Megérkezett az idei első hó
Köszönet az Egri Ügyek szerkesztőségének, mert a portál által valóban figyelmet kapott városunkban a közművelődés. Lehet, hogy az egri polgár mégsem közömbös, ha közügy kerül terítékre?
Az, hogy az EKMK berkeiben is felfigyeltek írásomra, nem lepett meg. A válasz stílusa sem. "Magyarázom a bizonyítványom" – ez a közismert Karinthy írás idéződött fel bennem a név nélküli "vezetőség" által jegyzett választ olvasva. Nem értem a támadó hangú felsorolást, hiszen
véleményemben nem vontam kétségbe az intézmény (korábbi és későbbi) szakmai sikereit.
A közösségi művelődés terén tett erőfeszítések apró eseményeiről, eredményeiről, folyamatairól, a lajosvárosi, felnémeti, felsővárosi, csákói EKMK jelenlétről azonban szívesebben olvastam volna.
Mivel a "vezetőség" semmilyen választ nem adott az Egri Kulturális és Művészeti Központ öt éves működését a közösségi művelődés szempontjából elemző írásomra, az abban felsorolt tényekre, így a továbbiakban szándékom szerint nem kívánok okot adni az internetes szakmai párbeszédre és az Olvasók untatására. Bizonyos tartalmak mellett azonban mégsem mehetek el. A "Függöny fel…" – fellengzős nyitány talán figyelemfelkeltésnek elég volt, de nem világos, hogy most rántsuk le a leplet, vagy húzzuk fel a függönyt?
A vezetőség fenti címmel megjelent írása semmilyen módon nem befolyásolta az alábbi szöveg közlését. Az egri kulturális célú, jogi személyiséggel rendelkező civil szervezetek és civil társaságok vezetőitől idézek: "Az egri közösségek nem címek és sallangok felsorolására, hanem értő, figyelmet biztosító otthonra vágynak. Egyben igénylik a civil szervezetek által fenntartott művelődő-, művészeti-, hagyományőrző- és szabadidős közösségek és az intézmény viszonyáról való tisztességes és egyértelmű tájékoztatást."
Az EKMK "vezetőség" által jegyzett vélemény utóiratában szerepel a következő üzenet: "A Merre tovább, EKMK? című cikk írója nem kereste meg az intézmény vezetését soha, az intézmény működésével kapcsolatos kérdéseivel. Az EKMK-ban is ugyanaz a szakmai protokoll érvényes, mint bárhol máshol…" Nos, nem azért született meg a korábbi és a jelenlegi írás sem, hogy megfeleljen a "protokollnak". Mivel közügyről van szó, a népművelők világában nem gyakorlat név nélküli cikkírókkal párbeszédet folytatni. Nincs semmilyen "protokoll" a tényeket figyelmen kívül hagyó vélemények kapcsán. A korábbi véleményem és a mostani sem az EKMK volt munkatársainak védelmére született, csakis egy közügy, a közösségi művelődés helyzetének romlása vezérelte írásomat. Jogom, hogy ebben a tárgyban a jövőben is tájékoztassam az egrieket, hiszen nem az EKMK belügye a közművelődési feladatellátás minősége.
A Heves Megyei Hírlap 2018. május 9-i és 24-i számában megjelent írások rávilágítanak a „vezetőség” kommunikációs módszerére, amellyel minden ellenérvet, kritikát, jobbító szándékot – mint most is –, agresszív mellébeszéléssel intéznek el. Rajnavölgyi Vilmos siroki pedagógus véleményére, – amelyet az Ötágú Síp Üzenete, a Palóc Mesemondó Verseny, a Márai és Gárdonyi Versmondó Találkozók megszűntetése okán fogalmazott meg – a "vezetőség" válasza nem késett. Ebben egyúttal minősítették az EKMK korábbi korszakait "…ócska, ósdi, korszerűtlen, ókori, egyszóval AVITT…" , és a kritikát saját felsőbbrendűségük tudatában utasították el. Az egri közművelődés új korszakának jövőjét felvillantó, fellengző frázisok és a szerző(k?) stílusa mit sem változott.
Képzeljék el, hogy milyen megaláztatást, milyen arroganciát kellett elviselnie a "profiltisztítás" öt éve alatt annak az (eddig!) megközelítőleg nyolcvan EKMK dolgozónak, akiket a "vezetőség" viszontválaszában csak "jövés-menésként" említ. Milyen torzult értékítéletet tükröz az a felsorolás, amelyben az intézményi pályázatok, elismerő érdemek, címek kizárólag a "vezetőség" munkáját dicsérnék és az ott dolgozóknak, vagy az előző vezetésnek ehhez semmi köze nem lenne. Ilyen cinizmussal, ekkora empátiahiánnyal, és ilyen mértékű szakmai felkészületlenséggel hosszú népművelői pályám során nem találkoztam.
Ez a szemlélet – amely a hatalom védettségében – szakmai karriert, emberi sorsokat ilyen érintőlegesen kezel, bizonyítja, hogy a "vezetőségnek" vajmi kevés ismerete lehet a vezetés felelősségéről, annak elméleti és gyakorlati tartalmairól. A rendezvényeknek, mint az intézményi közművelődési stratégia elemének a hangsúlyozása – amely még laikus olvasó előtt is gyanút keltő lehet –. mutatja, hogy a "vezetőség" nem mélyedt el az európai, de még a hazai művelődési folyamatok tanulmányozásában sem.
Véleményem szerint senki sem jogosította fel a népművelő/művelődészervező társadalom egyetlen tagját sem arra, hogy saját műveltségi szintjét, érdeklődését erőltesse – közpénzen – egy város kultúra iránt érdeklődő polgáraira. Feltételezem, hogy a "vezetőség" hallott már a közösségi tervezésről, de belátom, ennek gyakorlása macerás, és távlatokban való gondolkodást igényel. Az intézmény berkein belül, vagy egyes városrészekben közösségfejlesztést végezni hasonló "verejtékes" folyamat. Ennek az irányításához szintén szaktudás kell.
Egy szó, mint száz, elfogadom, ha nem értenek egyet velem. Sikeres közösségfejlesztőként és hosszú vezetői gyakorlattal a hátam mögött viszont fenntartom magamnak a szubjektív, de felelős véleménynyilvánítás jogát városunk közművelődési folyamatairól. Hogy lesz-e és mikor, szakmai fórum kultúra ügyben, ez nem rajtam és nem az Egri Ügyeken múlik.
Hogy miként kapcsolódik jelen írásom az általam igényelt közfigyelemhez? Úgy, hogy lássa az Olvasó, mit eredményez, ha a képviselők közügyekben nem támaszkodnak szakértőkre és nem a város érdekét tartják szem előtt.
A szerző nyugdíjas népművelő, a Wlassics Gyula díj és a Bessenyei György díj kitüntetettje, az egykori Megyei Művelődési Központ szakmai igazgatóhelyettese.
(Indexkép forrása: Egri Kulturális és Művészeti Központ / Facebook)
