Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Túl vagyunk a választás napján és eredményvárás éjszakáján, így már tudható: újabb négy évig kormányoz a Fidesz-KDNP.
A 2022-es választást egyöntetűen úgy volt szokás jellemezni, hogy ez lesz az első választás 2010 óta, amikor az ellenzéknek lesz esélye megszorongatni a Fideszt, hiszen a jelenlegi kormánypártok nagy tömbjét ezúttal az ellenzék széleskörűen összefogva hívta ki. Így azt gondolhatnánk, hogy április harmadikát a kormányváltásban bízók felfokozott várakozása előzte meg, a választási vereség pedig emiatt jobban fáj nekik – ez azonban nem feltétlenül van így.
Az ellenzéknél nincs olyan durva keménymag, mint a Fidesznél
A két nagy politikai tömb szavazótáborát még véletlenül sem szabad homogénnek tekinteni – magyarázza az Azonnalinak Síklaki István szociálpszichológus, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpszichológia Tanszékének tanszékvezető docense.
Míg azonban a Fidesz szavazóinak van egy jól körülhatárolható, viszonylag népes, nagyon elkötelezett és alkalmanként meglehetősen agresszív keménymagja, addig az ellenzéki összefogás szavazótáborának, mivel hat egymástól különböző világfelfogású párt szavazóit fogja össze,
ha van is valamiféle keménymagja, az nem olyan népes és körülhatárolható, mint a Fidesz esetében
– mutat rá a szociálpszichológus.
Síklaki azt nem tudja megbecsülni, hogy az ellenzéki tábor mekkora csalódásként éli meg a választási vereséget, de úgy látja, ezeket a szavazókat inkább az jellemzi, hogy a realitás talaján állnak, és tisztában vannak azzal, hogy ha győzött is volna és kormányt tud alakítani az ellenzék,
nagyon nehéz helyzetben kellene elkezdenie kormányoznia, és nagyon nagy lett volna a kockázata annak, hogy belebuknak.
Gazdasági katasztrófa várható – fogalmaz a szociálpszichológus, aki szerint az ellenzéki szavazók jelentős része emiatt úgy volt vele, hogy ha győz az ellenzék, annak örült volna, de végső soron azzal is kibékül, ha a várható nehézségek a Fidesz nyakába szakadnak, ők fogják „megenni, amit főztek”.
Sokaknak pedig a kisebbik rossz választását jelentette a sokszínű ellenzékre való szavazás – véli a szakember. Az ő számukra már annyira elviselhetetlen volt, hogy a kormány „ a teljesítményt kizáró, lojalitásra bazírozó kleptokráciával folyamatosan erodálja a magyar gazdasági alapokat”, illetve amit az ukrajnai háború kapcsán művel, hogy akár „az ördöggel is szövetkeztek volna”, csak hogy leváltsák.
Viszont ez számukra mégiscsak egy dilemma volt, így annyira nem viseli meg őket az sem, hogy marad a Fidesz
– fogalmaz Síklaki.
Mi lett volna, ha
Ha azonban sikerült volna győznie az ellenzéknek, Síklaki szerint a Fidesz említett keménymagja sokkal rosszabbul viselte volna a vereséget, mint most az ellenzéki tábor. A szakember emlékeztet rá, hogy a 2002-es Fidesz-vereség után a mainál sokkal békésebb körülmények között „lehetett telekürtölni a világot, hogy a szocik elcsalták a választást”, a keménymag pedig nem volt hajlandó elfogadni a választás eredményét, lezárták az Erzsébet-hidat, és az azt követő években is rendszeresen mozgósíthatók voltak ehhez hasonló akciókra.
Síklaki nem zárja ki, hogy az éveken keresztül gyűlöletkampányokkal hiszterizált és ebben a tömegpszichológiai állapotban tartott Fidesz-keménymag a pártja választási veresége esetén ezúttal sem lett volna hajlandó elfogadni az eredményt. A szakember úgy gondolja, már a kampány alatti szervezett plakátrongálásokon is látszott, hogy „az utcai huliganizmus kormányprogrammá vált”, a Fidesz veresége esetén pedig Síklaki szerint
a keménymag agresszív akciókba kezdett volna és végső soron polgárháborús hangulatot teremtett volna.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
