2021. október 26., Dömötör

Vélemény

#vadászati világkiállítás

Bóday: Assisi Szent Ferenc ma ökoterroristának minősülne

2021.10.02. 08:51

Interjú Bóday Pállal, a Macskarárvaház kuratóriumi elnökével az Állatok Világnapja alkalmából.

Pár nappal ezelőtt egy, a vadászat mellett állástfoglaló írást adtunk közre, most egy másik szempotból is olvasható egy vélemény.

 

Óriási közéleti pazarlás, hogy a kormányoldalon Dr Illés Zoltán, az ellenzéki térfélen Kendernay János nem kap fontos, felelősségteljes szakpolitikai szerepet a környezet, természet és állatvédelemben - vélekedik Bóday Pál. A Kápolnai Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint az Àllatok Világnapja alapvetően vallási eredetű ünnep, bár már annakidején maga Ferenc sem kötötte dogmákhoz az állatok védelmét. 

 

Bóday szerint nagyszerű lenne, ha a két nagy hazai politikai oldal spirituális véleményvezérei, a Ferences szerzetes Böjte Csaba, és a vegán hagyományokat is ápoló Metodista egyház lelkésze, Iványi Gábor, együtt hívnák fel a társadalom figyelmét az állatok és a természet védelmére. Az állatvédő elmondta: egyetért Sir Roger Moore világhírű színész megfogalmazásával, miszerint: “A sportvadászat veszélyes és beteges perverzió. Azok az emberek, akik szórakozást találnak a védtelen állatok leölésében, mentálisan sérültek.”

 

- Tulajdonképpen mit ünneplünk pontosan, október 4-én, az Állatok Világnapján?

 

- Október 4-edike, egészen pontosan október 3-ról 4-re virradó éjszaka, Assisi Szent Ferenc, vagy ahogy szerzetessé válása előtt hívták, Giovanni di Pietro Bernardone halálának a napja. 1931-től, Olaszországban, elsősorban a vadon élő állatok védelmére kívánták felhívni a figyelmet azzal, hogy az állatok védőszentjének 1226-ban bekövetkezett halálának napját, Szent Ferenc emléknapját megünnepelték. A huszadik század derekán egyébként VI. Pál pápa a környezetvédők védőszentjévé is felavatta Ferencet, így halála napja, vagy ha úgy tetszik, emléknapja, egy kicsit minden zöld érzelmű ember jeles ünnepe. 

 

 

Az Állatok Világnapja nem egy túl kanonizált, túlszabályozott, és - sajnos - nem is állami ünnepnap, így méginkább igaz rá, hogy mindenki számára arról szól, amiről szeretné, hogy szóljon. 

Magának Szent  Ferencnek, a Ferences rend alapítójának - akit egyébként rekord gyorsasággal, két évvel a halála után 1228. július 16-án IX. Gergely pápa avatott szentté - a gondolatai elég világosak és közérthetőek voltak az állatokkal, a természettel  kapcsolatban. Ez kiderül a róla fennmaradt viszonylag közismert történetekből is. Ferenc keresztényként természetesen hitt a feltétlen szeretetben, és ezt kiterjesztette Isten minden teremtményére: az állatokra, a növényekre, a földre, a Napra és a Holdra is. Isten teremtményeit pedig bizonyos értelemben egyenrangúnak tartotta egymással. Az, hogy beszélgetni tudott a madarakkal, vagyis "tudtak egy nyelvet beszélni", vagy amikor a gubbióiaknak megparancsolja, hogy folyamatosan lássák el élelemmel a városba tévedő farkast. Cserébe megkéri őt, hogy ne tegyen kárt a ház körüli állatokban. 

 

Mindez azt jelzi, hogy - mai kifejezéssel élve - igazán radikális állatvédőnek, állatjogi aktivistának számított. 

 

Ha belegondolunk abba, hogy a mai városokban gyakran szó és hang nélkül agyonlövetnek egy betévedő "ragadozót", és ezt összevetjük Ferenc tanításaival, akkor manapság nem csak kereszténységből, de emberségből nap, mint nap megbukunk.  

 

Ferenc nem tett különbséget vadon élő, "haszon" vagy éppen háziállatok között: mindegyiküket, a farkast, a rókát, madarakat is "Isten kis teremtményeinek" tekintette, akiket óvni védeni, velük kommunikálni, a rendelkezésre álló javakon, és élettéren pedig velük méltányosan osztozni kell. 

 

- Lát bármifajta előrelépést, pozitív fejleményt Magyarországon állatvédelmi ügyekben?

 

- Rendszerszinten sajnos nem. Vannak természetesen itthon az állatvédelemben nagyszerű civil és közéleti egyéni "teljesítmények" is, de ezek elszigeteltek. Az egyre súlyosabb problémák viszont rendszerszintűek. A megoldást ráadásul nehezíti, hogy minden politikai oldalon divattá vált, hogy gyenge képességű, vagy teljesítményű politikusok elkezdenek állatvédelemmel foglalkozni, hogy egyfajta "cukiságfaktorral" turbózzák fel szakmai, vagy képességbeli hiányosságaikat. Tipikus életkép a hazai politikai közéletből Egerben is: a megújuló kutyafuttatóban futtatják magukat a pozitív nyilvánosságra áhítozó közszereplők. Holott például a városi kutyatartás és sétáltatás feltételeinek megteremtéséhez vajmi kevés köze van az állatvédelemnek. Ez szinte kötelező városüzemeltetési feladat: ugyanolyan, mint a szemétszállítás, a takarítás, vagy éppen a parkfenntartás. Ahol állatok nagy számban családtagként élnek, ott egy város vezetésének kutya kötelessége biztosítani az ehhez szükséges infrastruktúrát. Ezért fizetik a családjukban állatokkal rendelkező polgárok az adókat. 

Az állatvédelem ott kezdődik, amikor zéró toleranciát hirdetve üldözzük az állatkínzást, felvilágosító kampányokkal és gasztronómiai esélyegyenlőséggel bátorítjuk a növényi alapú, vagyis állatok meggyilkolásától mentes étkezést, ivartalanítási akciókkal segítünk megakadályozni a gazdátlan állatok számának növekedését és - civilek közreműködésével - hatékony állatvédelmi szolgálatot szervezünk és finanszírozunk. 

 

- Éppen nemrégiben jelentették be Ovádi Péter és Fülöp Erik országgyűlési képviselők, hogy állatvédelmi rendőrség létesül Magyarországon. Ez sem pozitív üzenet?

 

- Azt még csak megértem, hogy annak ellenére haknizik ezzel a minden szakmai alapot nélkülöző ostobasággal a két említett közszereplő, hogy közel 200 állatvédő civil szervezet nyílt levélben kérte: fejezzék be az emberek megtévesztést, ne próbálják elhitetni, hogy állatvédelmi rendőrség létesült Magyarországon, mert sajnos ez egyszerűen nem igaz. Azt viszont már nem látom be, hogy a Belügyminisztérium miért tűri, hogy a rendőrséget, az állatvédelmet és az egyszer talán majd valóban létrejövő állatvédelmi rendőrséget is lejárató akcióval haknizhassanak a magyar parlament megválasztott képviselői. 

 

Ez is egy súlyos probléma a hazai állatvédelemben: a politikai élet ellenzéki és kormánypárti oldalán is, valamilyen számomra ismeretlen okból, politikailag súlytalan, szakmailag felkészületlen emberek kapnak felhatalmazást arra, hogy állatvédelemről beszéljenek a politikai közösségük nevében. Ez hosszabb távon sem az adott politikai közösség hitelének, sem pedig az állatvédelemnek nem tesz jót. 

 

Nyilván az is igaz, hogy nem tolonganak ma Magyarországon a közéletben sem az állatvédelem, vagy akár a természet, és környezetvédelem szakmai munkáját átlátó, magas szinten felkészült közszereplők. De azért legalább egy-egy ilyen szakember mindkét politikai féltekén van: szörnyű politikai pazarlás, hogy Dr. Illés Zoltán nem kap fontos kormányzati, Kendernai János pedig fajsúlyos ellenzéki szakpolitikai szerepet. Pedig az ő szaktudásukra, elkötelezettségükre és tisztességükre azt gondolom, politikai hovatartozástól függetlenül büszkék azok a választópolgárok, akik számára fontos az állat és természetvédelem. 

 

- Az Állatok Világnapja valójában egyházi vagy világi ünnepnap?

 

- Szeretném azt gondolni, hogy egy mindenki számára, így a nem hívő embereknek is fontos vallási ünnepnap. De rögtön hozzáteszem: még maga Ferenc sem kötötte vallásossághoz az állatok szeretetet. Mi itt a XXI. században pedig már nem csak hisszük, de pontosan tudjuk is: az állatokat, a növényeket, a természetet lehet szeretni (bármilyen)  vallási meggyőződésből, ökológiai elkötelezettségből, vagy csak azért mert az állatok is éreznek, képesek szeretni és szenvedni, így erkölcsi kötelességünk ezt figyelembe véve bánni velük. Meggyőződésem szerint a hagyományaink tisztelete mellett az állatok és a természet szeretete, védelme marad az egyetlen olyan magasrendű, perspektivikus és konszenzusos cél, ami képes összefogni a posztmodern korban egy közösséget. Legyen az falu, város, vagy akár az egész nemzet. 

Sokszor eszembe jut, hogy a politikai meggyőződés vagy hovatartozás mentén végletesen megosztott nemzetünkben, mind az ellenzéki, mint pedig a kormány oldalnak van egy-egy elfogadott és hiteles "spirituális-vallási vezetője." A kormányoldalon ez az ember Böjte Csaba atya, aki éppen Ferences szerzetes, és akit  már sok teológiai, szociális, közéleti és politikai kérdésben hallottam már megnyilvánulni, de sajnos arról még soha nem beszélt, hogy rendjének alapítója szellemében be kellene fejeznünk az állatok kínzását, vadászatát, meggyilkolását és megevését. 

 

Ellenzéki oldalon hasonló szakrális vezető szerepe van a közgondolkodásban Iványi Gábor metodista lelkésznek. Őt is számos alkalommal hallhatjuk megnyilvánulni szociális, politikai, közéleti kérdésekben, de sajnos arról még ő sem beszélt soha, amit egyházának alapítója, John Wesley képviselt, hogy ne öljünk és együnk állatokat, tiszteljük Isten teremtményeit.

 

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy belegondoltam: ha ez a két, saját közéleti közösségében tiszteletnek örvendő, és mértékadó személyiség egyszer közösen buzdítaná a magyarokat az állatok, és a természet védelmére, az meggyőződésem szerint paradigmaváltást hozhatna a hazai zöld gondolkodásban. 

 

- És maguk a politikusok hogyan állnak az állatvédelemhez?

 

- Kormányoldalon elég tiszta és világos beszéd zajlik: Semjén Zsolt a magyar kormány miniszterelnök helyettese "ökoterroristáknak" minősítette azokat az embereket, akik erkölcsi-etikai, vallási vagy éppen  egészségügyi okokból elutasítják az állati eredetű termékek megevését, és általában a kizsákmányoló állathasználatot. Ehhez sokat nincs mit hozzátenni - meggyőződésem szerint legalább annyi kormánypárti, mint ellenzéki szavazó számára elfogadhatatlan és embertelen álláspont ez. 

 

Az ellenzék oldalán kicsit más a helyzet: a kormányváltásra összefogó pártok nem mondanak ilyeneket, ők látszólag empátiával viszonyulnak az állatvédelemhez. A valóságban és a gyakorlatban azonban  nagyjából ugyanazt képviselik, mint a kormányzat, csak egy a valódi cselekvésüket elleplező mézesmázos retorikával. Egyébként mindez nem egyedi, magyar jelenség: Németországban is megelégelték a természet és állatvédők, hogy mind a "konzervatív", mint pedig a "progresszív" oldal képviselet nélkül hagyja őket. Erre lett válasz, a Tiershutzpartei, Németország állat és természetvédő pártja, a 2013-as 0,3, a 2017-es 0,8 százalékos választási eredmény után, a múlt hétvégi németországi parlamenti választásokon megközelítette a 2 százalékos eredményt. Ezúton is gratulálunk és továbbra is drukkolunk nekik. 

 

Előbb utóbb úgy tűnik Magyarországon is szükség lesz egy a jobb és a baloldal egyetemes értékeit befogadó, de határozott - ha úgy tetszik radikális - állat és természetvédő pártra. 

 

Egyébként az általunk is oly sokszor emlegetett "vegán esélyegyenlősség", ami annyit jelent, hogy mindazokat az embereket, akik etikai, vallási vagy egészségügyi okokból nem fogyasztanak állati eredetű ételt, tartsuk tiszteletben, és biztosítsuk számukra a növényi alapú étkezés lehetőségét, nem párt és nem politikai kérdés. Az európai kultúrából következő, magától értetődő magatartásforma - lenne. 

De nem az. 

 

Ugyanúgy alapvető jog a vegánok esélyegyenlőssége, ahogyan kultúrember nem gúnyolódik nemen, életkoron, vallási meggyőződésen. 

 

Szerintem a növényi alapú táplálkozás gyakorlói egyébként inkább tiszteletet, megbecsülést és bíztatást érdemelnének: nem csak azért, mert a húsmentes étkezés, egyénként  bizonyítottan a legfontosabb cselekedet az ökológiai lábnyomunk csökkentésében. De azért is, mert nem gondolom, hogy gúnyt és megvetést érdemelnek azok, akik szerint nincsen rendjén, hogy a Földön évente 170 milliárd állatot gyilkolunk meg pokoli kegyetlenséggel az étkezésünk érdekében. 

 

- És mi a helyzet a vadászattal? 

 

- A vadászat hagyományairól, arról, hogy Szent Ferenc állatvédő, vagy Szent Hubertus vadász hagyománya érvényes-e - merthogy a kettő együtt tarthatatlan -, az erdő, és vadgazdálkodásról, mint a modern kori ökológiai egyensúly fenntartásának egyik lehetséges módjáról, a hivatásos vadászok, vadőrök, erdészek elvitathatatlan természetvédelmi szerepéről, fontos lenne higgadt, értelmes  társadalmi, szakmai vitákat folytatni. 

 

Ami viszont a hobbi, vagy ahogy sokan emlegetik, "sportvadászatot" illeti, azt én saját szavaimmal nem is minősíteném. 

 

Inkább idéznék Sir Roger Moore, világhírű filmszínésztől.  Ő így vélekedik erről: 

 

A sportvadászat veszélyes és beteges perverzió és ekképp is kell kezelni. Azok az emberek, akik szórakozást találnak a védtelen állatok leölésében, mentálisan sérültek.  Miközben a világ ezernyi lehetőséget kínál szórakozásra, és ehelyett valakik abban lelik örömüket, hogy csupán élni akaró lényeket öldössenek, az bizony megvetendő dolog.

 

Meggyőződésem szerint Assisi Szent Ferenc, vagy ahogyan kortársai nevezték, Ferenc testvér - aki egyébként hivatalosan soha nem szenteltette magát pappá, mert úgy tartotta, hogy szerzetesi közösségükben egyenrangú testvérekként él társaival együtt - ma azokkal az "ökoterroristának"titulált  vegánokkal és más, az életet feltétel nélkül tisztelő állat és természetvédőkkel venne részt a vágóhidaknál, a vadászati kiállításokon rendezett csendes, békés demonstrációkon, akik nem akarnak beletörődni Isten teremtményeinek felesleges és lelketlen öldöklésébe. 

 

Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló