Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Rögtön a legelején: az Egri Ügyek állítólag nem szűnik meg – legalábbis azt mondják azok, akik a kirúgásunkról korábban nekünk semmit sem mondtak –, de már nem lesz olyan, mint az elmúlt években. Hogy milyen lesz, nem tudjuk, mert már nélkülünk lesz valamilyen.
Egy céget, egy boltot és így egy lapot be lehet zárni, le lehet építeni korrektül. A keserűségen kívül nincs abban semmi különös, ha egy vállalkozásnak vége vagy másmilyen formában működik tovább. Ilyenkor a tulajdonos, netán az ügyvezető a dolgozók elé áll, elmondja, hogy mennyire köszöni a munkájukat, de ezekben a nehéz időkben nehéz döntéseket kell hozni. Lesz egy kis sajnálkozás, összeborulás, talán egy-két basszameg is. Az Egri Ügyekkel nem ez történt: a basszameg előtt senki nem mondott nekünk egy árva szót se arról, ki és mire készül, egy másik újságból tudtuk meg, hogy a többségünknek ennyi volt. Azóta a felmondólevelünkön kívül még egy vállon veregetés sem érkezett abban a helyzetben, amikor a szerkesztőség hat tagjából öt mehet, amerre akar.
Néhány évvel ezelőtt, amikor az Ungár Péter és Gerényi Gábor által létrehozott Azonnali Média Kft. megvette az Egri Ügyeket, megkaptuk az esélyt, hogy igazi és nyomokban még akár jó vidéki lap lehessünk. Olykor ez sikerült is és marhára élveztük, hogy semmit sem hallunk a tulajdonosainkról, senki nem pofázik bele, mit és hogyan írjunk. Szabadok voltunk. Szabadon szúrtunk el egy csomó mindent, de szabadon írtunk olyan cikkeket is, amelyek manapság a Fidesz által csicskalapokká átkódolt vidéki oldalak többségében egyszerűen lehetetlen. Függetlenek voltunk a pártpropagandától és attól a mérhetetlen sok szennytől, amit a hatalom az emberek agyán vonatoztat át már régóta.
Együtt alakultunk a magyar közélettel és láttuk, a bőrünkön éreztük, hogy voltak idők, amikor még következményei voltak annak, hogy feltártuk, mekkora gazemberek egyes hatalmi szereplők. Az utóbbi egy-két évben már meg kellett elégednünk azzal, hogy zavarodott polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők stb. idióta üzenetekkel, telefonhívásokkal vagy nyílt fenyegetésekkel próbálnak minket „jobb” belátásra bírni. Ki lehet mondani: hiú ábránddá halványult manapság az a jogos elvárás, ha valakiről kiderül, hogy gazember, lop, csal, az vállalja mismásolás nélkül, nyilvánosan is a következményeket. A nem pártsajtó feladata így a tájékoztatás mellett most az archiválás lett. Archiválás abban az értelemben, hogy létezzenek, fennmaradjanak még olyan felületek, amelyek próbálják a lehetőségeik szerint leírni, mi is történik ebben az országban, annak egyes szegleteiben. Így némiképp ellensúlyozható az, ahogy a kormánypárt és szócsövei, nyúlványai már nem csak a múltat, de a jelent is igyekeznek meghamisítani.
Úgy tűnik, ebben a formában mi eddig tudtunk archiválni. Marad több mint 21 ezer cikk az egriugyek.hu-n és az a sok élmény, amitől jó volt ezt a lapot írni. Az utóbbi időszakban volt, amikor több mint 1.5 millió havi kattintásunk volt, de az utolsó teljes hónapunkban is akadt olyan nap, amikor csupán 24 óra alatt több mint 80 ezer. Mindez egy 50 ezres város és környéke lapjaként. Mi ettől boldogok voltunk, egyesek bosszankodtak miatta, a kiadónkat meg vagy nem érdekelte, vagy nem is tudta.
A jövőről kábé annyit tudunk most, a szerkesztőség többségének utolsó munkanapja után, hogy egyelőre csökkentett üzemmódban megy tovább az Egri Ügyek az egriugyek.hu-n, aztán a kiadó másik, szombathelyi lapja egyik rovataként működik majd a lap. A lehetséges összevonást egyébként úgy fogalmazta meg néhány napja egy podcastban a kiadó egyik munkatársa, akit nem tettek lapátra, hogy mindez csupán a működés „áramvonalasítása”. Sok sikert kívánunk mindehhez, de talán senki nem sértődik meg, ha azt mondjuk, reméljük, hogy lesz még sokáig Egri Ügyek és valakik, akik szerencsés esetben nálunk sokkal ügyesebbek, tovább tudják majd a jelent archiválni. Nem Szombathelyen és nem is „áramvonalasítva”, Egerben, az ország egyik, nekünk talán legszebb városában.
Mi most búcsúzunk. Köszönünk minden eddigi figyelmet!
