam részéről pedig jó szívvel támogattam a magas színvonalon működő egyházi oktatási intézmények visszaadását. Ebben Seregély érsek úr szakszerű volt és megértő volt.

Másik dolog amire igazán büszke vagyok, hogy az önkormányzat megalakulásakor szükség volt magasan képzett szakemberekre, és ezeket az embereket az önkormányzatba sikeresen invitáltunk. Külön kiemelném, hogy az akkori Megyei Tanácson dolgozó Habis Lászlót is sikerült a város önkormányzati munkájába bevonni. Én polgármesterként szerettem, ha okosabb és gyakorlottabb emberek vesznek körbe munkám során és ez Habis Lászlóra maximálisan ráillett. Mindig lehetett rá számítani és önállóan végezte a munkáját. Amióta demokratikus önkormányzat működik Egerben 1990-től, azóta Laci csinálta Eger költségvetését 1990-1998-ig az én ciklusomban alpolgármesterként, nagy munkája volt 1998-2006 között a költségvetési bizottság elnökeként is, valamint amióta ő maga a polgármestere Egernek. Büszke vagyok, hogy kiválasztottam és segíthettem egy olyan embert, aki méltónak, megtiszteltetésnek és feladatnak tekinti Eger város szolgálatát. Habis László egy ilyen ember.

Harmadik nagyon fontos dolog a Bitskey Aladár Uszoda ügye. Nagyon sajnálom, hogy akkoriban „uszoda mellett-ellen” címszóval politikai kérdést csináltak az uszodából. Én büszke vagyok, hogy Makovecz Imre egyik kiváló építménye Eger emblematikus jelképévé vált. Természetesen izgatottan várom a Bárány Uszoda átadását is.

Rengeteg eseményen volt szerencsém részt venni; svéd királyi párral, török és a finn államfővel, Őfelsége II.Erzsébettel és Diana hercegnővel, számos nagykövettel volt szerencsém beszélgetni.  1998-ban ENSZ választási megfigyelő lehettem Donyeckben. Említhetném a Pori fesztivált is és még számos olyan rendezvényt, melyen az én feladatom mégis csak az volt, hogy városunk külföldi elismeréseit gyarapítsam, jóhírnevét öregbítsem és nem utolsó sorban a jó kapcsolatokat megteremtsem és ápoljam. Emellett az egyszerű városházi munkákra és képviselőtársaimra is szívesen emlékszem vissza.

 

- A dohánygyár ügyét még a mai napig tárgyalja az utca embere. Sokan sajnálják, sokan örülnek a dohánygyár ügyét illetően. Hogy emlékszel vissza erre az időkre?

 

- A dohánygyár ügye rendkívül kétélű ügy. Egyrészt, polgármesterként azt képviseltem, hogy a gyáripar a város szélein elhelyezkedő ipari parkokban működjenek. Az ipari parkot akkor mi azért hoztuk létre. Másfelől a dohánygyár eladása nem rajtunk múlott. Az ingatlan a Magyar Állam tulajdona volt, Egeré csak a föld, amin az épület állt. Az ingatlant eladta az állam és a következményeit pedig már ismerjük.

Úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy ez a gyár a belvárosban működött és nem éppen az emberek egészségét szolgáló terméket állított elő, mégis meghatározó része volt a város életének. Nagy érdemei voltak abban, hogy rengeteg embernek adott munkát, megélhetést ebben a városban. Támogatta a sportot, a kultúrát, a művészeteket, a különböző civil szervezeteket és rendezvényeket. Ugyanakkor szerintem jelenlegi funkciójában is impozáns és hasznos a város életében, mint Agria Park.

Egy mondatban összefoglalva a dohánygyár elköltözése legalább annyira megosztó kérdés volt, mint a maradásának kérdése.

 

Fotó: Gál Gábor forrás: egerese.hu

 

- Mit gondolsz, a ZF Hungária átvette a dohánygyár akkori szerepét?

 

- Persze! Mindenképpen! A csepel autógyárból egyszer csak lett a kor követelményeit messze túlszárnyaló korszerű ipartelep, mely hasonló a dohánygyárhoz. Szinte ugyanolyan nélkülözhetetlen része a városunknak. Társadalmi felelősségvállalásuk keretében ugyanúgy színes palettán támogatja, -sokak közül kiemelve- a vízilabdát. 850 embernek ad munkát közvetlenül és sokaknak közvetve. Büszke vagyok, hogy ez a cég Eger kiváló és nélkülözhetetlen barátja. Az általunk kialakított ipari parkot pedig már újra aktuális bővíteni, hiszen ez Eger versenyképességének záloga.

 

- Elég nagy városi közhely és pletyka, hogy Habis László befolyása beszűkült és dr.Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő kezében összpontosulnak döntések sora. Mit gondolsz a „Nyitrai-Habis ellentét” legendájáról?

 

- Én nem így látom ezt a dolgot. Mindketten egy értékes és külön egyéniségek. A politikában, vagy akár csak a közügyekben, Eger város ügyeit illetően létezhetnek köztük és köztünk is viták, bizonyos dolgokat másképp képzelünk el, mint a másik, de ezek a viták nem lehetnek és nem jelenthetnek ellentétet a döntéshozatalban. Én nem látok és tapasztalok ellentétet, egészséges vitafolyamat pedig legyen. Kiváló szakembernek tartom Lacit.

 

- Polgármesterséged idején minden bizonnyal rengeteg terved és elképzelésed volt, hogy hogyan alakítanád a várost és a város életét.  Az, hogy mi valósult meg azt már tudjuk. De még is volt elképzelésed a stafétabot átadásánál, hogy milyen lesz a város x év múlva? Amilyen ma Eger, így képzelted el anno?

 

- Én úgy gondolom, hogy mindenképpen jó irányba haladt és halad ma is a város. Az országos idegenforgalmi „versenyek” előkelő helyein szerepelünk sorra. Nekem nagyon tetszik a Belváros rehabilitáció által megvalósult beruházások, a vár rekonstrukciója, a kerékpárút-hálózat, Eger bővülő és fejlődő rendezvény arzenáljai. Úgy érzem a város egyre sikeresebb, egyre versenyképesebb. És még sorolhatnánk.

 

- Úgy gondolom, hogy ma az „információ korában” ha nem is közvetlenül de „polgárközelibb” lett a demokrácia, egy kicsit jobban bele tudunk mi civilek szólni a város életébe, irányításába akár csak civil szervezeteken keresztül. Én úgy érzem, hogy az egri civilek aktívak és aktív alakítójuk lettek a városnak. Mit tudna tanácsolni a városért tenni akaróknak, hogy alakítsák és formálják magukat, hogy részesei lehessenek Egernek és annak formálásában?

 

- Mindenképpen azt tudnám mondani, hogy maradjanak hűek magukhoz és céljaikhoz. Semmiképpen ne ragadja őket el a politika. Ha arra szánják el magukat, hogy munkájuk a város szolgálata lesz, akkor a város érdekét tartsák szem előtt. Mindig keressék, hogy mi jó a városnak és ehhez szerveződve keressék az utat, a kompromisszumokat ezek megvalósításához. Értékek mentén végezzék áldozatos munkáikat és semmiképpen ne egyéni érdekek mentén. Jó magam is úgy gondolom, hogy példátlan civil élete van Egernek, melyben nagy érdeme van a mai vezetésnek. Bízom benne, hogy ez a civil közösség még erősebbé teszi városunkat és annak polgárait.

 

 

 



Hozzászólok!

KIEMELT ÍRÁSAINK

Videó a Felnémet és Felsőtárkány közötti balesetről
Előzni csak megfontoltan és szépen. Szerencsére nagy baj nem lett, a sérültek viszonylag jól megúszták.

Videó a Felnémet és...

Előzni csak megfontoltan és szépen. Szerencsére nagy baj nem lett, a...

Rengeteg ember szerint az egri az...

Versenyeztetik az egyetemi kampuszokat. A csata elég szoros, de van esély....

Ha karaktert akarsz gyilkolni...

Átlátszó. Már megint.
1
komment