Egy egri hársfa kálváriája

A januári Városi Urbanisztikai, Klíma- és Környezetvédelmi Bizottság ülésén egy különös esetet tárgyaltak. Az egri Bartakovics utca tetején található egy hársfa, amelyre helyi védelmet kért egy lakos. Azonban ugyanerre a fára a mellette lévő telek tulajdonosa már korábban kivágási bejelentést nyújtott be az önkormányzathoz Az eset nem egyedi, a közterületi fák gyakran akadályai az ingatlanhasználatnak. Ez az eset pedig rávilágít arra, hogy az önkormányzat hosszú évek óta rendszerszinten hanyagolja el a környezeti értékeinket. Vizsgáljuk meg közelebbről a történetet.

Bemutató

Tizeshonvéd, Bem tábornok, Laktanya, Hatvanasezred, Bartakovics. A károlyvárosi kis utcákat gazdagon lepik el a közterületi fák, a forró hónapokban mindenkinek hűs árnyékot biztosítva. Öröm látni a rengeteg zöldet. Ha történetünk augusztusban játszódna, akkor egy teljesen más közhangulat uralkodna. Az utcákban családi házak és társasházak váltják egymást, kisebb udvarokkal, kevés garázzsal és rengeteg parkoló autóval. Hiába a sok zöld, a gépjárművek sokasága, illetve az átmenő forgalom néha megkeseríti az idilli környezetet. A közelben a Kossuth Zsuzsa iskola fiataljai is előszeretettel bandáznak a tanítási órák után, cigicsikkek, használt zsepik és energiaitalos dobozok lepik el a környéket. Az alapvető problémák mellett mégis most egy hársfa a főszereplő, amely a Bartakovics utca tetején, a Dobó István Laktanya szomszédságában élné életét a maga 25 méter magasságával.

Néhány lakó elmondása szerint a hársfával már több a gond, mint a haszon. A gyökerei feltörték a betont, sokat szemetel, ágai néha-néha letöredeznek, a levelei eldugítják az ereszcsatornákat. Állításuk szerint többször jelezték az önkormányzatnak, hogy illendő lenne kezelésbe venni a fát, mielőtt még valami gond történne, de nemhogy tett, válasz sem nagyon érkezett. A lakók saját pénzüket, idejüket és energiájukat fordítják a rendrakásra, már ameddig bírják. Van, aki már kivágatná, más csak visszanyesné, megoszlanak a vélemények.

Noha ez csak egy fa a több ezer közül, valószínűsíthető, hogy sokaknak okozott már valamilyen gondot egy közterületen lévő növényzet. 2021 szeptemberében például a Petőfi utcában a hajnali viharok miatt a fák ágai leszakadtak vagy kidőltek, magukkal rántva a villanypóznákat is. Anyagi kár igen, személyes sérülés nem történt. De nem is kell messzire mennünk, tavaly júniusban a Bartakovics utcában szintén súlyos károkat okozott egy vihar, a kidőlt fák az autókon landoltak. A közterületi fák ápolása, karbantartása az önkormányzat mindenkori feladata lenne, ezért a lakosok teljesen jogosan aggódnak és élnek kritikával, ha azt látják, hogy a hivatal nem látja el a feladatát. Amennyiben egy fa kidől, kárt okoz és egyértelműen megállapítható, vagy szakértő által bizonyításra kerül, hogy a fa beteg volt, nem volt megfelelően ápolva, karbantartva, a felelősséget a károkozó, tehát az önkormányzat (mint a közterületi fa tulajdonosa) viseli, kivéve vis maior esetben.

A régi épület, mellette a hársfa

Bonyodalom

A Bartakovics utcai hársfa esete nem egyedi, csak valószínű, hogy nem ismertük volna meg, ha egy lakos nem kezdeményezi a helyi védelem alá helyezését. Ezt amúgy bárki megteheti egy épülettel, közterületi fával, egy szoborral vagy akár egy egész utcával, de mégsem jellemző az egri kultúrára. A mindenkori városvezetés állandóan zászlajára tűzi az épített örökségünket és a környezetünk védelmét, de valahogy mégsem akar élni az egyetlen önkormányzati eszközével, amellyel - komoly szándékkal és akarattal - csodákat lehetne tenni a városunkban.

A lakos viszont így tett, persze a védelem hozzájárulásáról az illetékes önkormányzati bizottságnak, aztán a közgyűlésnek kell döntenie. A csavar a történetben ott kezdődik, hogy tavaly szeptember elején már érkezett egy kivágási kérelem ugyanerre a fára, ugyanis a mellette lévő ingatlan új tulajdonosa építkezni szeretett volna. A hársfa - korából kifolyólag - védőtávolságon belül került az évtizedek alatt, így az építkezés következtében – főleg a gyökérzete – megsérülhet, kiszáradhat, veszélyessé válhat, akár ki is dőlhet. Az ingatlantulajdonos bement az önkormányzathoz, egy statikai szakvéleménnyel alátámasztva kérte a hivatalt, hogy vágják ki a fát, azonban a szabályszerű kivágásnak a rá kedvezőtlen részeit - mint a fakivágás költsége, fapótlás és a kompenzáció módja - mind eltolta magától. A szakvélemény azzal érvel, hogy a fát ültették rossz helyre, a régi épület volt előbb, tehát nem vették korábban figyelembe a védőtávolságot a beépítési vonaltól. Időközben az építtető minden bontási és építési engedélyt beszerzett, egyedül a fa állt a munkálatok útjába. A hársfa – elvileg - károsította a régi épületet, de azóta már el is bontották, tehát a károkozás eleve fals indokként szerepelt. Érdekesség, hogy az építtető gazdasági épületre kérte a bontást, nem pedig lakóépületre. Az új építkezés viszont a tervezhetősége okán akár a fa megtartásával is számolhatna, persze ez macerásabb és költségesebb az építtetőnek.

A kivitelezőnek bontania kellett, a fa védelme nem az ő felelőssége

Kibontakozás

Valószínűleg az önkormányzatnak tavaly szeptemberre már elfogyhatott a fakivágásokra fordítható kerete. Ezután a helyi védelem kérelmezése is megérkezett a hivatalhoz november közepén, tehát két hónappal később, mint ahogy a kivágási kérelem beérkezett. Az önkormányzat csak ekkor reagált az ingatlantulajdonos kérésére. Ebben a levélben taglalják, hogy a fa egészséges, néhány ága száraz csak, kivágása kertész-szakmai szempontból nem indokolt, a metszése viszont célszerű, az építkezés munkálatai során pedig lehet alkalmazkodni a fa védelméhez. Röviden tehát nem engedélyezték a fa kivágását. A válasz késleltetésével, ha anyagi kárt nem is, de stresszel és kellemetlenséggel járó heteket a hivatal biztosan okozott az építtetőnek, hiszen manapság megbízható kivitelezőket halogatott időpontokkal nehezen találni, és az árak is folyton változnak.

A helyzet fokozódása miatt fennáll a veszélye, hogy az építtető akár agresszívabbá is válhat, magyarán elkezdik az építkezést a hárs megfelelő védelme nélkül és majd foglalkozik a fával az, aki akar. Ezzel viszont mindenképpen törvényt sértene az építtető, hiszen a magánjogban akkor is felel, ha semmilyen vétkesség nem terheli, azaz negligentia (hanyag gondatlanság) áll fenn. Ilyen lehet például a favédelmi terv el nem készítése, amely épp úgy magával vonhat polgári jogi kártérítési felelősséget, hiszen, ha a fa kipusztulása és a nem körültekintő építkezés egyenes ok-okozati összefüggésbe hozható, megállapítható a környezetkárosító magatartás. Ne felejtsük el, hogy ez a fa – és megannyi társa – nem csak az önkormányzaté, hanem az építtetőé, a helyi védelmet kérő lakosé, a hivatalban dolgozóké, az építkezési vállalkozóé, tehát mindenkié, ezért minden fa (és a környezetünk) közérdeknek számít. Nagyjából ezekről szólnak a vonatkozó törvények is, ha esetleg egyénileg máshogy gondolkodnák erről.

Összegezve tehát, az önkormányzat sem tett eleget a kötelezettségeinek, nem ápolta kellő gondossággal a fát (ez általános jellegű), de a labda, mint felelősség most az építtető térfelén pattog. Ha holnap egy nagy vihar kidönti a fát valamelyik szomszédos épületre, az önkormányzat sem perelhető, mert a fa statikai állapota kielégítő. Viszont ha az építtető hanyagsága miatt sérül és úgy dől ki, mondjuk egy év múlva, akkor ő felelősségre vonható.

A régi épület bontása közben már sérült a hársfa

A lakos, aki a helyi védelmet kérte, különös érzékenységgel kezelte a magasra nőtt hársfát. Állapotát minden évszakban lefényképezte, a januári bizottsági ülésre egy okleveles faápoló szakmai véleményét is hozta. Abban reménykedik, hogy a fa megmarad, hiszen a szomszédos házaknak, lakásoknak csak ez az egy fa nyújt árnyékot a melegben. Ráadásul, ha eltűnik, valamennyi ház udvarára belátni, a privátszféra érzete is megszűnne. Természetesen ezen kívül még számtalan ökológiailag kedvező hatása van a hársnak, melyet mindenki ismerhet. A helyi védelmet a környezethez való joggal támasztotta alá, de a faápoló is részletes vizsgálattal a fa megtarthatósága mellett érvelt. Ha ez nem lenne elég, a nemrégi beiktatott városi főkertész is a helyi védelmet javasolta. Persze, miért is vágatnának ki akármilyen fát a környezettel foglalkozó szakemberek? Nem kérdőjelezhetjük meg az objektivitásukat, ha tényleg beteg vagy veszélyes egy fa, akkor áldásukat adnák egy kivágásra, ellenkező esetben felelősséggel tartoznának ők is, ami az állásukba is kerülhet.

A hárs favizsgálati jegyzőkönyvében olvasható, hogy bár nem a legértékesebb fa a világon, de a korának és az élőhelyének megfelelő állapotú, értékes fa, amely a szakszerű ápolása mellett még sokáig megtartható. A vizsgálat megjegyzi, hogy sérülés esetén – a fa faji sajátossága miatt – gyorsan leépülhet, balesetveszélyessé válhat, azonban szakszerű védelemmel a károk minimalizálhatók az építkezés során. A kezelési javaslat szerint a garázsbejáró betonelemeit - amelyet a gyökerek már megrepesztettek – el kell távolítani, majd úgy kialakítani, hogy a fa ne sérüljön, és a garázs is használható legyen. (Ez a garázs nem az építtető tulajdonában van, hanem közvetlen a telek mellett található.) A javaslat kitér az ápoló metszésre, valamint a lombkorona 15-20%-os kurtítására, a favédelmi zóna kialakítására és a szakszerű felügyeletre.

A hársfa a négy évszakban

Tetőpont

A leendő szomszédok szerint az építtető nem akarja elkezdeni az új ház alapozását, ameddig a fát ki nem vágja valaki. A történetből nyertesként már senki sem kerül ki. Az ingatlantulajdonosnak több mint két hónapja húzódik az építkezése, a környezetért aggódó civil egyedül veszi fel a harcot a magánérdekkel szemben, az önkormányzatról pedig újfent kiderült, hogy semmilyen rendszere, stratégiája vagy terve nincs ilyen esetekre, és a környezetünket sem képes megfelelően ápolni, rendben tartani. A januári bizottsági ülésen a testület nem döntött a helyi védelemről (csak erről lehetett, a kivágáshoz ugye nem járult hozzá korábban az önkormányzat), további vizsgálatokat kértek be. A februári bizottsági ülésen (február 13.) újra terítékre került az ügy. Az előterjesztésben már kissé ellentmondásosan fogalmaztak: a hárs élőhelyi adottságai rosszak, egyértelműen veszélyt jelent a környezetére, egészségi állapotára vonatkozóan közepes osztályzatot kapott, azaz egy évtizeden belül lecserélendő. A bizottsági tagok végül egyhangúlag elfogadták a hársfa a helyi védelem alá helyezés elindítását.

A fa védelmére megközelítőleg egy millió forintot kellene szánni, de ez nem az építkezésre vonatkozik, hanem csak a fa védelmére. A kérdés nem az, hogy honnan teremti elő az önkormányzat ezt az összeget, hanem hogy képes-e dönteni a közérdek és a magánérdek közt, akár úgy is, hogy az építkezés költségeibe úgymond beszáll. Az elmúlt évek gyakorlatából az látszik, hogy arra költenek, amire éppen akarnak. Ne felejtsük, hogy tavaly tavasszal a két alpolgármester és egy képviselő a választókörzeti feladatokra szánt költségkeretből – ami 10 millió forint körzetenként –  többek közt koncertre, motoros felvonulásra és egy társasjáték fejlesztésére költötte. Majd jusson eszünkbe, ha esetleg később arra hivatkoznának, hogy a hársfa védelmére már nem jut pénz. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Hajdúhegyen és a Károlyvárosban – a saját dokumentációim szerint – az elmúlt fél évben már nyolc fát kivágtak különböző indokok miatt.

Megoldás

Természetesen az önkormányzatnak megvannak a forrásai, az arany középút járható, az új ház is megépülhetne és a fa is megmaradhatna. A bizottság döntése után mindenképpen illendő lenne a közgyűlésen beszélni az ügyről, mint általános jelenségről. Itt lenne az ideje annak, hogy megtudjuk, hogy a képviselők milyen viszonyt ápolnak a közérdek és a magánérdek egyensúlyával, a környezetvédelemmel, a hivatali eljárással, a főkertész intézményével, a közterületi növényzettel. Tekintve, hogy az egri belpolitika és a közéleti viszonyok egy jó ideje a karaktergyilkolásokról, bűnszervezetekről, bűnüldözésekről, bezárt parkolóházakról, fiktív és színezett hírekről, a közbeszéd és a közélet züllesztéséről szólnak, félő, hogy az ilyen és hasonló ügyek egyszerűen eltűnnek a zajban. Ha valamiről, akkor a környezetünk védelméről, az egyre fogyatkozó növényzetről, az állandóan kifogásolt levegőminőségről, aszályról, vízmegtartásról, megújuló energiáról, röviden a jövőnk biztosításáról kötelező lenne beszélni, de leginkább tenni érte.

A következő lépésben már a tettek mezejére kell lépnie az önkormányzatnak, illetve az építtetőnek is. A Bartakovics utcai hársfa ügye precedens értékű. A történetünk vége lehet példás, vagy éppen katasztrófa is. Ne feledjük, a környezetünk közérdek, emellett kiállni, képviselni, határozott politikai döntést igényel. A helyi védelemről megszületett a döntés, lássuk, képesek-e elvégezni a vele járó munkát.