Használjuk a Balatont, ahelyett, hogy együtt élnénk vele – és így vagyunk az egész világgal

A dokumentum a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatások Kormányközi Testület által júliusban elfogadott, a Természet Értékeiről és Értékelésről Szóló Felmérés (IPBES Assessment on the Diverse Values and Valuation of Nature). Az IPBES-nek jelenleg 139 tagországa van, többek között az USA, Oroszország, Kína, az európai országok többsége és Magyarország is.

Mondhatnánk, hogy ez nem újdonság, sejtettük eddig is. A dolog jelentősége abban áll, hogy ezt az állítást most minden eddiginél komolyabb kutatómunkával, 13.000 tanulmány elemzésével támasztották alá, majd 139 ország kormányának delegáltjaival vitatták meg és fogadták el hivatalosan. A jelentés nemcsak lefesti a szomorú valóságot, hanem külön fejezetet szentel annak, hogy mit lehetne tenni a fenntarthatóbb és társadalmilag igazságosabb jövő érdekében.

Balaton = medence?

Ön elmerengett valaha azon, hogy milyen értékei vannak a Balatonnak? Az elmúlt évek beépítései és fejlesztései alapján azt gondolhatjuk, Közép-Európa legnagyobb tavának elsődlegesen rekreációs és turisztikai szempontból van értéke, amely az infrastruktúra fejlesztése révén jövedelemre és gazdasági fejlődésre váltható. Emellett fontos szerepe van a mikroklíma szabályozásában, a környező települések ivóvízbázisának megtartásában. Ráadásul a Balaton egy kiemelten fontos és nemzetközi szinten védett élőhely, számos ritka állat- és növényfajnak ad otthont.

A fejlesztések hatására átalakul a „használók” köre: fokozatosan kiszorulnak a helyiek, és egyre nagyobb prioritáshoz jutnak a turisták. Elveszik a tóhoz és élővilágához kapcsolódó hagyományos tudás, eltűnnek a régi mesterségek, kikopnak a mondák. Ezzel nem csak a kultúránk szegényedik, de a tóhoz való kapcsolatunk is átalakul – használjuk a Balatont, ahelyett, hogy együtt élnénk vele. Megéri a turisztikai fejlesztésekből nyerhető jövedelem a Balaton többi értékének veszélyeztetését? S ha igen a válasz, vajon az így nyert jövedelem igazságosan oszlik el mindazok között, akik az elveszett értékek miatt esetleg hátrányt szenvednek?

Sok hasonló példát lehetne még hozni arra, hogy a természet értékeinek sokféleségét nem veszik figyelembe a gazdasági és politikai döntéshozók a rövid távú profit és gazdasági növekedés hajszolása közben. A jelentés szerint túlságosan leegyszerűsítve értékelik a természetet a kormányok, a vállalatok, az önkormányzatok és más döntéshozók, aminek következtében olyan döntéseket hoznak, amelyek nem fenntarthatóak és a természet egyre nagyobb arányú pusztulásához vezetnek.

Beton

Például, amikor a jelenlegi energiaválság kapcsán arról hallunk, hogy a Balkán folyóira érdemes lenne vízerőműveket telepíteni, akkor a folyók által megtermelt villamosenergiát, és az ezzel elérhető anyagi hasznot tekintjük e folyók legfőbb értékének. Csakhogy a vízerőművek telepítésével a folyókhoz kapcsolódó természetes élőhelyek átalakulnak, védett fajok tűnnek el, a helyi közösség számára fontos kikapcsolódási lehetőségek ellehetetlenülnek, és a folyók helyi kultúrában és identitásban betöltött szerepe is megváltozik.

A természetből nyerhető anyagi haszon gyakran kerül előtérbe a politikai döntéshozatalban, de a gazdasági érték legtöbb esetben nem tükrözi megfelelően az emberek életminőségében bekövetkező hatások összességét. A jelentés szerint

partnerként, segítőtársként, anyatermészetként tekintünk rá. Pedig, ahogy a fenti példák is mutatják, a természet értékei rendkívül sokfélék, és többféle dimenzióban értelmezhetők.

A jelentés írása során több mint ötven különböző értékelési módszert azonosítottunk, amellyel e sokféle értékek megragadhatók és kifejezhetők, és megfigyeltük azt is, hogy évről évre dinamikusan nő a természet értékelésével foglalkozó tudományos jelentések és publikációk száma. Mégis, a jelenlegi döntéshozatali folyamatok legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják a természet értékeit: több ezer tanulmányt átnézve mindössze a kutatások 5%-nál találtunk bizonyítékot arra, hogy az értékelés eredményei ténylegesen beépültek a döntéshozatalba. Amikor figyelembe veszik a természet értékeit egy döntés során, akkor is szinte kizárólag a gazdasági hasznot hozó értékekre koncentrálnak.

Számos szakpolitikai intézkedést elemeztünk, hogy jó gyakorlatokat és jövőbeli lehetőségeket azonosítsunk a természet értékeinek kiegyensúlyozott figyelembevételére. Igazságosabb és fenntarthatóbb jövő csak úgy érhető el, ha mindannyian tiszteletben tartjuk a természet értékeinek változatosságát, és a politikai és gazdasági döntéshozók figyelembe veszik a gazdasági értékeken túl a helyi lakosság és az őslakos közösségek értékrendjét is. A jelentés utolsó fejezete útmutatást nyújt ehhez, valamint cselekvési és kapacitásfejlesztési lehetőségeket sorakoztat fel minden érintett számára.

A legegyszerűbb és leggyorsabb, ám korlátozottan hatásos megoldás, ha a gazdasági és politikai döntések meghozatala előtt számba vesszük a természet értékeit, és figyelembe vesszük ezeket az értékeket a döntéshozatal során. Jó példa erre a Nemzeti Ökoszisztéma Szolgáltatás Értékelés és Térképezés Program (NÖSZTÉP), amelynek során elkészült Magyarország első ökoszisztéma-alaptérképe.

Ez egy olyan szabadon hozzáférhető térkép, amelyen akár mi magunk is nyomon követhetjük, hogy egy adott helyszínre tervezett beruházás milyen élőhelyeket érint. A NÖSZTÉP munkacsoportok jelentései számba veszik az élőhelyek nyújtotta értékeket, és arról is informálnak, hogy egy adott élőhely átalakulása hogyan befolyásolhatja a társadalmi jóllétet. Ezáltal korábban hozzá nem férhető, részletes információt kaphatnak a döntéshozók a természet értékéről, amit belátásuk szerint figyelembe vehetnek döntéseik során.

Ennél mélyebb átalakulást eredményez, ha a döntéshozatalt olyan nyitott, demokratikus és részvételi folyamattá átalakítjuk, hogy abban meg tudjanak jelenni a különböző társadalmi csoportok által képviselt értékek. A kanadai nukleáris hulladék elhelyezésért felelős szervezetet (NWMO) például korábban sok kritika érte azért, mert a nukleáris hulladéklerakók őslakos területeket veszélyeztettek. Az elmúlt évek során fokozatosan alakították át döntéshozatali folyamatukat. Őslakos vezetőket és fiatalokat is meghívtak a tanácsadó testületükbe, hogy minden szempont közvetlenül megjelenhessen a döntéseikben.

Ezen is túlmutat azonban az a gyakorlatuk, hogy az indián közösségek bevonása során az őslakos szokásokat követik: közösen járják be a területeket és ceremóniákon vesznek részt, elfogadva a tényt, hogy az őslakos értékek tiszteletben tartása nélkül nem fognak tudni környezeti szempontból fenntartható és társadalmilag igazságos döntéseket hozni.

Másként gondolkodni

A legnagyobb lehetőséget azonban az értékrendünk átalakítása hozná el, amelynek segítségével az uralkodó növekedés központú gazdasági szemlélet helyett a gondoskodásra, a jóllétre, a társadalmi és környezeti igazságosságra helyeznénk a hangsúlyt. Amíg a fejlett országok többségi társadalma korlátoz vagy kiszorít bizonyos csoportokat – a fejlődő országok lakosságát, más nemzetiségűeket, bőrszínűeket, szegényeket, öregeket, nőket, a jövő generációit stb. – a természet értékeinek élvezetéből, addig nem fog megszűnni a környezet pusztítása.

E téren a formális oktatás és a környezeti nevelés mellett a társadalmi tanulásnak is kiemelt szerepe van. Olyan együttműködésekre van szükség, ahol különböző társadalmi csoportok megismerhetik egymás véleményét, tanulhatnak egymástól, és közös értékrendet alakíthatnak ki, amely a későbbi döntéseket megalapozhatja.

Különben tovább mélyül a környezeti válság, vagyis a saját jóllétünket is aláássuk.

A cikkíró a jelentés egyik koordináló vezető szerzője volt.

(Ezt a cikket az Azonnali szállította.)

Az indexképen Balatoni nádas alsórétnél, fotó: Derzsi Elekes Andor, Wikimedia Commons