Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
Két hét után véget ért az ENSZ skóciai Glasgowban tartott 26. klímakonferenciája, a COP26. Az október 31-én elkezdődött konferencián közel kétszáz ország magas rangú képviselője és nemzetközi szervezetek gyűltek össze.
A cél az volt, hogy a hat évvel ezelőtt megkötött párizsi klímaegyezménynél ambiciózusabb célokban állapodjanak meg, ugyanis az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) két legutóbbi jelentése, a 2018-as másfélfokos és a 2021-es rendes jelentése szerint is
jelenleg bőven elmaradunk azoktól a céloktól, amiket a 2015-ben kötött párizsi klímaegyezményben vállaltak az országok,
miszerint 1,5 Celsius-fok alatt tartják az átlaghőmérséklet-növekedést a referenciaértékként használt ipari forradalom előtti szinthez képest.
De hogyan teljesítettek a világ vezetői a konferencián?
Hosszabbítás a klímacsúcson
A konferenciának hivatalosan november 12-e volt az utolsó napja, azonban az országoknak addigra nem sikerült megállapodniuk az új egyezményben, ezért a tervezettnél egy nappal végül tovább tartott a konferencia.
A csúszásnak a legnagyobb oka a pénz volt, az országok ugyanis nem tudtak megegyezni abban, hogy mégis ki állja a „klímaszámlát”.
Jelenleg ugyanis óriási lemaradásban vannak mind az eddigi klímabarát beruházásokat, illetve az ún. klímaalapba való befizetéseket tekintve a leggazdagabb országok.
A klímaalapot még 2009-ben hozták létre, majd 2015-ben a párizsi klímaegyezményben megerősítették: lényege, hogy a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót magában foglaló G20-ak évi 100 milliárd dollár fizetnek bele az alapba, hogy a szegény és fejlődő országok ebből a pénzből tudjanak klímabarát beruházásokat finanszírozni és 2050-re elérhessék ők is a klímasemlegességet – azaz, hogy az emberiség több széndioxidot már nem bocsát ki, mint amit a természet le tud kötni.
Azonban – mint ahogy azt a COP26-ot felvezető cikkünkben is megemlítettük – a befizetések eléggé elmaradtak: miközben már 2020-ra 500 milliárd dollárnak kellett volna összegyűlnie, becslések szerint mindössze 79,6 milliárd dollárt fizettek be a G20-ak, és úgy tűnik, csak 2023-ra lesz meg az 500 milliárd.
A COP26 előtt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is kiadott egy jelentést, amiben megállapították: jelenleg 3,46 billió euró, azaz mintegy 1 246 billió forint hiányzik a klímasemlegességi célok eléréshez, 2030-ig pedig nemhogy csökken, de még nőni is fog az olaj- és a gáztermelés.
A Bloomberg tudósítása szerint a finanszírozás mellett a vita tárgya emellett az volt, hogy létrehozzanak-e egy biztosítási mechanizmust a katasztrófák bekövetkezésekor, illetve az ún. széndioxid-piac szabályozása kapcsán sem tudtak időben megegyezni az országok, emellett
az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy mihez kezdjenek a szénnel.
A szén ugyanis az egyik legszennyezőbb energiahordozó, viszont az őszi globális energiaválság miatt világszerte nőtt a használata, miközben korábban 2014-ben volt a széntermelés a csúcson. Ez a kettőség (gazdasági, illetve környezetvédelmi szempontok) pedig meglátszik, hogy milyen hangulatban teltek a tárgyalások. A Politiconak nyilatkozó EU-s delegáltak szerint
Kína állítja elő a világ a legtöbb szenet és az ország hajlandó lett volna akár az egész egyezményt veszélybe sodorni, ha nem a kínai akarat szerint fogalmaznak a szövegben – ebben pedig a világ második legnagyobb szénexportőre, India is a segítségére volt.
Azzal fenyegetőztek, hogy nem írják alá az egyezményt, ha a szövegben a szén kivezetése (phase out) szerepel, nem pedig a szén csökkentése (phase down).
De mit értek el az egyezményben?
Végül szombat késő este sikerült megállapodni az egyezmény szövegében, és a legvitásabb kérdésekben is sikerült valamennyire kompromisszumos megoldásokat találni.
Az egyezmény értelmében az országok többek között vállalták, hogy:
– megerősítik a párizsi klímaegyezményben vállalt célokat, miszerint „jóval” 2 Celsius-fok alatt tartják az átlaghőmérséklet-növekedést, és erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt 1,5 fokra korlátozzák;
– 2030-ig 45 százalékkal csökkentik a széndioxid-kibocsátást a 2010-es szinthez képest, és „az évszázad közepére” elérik a karbonsemlegességet, ahogy más üvegházhatású gázok kibocsátását is jelentősen csökkentik;
– 2022 végéig ambiciózusabb, konkrétabb terveket dolgoznak ki, hogy miként csökkentik 2030-ig a kibocsátásukat legalább 50 százalékkal az ipari forradalmak idejéhez képest;
– az egyezmény felszólítja a gazdagabb országokat, hogy sürgősen és jelentősen növeljék a klímaváltozás elleni küzdelem finanszírozását, a technológiai transzfert, hogy a fejlődő országok is elérhessék a klímacélokat;
– az egyezmény kiemeli, hogy a klímaalap fontos a klímacélok eléréséhez, ezért sürgeti a G20-akat, hogy 2025-ig fizessék be a korábban vállalt évi 100 milliárd dollárnyi hozzájárulásokat a klímaalapba, és ha lehet, ennél akár többet is;
– felszólítja az országokat, hogy a legszennyezőbb energiahordozót, a kőszént vezessék ki, és támogassák az átállást más országokban is;
– illetve a széndioxid mellett más üvegházhatású gázok kibocsátását – köztük a metánt – is csökkenteni fogják 2030-ig.
Ugyanakkor az új klímaegyezmény mellett más alkukat is kötöttek az országok: például korábban több ország aláírta azt az egyezményt, ami alapján 2022 után a külföldi fosszilis beruházásokat nem finanszírozzák majd – bár hagytak benne kiskapukat és több fontos ország sem írta alá –, de
szintén fontos fejlemény az amerikai-kínai közös nyilatkozat, amiben a két legnagyobb károsanyag-kibocsátó vállalta, hogy együttműködnek a klímaváltozás elleni harcban.
Ugyanakkor utóbbinak leginkább szimbolikus jelentősége van eddig, hiszen azt tartalommal túlzottan nem töltötték fel, viszont a konferenciától távolmaradó és emiatt a Biden-adminisztráció által sértegetett kínai elnök, Hszi Csin-ping először adta jelét a COP26-on, hogy országa vezetőjeként komolyan veszi a klímakatasztrófa elleni harcot.
Jó irányba mozdultak el az országok, de ennél több kell
Az egyezmény fogadtatása felemás volt: sokan azt mondták, hogy történelmi megállapodást sikerült az országoknak kötni, míg más országok és civil szervezetek szerint túlságosan keveset sikerült vállalniuk az országok.
Például probléma, hogy a klímasemlegesség elérésének céldátumát konkrétan nem nevezték meg, mindössze „az évszázad közepeként” hivatkoznak rá,
ami kisebb mozgásteret ad az országoknak, hogy 2050 után is még több károsanyagot bocsátsanak ki, mint ami a szakértők szerint kellene.
Ugyanakkor – mint azt a Másfélfok klímavédelemmel foglalkozó szaklap is megjegyzi – fontos eredmény, hogy a szenet konkrétan említik, ahogy a metánt is, ugyanis míg az előbbi a legszennyezőbb fosszilis tüzelőanyag, utóbbi a széndioxidhoz képest 86-szor erősebb üvegházhatású gáz, és a klímamodellek szerint a metán-kibocsátás jelentős visszafogásával 0,2 Celsius-fokkal is csökkenthető a felmelegedés mértéke.
Emellett – mint arra a Greenpeace felhívta a figyelmet –, a fosszilis energiahordozókat először nevezték meg és tették a klímaváltozás felelősévé egy klímacsúcs záródokumentumában, és pozitívan arról írnak Facebook-posztjukban: „a szénnek leáldozott”.
Ugyanakkor a környezetvédelmi szervezet szerint a másfélfokos célt „éppen csak” sikerült életben tartani, és ugyan történtek fontos előrelépések, a megállapodás végső szövege gyenge lett.
Az pedig, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokon tartjuk az átlaghőmérséklet-emelkedést, több államnak is kulcsfontosságú: Aminath Shauna, a Maldív-szigetek környezetvédelmi minisztere szerint a megállapodás túl késő egyes országok számára,
és míg másoknak pragmatikusnak és kompromisszumosnak tűnik a megállapodás, addig a Maldív-szigetekre nézve ez egy halálbüntetés, ha 1,5 fok helyett csak 2 fok körül sikerül megállítani a növekedést.
Az ENSZ főtitkára, António Guterres közleményében úgy fogalmazott, hogy ugyan a megállapodásokkal fontos lépéseket tettek meg, de „a kollektív politikai akarat nem volt elegendő néhány súlyos ellentmodás leküzdéséhez”. Emellett közleményében emlékeztetett,
az országok jelenlegi konkrét tervei szerint ebben az évtizedben még növelik a kibocsátást, ami miatt nemhogy a 1,5 jelenleg még a 2 Celsius-fokos növekedést sem tudják megállítani,
ugyanakkor bizakodóan arról írt, hogy nem egy nap és egy konferencia után fogjuk elérni a célunkat, és továbbra is bizakodik, hogy az országok a jövőben eleget tesznek a vállalások elérésének.
Az életünkért harcolunk. Soha ne adjuk fel, soha ne vonuljunk vissza, menjünk előre. Veletek leszek az úton végig. A COP27 most kezdődik
– zárta gondolatait az ENSZ főtitkára.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
(Indexfotó: Pixabay)
