Megérkezett az idei első hó
Két fontos külpolitikai esemény is történt az elátkozott 2020-as év novemberében, a Covid-járvány tavaszinál is gyilkosabb, második hullámának kellős közepén, az egyelőre beláthatatlan következményekkel fenyegető világgazdasági válság zenitjén. Ez a két esemény furcsamód azt a reményt kelti, hogy 2020 nem egy “még rosszabb”-évtized kezdetét jelzi, hanem talán egy “már csak jobb lehet”-évtizedét. Legalább is a nyugati típusú demokráciák pályáján, és sokkal inkább Magyarország szempontjából, amely bár a pálya szélén egyensúlyoz, de még bent van és nem lökték ki.
Merthogy a 2010-es évek, valljuk meg, nem sikerültek a legfényesebben. Iszlám Állam. Terror Európában, Charlie Hebdo, Bataclan. Fegyveres ámokfutások, tömeggyilkosságok az Egyesült Államokban. Háborúk, polgárháborúk Európában, a Közel-Keleten, Afrikában. Koncentrációs táborok Kínában és Észak-Koreában. Pénzügyi válság. Illiberális/troll demokráciák. Szétszakadó demokráciák. Brexit. És persze Trump.
Az USA történetének talán leggátlástalanabb hazudozójának bukása a felemlegetett, két fontos külpolitikai esemény közül a zajosabb, a rikítóbb, pedig talán a kevésbé jelentősebb magyar szempontból. A világ legrégebbi, legbonyolultabb és legellentmondásosabb demokráciája ugyanis egyáltalán nem rokkant bele Trump elnökségébe, sem politikailag, sem gazdaságilag. Sőt, éppen most bizonyítja be, hogy él és virul. Mert jöhet ugyan kétszázévente egy nárcisztikus szociopata, aki egyszerűen nem ismeri el a választási vereségét, kockáztatva egy össznemzeti felfordulást, a kétszázéves intézményrendszer megroppanását, de attól még Amerika alkotmányos immunrendszere megvédi az országot egy újabb polgárháborútól.
Merthogy ne feledjük: az Egyesült Államok nyakig vérben fürödve, erőszakkal maradt egységes 1865-ban, a polgárháború lezárásával, miután a déli államok nem fogadták el az öt évvel azelőtt, törvényesen megválasztott elnököt, Abraham Lincolnt. Ma egy hasonló polgárháborúnak kevés az esélye, bár a politikai erőszaknak nagy hagyománya van az Egyesült Államokban. De valószínűleg soha többé nem akad majd olyan állami kormányzó, olyan szenátor vagy katonatiszt, aki a nemzet megsemmisülését teszi kockára. Főleg nem egyetlen ember hatalmi tébolya miatt.
De miként hathat pozitívan Magyarországra az, hogy az amerikaiak egy 78 éves, egyesek szerint a demencia határán egyensúlyozó öregembert, Joe Bident válaszották elnöküknek egy 74 éves milliárdos helyett, aki egy mondaton belül képes többször hazudni, sőt, önmaga állításának ellentmondani, aki nem képes kiállni a nemzete elé és azt mondani, ne essetek egymásnak, nem ér ennyit az egész, vesztettem, ez van? Nos, hogy mekkora jelentősége van Biden győzelmének, meglátszik pusztán abban, hogy miután megválasztása előtt elküldte Joe Bident melegebb éghajlatra kedves külügyminiszterünk, Szijjártó Péter, főnöke, Orbán Viktor egyelőre (cikkem írásakor még nem, de november 8. során végül igen) még üdvözlő üzenetet sem mert küldeni vagy posztolni valahová. Merthogy Orbán bizony Trumpot várta befutónak, nem csinált belőle titkot. Trump ugyanis az ő világa. Haszonelvű világszemlélete (vagyis hogy nem érdekli, demokráciával vagy diktatúrával parolázik, lehet haverkodni Kim Dzsong Untól kezdve bárkivel) ugyanis teret engedett az autoriter rendszert, féldiktatúrát építgető Orbánnak a nyugati demokráciák klubján belül. Legalább is ezt hitte róla Orbán. De valójában Trumpot egyáltalán nem érdekelte Magyarország. Annyira se, hogy éppen ki van hatalmon. És ez pont megfelelt Orbánnak.
Orbán Viktor és Donald Trump (Fotó: MTI)
Joe Biden azonban győzelmi beszédében világossá tette: új életet akar lehelni abba a nemzetközi szövetségi rendszerbe, amelyet Trump csaknem szétvert, mert nem tartotta elég hasznosnak Amerika számára. Az USA és az Európai Unió tagországainak (katonai szempontból a NATO-ban megtestesülő) szövetsége azonban nem pusztán gazdasági jellegű: bármennyire is tagadják az illiberális politikusok, a szövetség egyik fő habarcsa a liberális demokráciák elsődlegessége, a jogállami működés és az emberi jogok tisztelete, már amennyire sikerül persze a gyakorlatban. A Nyugat (nevezzük hát így) ugyanis két világháború után döbbent rá arra, hogy a gazdaság sikeressége némileg összefügg a demokratikus intézményrendszerrel. Ennek a pragmatikus felismerésnek (és több tízmillió ember halálának) köszönhető, hogy a Nyugat ideológiája ma nem a kommunizmus vagy a fasizmus. Hanem még mindig a liberalizmus. Az egyén szabadságának, méltóságának tisztelete, elsődlegessége, amely a többség totális uralma helyett a jog uralmát érvényesíti. Bármennyire fáj ez sokaknak. Trump bukása annak az elvtelen kurzusnak a bukását vetíti előre (némi optimizmus mellett) a világon, amely a demokrácia válságára rájátszva, hibáit, gyengeségeit kihasználva a rövid távú hatalmi és anyagi érdekeknek veti alá a jövőt, egy lapra feltéve mindent. Aztán utánuk a vízözön. Ebben a világban van elemében a magyar miniszterelnök. A négyéves kormányciklusok világában, ahol mindig csak a következő választást kell megnyerni. Hogy azután mi lesz az országgal, már lényegtelen.
Joe Biden győzelme tehát inkább csak szimbolikus ökölcsapás Orbánnak, hiszen Amerika, az amerikai cégek nem fogják megszakítani Magyarországgal gyümölcsöző gazdasági kapcsolataikat. Biden nem fog minket kizáratni a NATO-ból, hiszen stratégiai fontossággal bírunk Oroszország feltartóztatása szempontjából. És Biden nem fogja fenyegetésekkel, szankciókkal arra kényszeríteni a Fideszt, hogy megállítsa a magyar jogállam, a sajtószabadság és a demokratikus közgondolkozás már megkezdett szétverését. Mert Biden ennyiben demokrata, hogy ránk bízza a döntést, nem kényszerítik ránk a demokráciát. Persze említsük meg, Amerika kétszáz éves fennállása óta nem volt mindig “ennyire demokrata”. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány ország neve: Chile, Vietnam, Irak...
Sokkal inkább tele lesz a gatya a Fideszben az amerikai elnökválasztás melletti másik fontos novemberi esemény miatt: tízéves tökölődés után az Európai Unió megtalálta azt az eszközt, amellyel képes egy olyan tagállama, nevesen például Magyarország megregulázására, amely nyíltan arcon köpi az Unió demokratikus alapjait és nyíltan, olykor kevésbé nyíltan autoriter rezsimet építget Európa közepén, emellett ipari mértékben lopja el az európai adófizetők pénzét (a lenyúlt uniós támogatások formájában), hogy abból egy szűk elit gazdagodjon. A bűvös szó a “jogállamisági mechanizmus”, amitől sokkal jobban betojt a komplett NER, a falusi polgármesterektől a milliárdos oligarchákig, mint Bidentől. A tagállami kormányok többsége, az Európai Parlament és az Európai Bizottság is megegyezett róla (már csak a végszavazások vannak hátra), hogy ahol bizonyítottan leépítik a jogállamot, az adott tagországtól megvonhatják az uniós milliárdokat. Brüsszeli pénzek nélkül pedig padlót fog a NER elég hamar, mert egyedül a lopott pénz működteti, olaj, gáz, nemesfémek híján és a külföldi nagytőke nélkül versenyképtelen gazdaság miatt.
Ezen pedig nem segít egy szál bécsi tömeggyilkos sem, aki miatt most aztán megint lehet 0-24 órában migránsozni. A bulinak lassan vége. Trump bukása egy új korszak első eseménye lehet, de a vért, a verejtéket és a könnyeket ettől még nem fogjuk megspórolni.
Joe Biden az Egyesült Államok következő elnöke, Orbán Viktor még nem gratulált neki
A 78 éves demokrata párti jelölt győzelme szombat este lett egyértelmű. Térségünkből a magyar kormányfőn kívül már csak a szlovén miniszterelnök A Demokrata Párt jelöltje, a 78 éves Joe Biden és alelnök-jelöltje, az 56 éves Kamala Harris (aki az első nő lesz ebben a tisztségben) nyerte meg az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztását, ami szombat estére vált egyértelművé.
