Megérkezett az idei első hó
A legnagyobb céltábla, minden városi rendezvény színtere, az osztálykirándulások kötelező állomása. A Dobó tér az egriek egyik legvitatottabb beruházása, Eger legnagyobb szégyene. Talán jobb lenne, ha Centrum épületét ledózerolnánk, vagy ha Habis minden nap bocsánatot kérne? Talán, ha fellógatnánk a tervezőt a tér közepén? Mégiscsak jó, hogy van egy ilyen helyszínünk. Hol fürödne a gyerek a nyáron, ha nem a szökőkútban? Hol innának a fiatalok éjszaka? Hisz’ így sincs hova menniük már. Hol rövidítenék az utat a motoros futárok és hol rendezvénymutyizhatna Berényi, ha nem a Dobó téren?
Egy ideje már Mirkóczkinak sem kell a lovak seggét néznie, amikor kiáll a hivatal elé egy szál cigire. Nyáron egyre forróbb a talaj. Lehet, hogy csak néhány fa kellene és mindenki megnyugodna az árnyékban. Van valami a levegőben. Mármint, a vizelet szagán kívül. Ha azt mondom, a Dobó tér hét éve nincs kész, senki sem hisz nekem, pedig nem hazudok. Elsőre én se hittem el.
Cikksorozatunk első részét ide kattintva olvashatod el.
Az a baj a sörökkel, hogy minél több fogy belőle, annál reálisabbnak tűnik egy űrhajóállomás létesítése a Dobó tér alatt. Miért ne? Diplomáciai utakra kiváló lenne Orbán intergalaktikus birodalmában, bolyongva a csillagok közt. Visszazuhanva a jelenbe - amelyben egy kínai kősivatag közepén ténfergünk – naív, de annál egyszerűbb kérdést teszek fel. Mitől lehet ez jobb?
Durbák Eszter és Komáromi Tas, a Dobó tér megálmodói
Komáromi szerint a meglévő problémák mellett a kivitelező viszonylag jó munkát végzett, viszont bőven lehetne mit kezdeni a térrel. A Centrum mögötti fasor teljesen kihalt, a hídkorlátokat le kellene kenni, a faburkolatú padokat impregnálni kell, a szétkorrodált köveket is cserélni kellene. A városnak az lenne a feladata, hogy jó gazda legyen. Ez már nem tervezési kérdés, hanem a fenntarthatóságról van szó. Eger városának kálváriája: az épületek és a közterek szétrohadnak, egyszerűen nincs gondolkodás, hogy fenntartsuk és megőrizzük az értékeinket. Az a kevés bringás és gördeszkás is szétzúzza a padokat…és akkor eszünkbe jut a volt Egál/Egrix területe, a hármas iskola, vagy akár a laktanya. Azt is meg kell értenünk végre, hogy nagyjából mindegyik politikus leszarja, hogy mi történik ezekkel, hiszen addig beszélnek róla, amíg polgármesterek vagy képviselők nem lesznek. Ezeknek az ingatlanoknak a problémái sokkal mélyebben húzódnak annál, minthogy miként hasznosítsuk őket vagy mi legyen helyettük. Három év alatt Mirkóczki se tudott mit kezdeni a laktanyával, de legalább sikerült a régi bajtársaival összeveszni rajta. Már látom előre, hogy a 2024-es kampányban újra lesz hegyi beszéd a laktanya előtt, immár Pajtókkal karöltve. Ó, Hajdúhegy, te árva…
A Dobó tér alatti mélygarázs terve
Tegyük fel, hogy a városvezetésnek van néhány milliárdja és azt mondaná „Egernek elege van ebből a térből, rohadt sok az autó is, valamit csinálnunk kell!” Hogyan kezdenél neki?
A legkevésbé fájdalmas még mindig a Centrum mögötti terület felhasználása lenne. Ott lehetne valami parkolóhely kapacitást bővíteni, kvázi ahogy régen volt. A Dobó téri zöldnövényzet struktúráját feltétlenül átgondolnám, illetve a Centrum tulajdonosaival felvenném a kapcsolatot és valamilyen városi dotáció mellett egy homlokzati ráncfelvarrást csinálnék.
A zöldítés akár holnaptól is mehetne?
Ad absurdum, igen. A közmű nem akadály, ki vannak húzva a tér két oldalára. A nulladik lépés az lenne, hogyha kidöglik egy fasor, akkor nem kellene várni éveket az új ültetésére. Ezek nem olyan nehéz dolgok, én meg pláne nem kellek hozzá.
Itt azért megnyalom a szám szélét a Centrum hallatán. Hasonlóan botránykeltő és hatásvadász városképi téma, de mégiscsak a Dobó térről beszélgetünk most, lehetnék egyszer következetes író, egyszerű követhető történettel. Megöl a kíváncsiság, és tudom, hogy téged is.
A Centrummal ti foglalkoztatok?
A város megbízásából felvettük velük a kapcsolatot. Különböző vázlatterveket készítettünk, hogy mégis miként lehetne ezt az épületet humanizálni. Annak idején egy Ybl-díjas épület volt, szerintem meg egy tévedés.
Fajcsák Dénes ellenkezne veled.
Tudom. A Centrum épülete abszolút nem veszi tekintetbe a városi tömegviszonyokat, sem a történelmi léptékeket, gyakorlatilag semmit.
Akkor az eklektika romantikájában nem hiszel?
Dehogynem, de ezek nem stilisztikai kérdések. Bármilyen építészeti stílusban létezik jó és rossz minőségű dolog. Ha Eger környékén is szétnézel és sorra veszed a tipikus, egytornyos kis templomocskákat, akkor észreveszed, hogy vannak köztük rettentően elbaltázott arányú házikók és rettentően fantasztikus dolgok is. Általában ki szokott derülni, hogy ezek mögött komoly nevek vannak. A Peschka-mű (Centrum) viszont az elbaltázott kategóriába tartozik.(…)
.jpg)
Az új „Centrum” épülete, mint térzáró elem
Komáromiék megmutatták a terveket a tulajdonosoknak, ők megdicsértek és megköszönték a törekvéseket, de egy forintot se áldoztak volna rá. A Centrum épületét tulajdonló és működtető cég a mai napig marha jól keres ezzel a szituációval. Az épület mocskos, rossz ránézni, legalább nyáron takarja valamennyi lomb, de minden undormánya ellenére pörög benne a lóvé. Lehet, hogy a legtöbb turistát ez mit sem érdekli, talán örül, hogy karnyújtásnyira van egy Spar. Így lehetnek ezzel a hajléktalanok is. Ez a legtöbb bevásárlóközpont átka. Ha a Centrum eltűnése nem is oldana meg egy összetett társadalmi problémát, a helyén elképzelt éttermekre, kávézókra vagy közösségi térre kevésbé gyűlnek a kéregetők. Cáfoljon meg valaki, de a Senator-háznál vagy a Macoknál nem látok kannásborosokat.
(…) Nekem igazából a Szúnyog-köz, vagyis a Vitézek tere egy olyan pont, ami olyan lett, amit tényleg elképzeltünk. A Valide Sultana Fürdőrom védőteteje szintén része volt a rehabilitációnak, ezt kevesen tudják. Kár, hogy a Vármúzeum ezt semmire sem használja. Még a világítást se kapcsolják be nyári estéken. Én például voltam ott koncerten. A legnagyobb probléma egyértelműen a parkolás kérdése.
Éppen andalogtam a macskaköveken, erre belerondítasz a hülye autókkal. Akkor ugorjunk vissza a parkolásra. Ennek a rehabilitációnak a Fidesz szerint egy szükséges mellékterméke volt a Katona téri parkolóház.
Azt egy tatabányai építésziroda tervezte és hát nem igazán jól. Kicsik a fordulósugarak, kicsik a beállók, kényelmetlen az egész parkoló, nagy autóval lehetetlen beállni egy ívből.
Viszont annál izgalmasabb „gazdaságilag”, főleg Habisnak. De félretéve a sötét ügyeket…ti milyen terveket dolgoztatok ki akkor, ha egyáltalán lehet erről beszélni a Dobó téri mélygarázson kívül?
Néhány évvel a pályázat után készítettünk olyan terveket, amelyek a belváros környező területein vizsgálja újabb parkolóházak létesítésének lehetőségét. Ezek között volt a Balassy és a Knézich utca sarkán, volt a Gólya utcai parkoló területén, de az Egészségház utca melletti tömbbelső, lakóépületek közötti területén egy mélygarázs is például. Ezeknél egy még komolyabb terv készült a Hotel Eger mellett, a fagylaltkert alatti területen. Zömében amúgy mélygarázsok, nem felszíni parkolók. Ezek közül egy valósult meg – és hát nem mélygarázs – ez lett a Bitskey uszoda melletti parkolóház. A városnak ez egy kötöttsége volt, enélkül nem tudta volna az uszodához kapcsolatos más fejlesztéseket megvalósítani. A Dobó tér alatti mélygarázzsal hatalmas ziccert hagyott ki a város. Nem tudom, hogy mikor lesz ilyen lehetőség újra. Persze, akkor már lehet nem lesz kérdés a parkolás, mert teljesen más módon fogunk közlekedni.
Variációk mélygarázsokra: a Centrum épületét megtartva 190 db; a Centrum épületét elbontva 140 db, illetve 280 db parkolóállással
Akkor lehet azt kellene eldönteni, hogy egy sétáló belváros felé haladunk – mert igazából most sem az, csak korlátolt forgalmú – vagy az autóknak építjük tovább a városunkat.
Igazából ez egy magyar specifikum. A mélygarázsok politikailag rosszul kommunikálható beruházások. A föld alatti részek senkit sem érdekelnek. Drága is, persze ahhoz képest, hogy mekkora a politikai hozadéka. Ezért lehet az, hogy ezekről senki sem beszél. Ott van például a piac területe, simán lehetett volna egy mínusz első szintje.
A piac épülete alatt?
Nem lenne akadálya. Persze, patak mellett van, de talajvízben ez röviden úgy működik, hogy minél nagyobb épület nyomja lefelé (a mélygarázst), annál nagyobb a felhajtóerő. Műszakilag bonyolult, ezért sem szeretik, de megoldható. Ugyanilyen terület a kórházé például.
És mennyi szuper dolog lehetne, ha a kórház nem a belváros közepén lenne. Kórház a város szélén!
Hát, az sem egy kétforintos megoldás. A lényeg, hogy a 80-as évek óta látható, hogy a motorizáció probléma lesz ebben a városban. Azóta érdemben nem foglalkoztunk vele, ez a legnagyobb baj.
Azt mondod, hogy ütött az óránk?
Azt mondom, hogy a politika nagyon szereti ezt csinálni, hogy létezik egy városépítészeti szintű probléma, majd mindent figyelmen kívül hagyva mindent, egyszerűen csak belemondanak a térbe olyan mondatokat, amiknek semmi értelme. Lózungok, gondolkodás nélkül. (…)
Durbák Eszter és Komáromi Tas, a Vitézek tere felújításánál
Emlékszünk még arra, amikor Mirkóczki Ádám kijelentette, hogy kitiltaná az autókat a belvárosból és ezt egy helyi népszavazással erősítené meg? Több, mint egy éve volt. Nagyon egyszerű a polgármester működése, már ami a politikai kommunikációját illeti. Hiába született itt, sokak szerint mégsem érti, hogyan kellene ezt a várost vezetni. Szerintem prózaibb oka van: nem is érdekli igazából. Az meg pláne nem, hogy jó vezetője legyen a városnak. A pillanatot uralni akaró kommunikátor, aki folyton azt keresi, hogy éppen milyen érzelmi hullámot lovagolhat meg. Tavaly ilyenkor kezdtük el szenvedni a Kertész, a Mekcsey, a Bástya utcák és a Vécseyvölgy kereszteződés lezárásait. A polgármester az általunk fizetett autójával közlekedik, majd szétette az ideg őt is, hogy tovább tart a kocsiban üldögélni, mint elsétálni valahová. A belvárosi éttermekbe és üzletekbe szállítóktól meg a falra mászik. Jól érzett rá arra, hogy a közhangulat felerősödött, egyre inkább frusztráltabbak lettünk és nem láttuk a káosznak a végét. Voltaképpen az elkerülő út kampányát is ekkor kezdték meg a politikusok. Így már azért érhető, ugye? Ilyen ez a populizmus. Népszavazás sosem volt, az utak megnyíltak, mindent túléltünk. Erre a lózungra gondolt Komáromi is.
(…) Ha a belvárosban élők és dolgozók alól kiszedik a gépjárműveket, akkor ez egy skanzenné válik. Előbb-utóbb nem fognak itt élni, dolgozni, nem lesznek emberek, akik használják ezeket az épületeket. Amikor egy épületnek nincs használója, az az épület halála. Nem kell messzire menni, itt a Dobó utca 28. vagy 30. Sorolhatnám még. Amúgy is egy szerencsétlen mondat volt ez a polgármestertől, még a végén valaki komolyan veszi.. Egy városban élni kell tudni, a problémákat pedig meg kell oldani. Az autók kitiltása alternatíva nélkül csak a probléma negligálása.
Legyen Eger a mélygarázsok városa?
Most én is dobálózzak helyszínekkel, mint egy politikus? Vannak területek, folyamatosan vizsgálódni kellene. Az utóbbi évek nagy beruházásaiból – mint a belvárosi rehabilitáció – pont a strukturális kérdések kerültek ki. Macerás, drága, nem látványos, csak hosszútávon térül meg. A politikának ez nem kell. Üres kulisszák építése zajlik, és bármennyire is az én gyerekem a Dobó tér, felsorakozik ide, mert csak a kulisszája maradt meg. A mélygarázs adta meg a tartalmát a térnek, innentől kezdve arca sincs. Például zöldebb is lehetett volna.
Ebbe az irányba haladnál tovább?
A belvárosban mindenképpen. A közterületek primer szempontból közlekedési felületek, amelyeken gyalogos, autós és biciklis közlekedik. Ezeknek a moderálása az egyik alapvető funkciója egy közterületnek. Ameddig erre nem képes, addig nem működik. Ha parkolásról van szó, legelőször a Gólya utca helyzetét rendezném.
Ahol a pucér hölgy napozik?
Igen. Félszinteltolálos rendszerben akár száz autó is nyugodtan tudna parkolni, ez lenne a legközelebb a belvároshoz. Bár kicsit messzebb van, de a Bitskey uszodával szembeni új parkolóház is javítana valamennyit a helyzeten, csak normálisan kellene kommunikálni a turisták felé, a hotelekbe, apartmanokba megszálló vendégeknek és a strandolóknak.
A Dobó téri szökőkút felújítása
A korsó alján alig maradt, a felszolgáló lány zárni készül. Hiába járok ide sűrűn, nincs maradásom. Dolgoztam pultosként, tényleg idegesítő, amikor az utolsó vendég nem érzi a búcsú közeledtét. Tasnak szerencséje van, a csehó felett lakik, én meg gyalogolhatok a Hajdúhegyre. Amikor majd ezt olvassák és legközelebb meglátnak, jól megdorgálnak majd, hogy mégis hogy volt merszem csehónak nevezni a kávézójukat, ami igazából egy ékszergaléria, aminek az udvara a legjobb dolog, ami történhetett Egerrel az elmúlt néhány évben. Lányok, ne haragudjatok, majd viszek még sütit.
Történetünk végére értünk. A Dobó téri mese tanulsága pedig…
Hogy higgyünk a szakmának. A politikusnak az a dolga, hogy a szakmai döntéseket a szakmára bízza. Az ügyeket, a várost érintő fejlesztéseket sokkal jobban kellene társadalmasítani. Más országok városaiban egy évig csak társadalmasítanak, megkérdezik a lakoktól, hogy mit szeretnének, itthon meg egy évig csak közbeszereztetnek. Közhely, hogy máshol jobb, de vélhetően valamit jobban csinálnak, mint mi. Ameddig ezt nem követjük, csak rosszabb lesz. Ennyire egyszerű.
Itt pedig megtekinthető egy korábbi videó a Dobó tér rehabilitációs tervekről:
