Jön a Tisza a Fideszre
Domán Dániel új önkormányzati képviselő hivatalba lépése előtt az alábbi sajtóközleményt juttatta el szerkesztőségünkhöz, amiben az egri bérlekásrendszer anomáliáról és lehetőségeiről tesz említést.
A legtöbb fiatal nehezen oldja meg manapság a lakhatást, egy saját tulajdonú ingatlan egyre inkább vágyálom marad. Egerben egy átlagos lakás havi bérleti díja 150-180 ezer forint. A nettó fizetés megyei átlagban 320 ezer forint. Nyugati árak, keleti bérek. Miközben Eger lakossága folyamatosan csökken, gombamód szaporodnak a társasházak, leginkább befektetési, vagy apartmanoztatás, magyarán nyerészkedés céljából. E folyamat évek óta érzékelhető, mégsem merült fel egy fenntartható, a mai kor kihívásaira reagáló bérlakásprogram vagy éppen annak újragondolása.
Eger mindenkori vezetése a tőkének, az ingatlanspekulánsoknak és a turizmus vámszedőinek kedvez. Az önkormányzatnak nincs érdemi lakáspolitikája. A külvárosi részekben sokasodnak az apartmanok az infrastruktúra és a közszolgáltatások kárára, pedig egy önkormányzatnak vannak eszközei arra, hogy érdemi változásokat gyakoroljon.
Eger városa 871 bérlakással rendelkezik, ezek közül 77 darab valamiért üres, miközben a bérlakásokra várakozók száma 200 fő, amely lista még bővülni fog. Ezen ingatlanállományból 85 darab lakás az önkormányzat legnagyobb cégének az EVAT Zrt.-nek a tulajdona, jelenleg 100% kihasználtsággal. Bár a lakásállomány soknak tűnik, a lakások állapota, a bérlők és az önkormányzat viszonya, a finanszírozás mikéntje és a teljes koncepciótlanság fenntarthatatlanná tette a rendszert. Az alapvető probléma, hogy az EVAT Zrt. kezelésében lévő bérlakások felújítására sincs költségfedezet, a bérleti díjakból nem biztosítható a folyamatos fejlesztés.
"Rablógazdálkodásnak” hívja a szakma azt az önkormányzat által is alkalmazott gazdálkodási formát, amikor még az elszámolt értékcsökkenés (amortizácó) összegét sem pótolja vissza karbantartásra, illetve állagmegőrzésre, így "lerabolja", tehát folyamatosan elértékteleníti az ingatlanvagyont. Ezen lakásgazdálkodási módszer alkalmazásából adódóan tetemes összeget, lakásonként több millió forintot kellene költeni a szinte teljes lakásfelújításra, amely az alacsony bérleti díjak, és még azon belül is a költségelvű lakbér arányai miatt soha meg nem térülő beruházást jelent, amik egyre fokozódó finanszírozási igényt eredményez a mindenkori éves önkormányzati költségvetésre. A költségelvű lakbér hosszú évek óta változatlan.
A jelenlegi 580 Ft+Áfa/m² áron egy 50 négyzetméteres lakás bérleti díja nem éri el a 40 ezer forintot. A szociális alapon kiadható lakások ezen árak 50-80%-a, tehát adott esetben egy átlagos panellakás mindössze havi 20 ezer forint kiadást jelent az arra jogosult bérlőnek. Hogy ki, mióta, milyen feltételek alapján birtokosa egy bérlakásnak, az szinte átláthatatlan. Az önkormányzat elérhető, írásos lakáskoncepciója 24 évvel ezelőtt készült el. Az elmúlt ciklusban egy bérlakás sem épült, egyet sem vásároltak, és csak nemrég került felújításra 4 darab garzonlakás, elmondások szerint eléggé túlárazva. A melléktelt videóban két bérlakás kerül bemutatásra.
Az egyik a Kallómalom utcai lakótelepen, amely lakás teljes felújítást igényel. Korábbi bérlője szociális alapon szerzett jogosultságot, azonban vélhetően az alacsony ár miatt semmilyen megbecsülést, együttműködést nem tanúsított a lakás állapota iránt. A másik bérlakás a Kracker udvarban, polgári miliőben található, amelynek állapota a legtöbb bérlakáshoz képest szinte kifogástalan, mégis két éve semmilyen formában nem hasznosítják, így a többi üresen álló bérlakással együtt bevételtől esik el az önkormányzat.
A részletekről az EVAT Zrt. jelenlegi vezérigazgatója Szűcs Tamás beszél.
Az önkormányzat lakáspolitikája múltszázadi gondolkodást tükröz, amelyet inkább csak nyűgként él meg, mintsem érdemben változtatna rajta. Tömegek mindennapi problémáit nem oldja meg, azonban nem kell feltalálni a spanyolviaszt, számos helyen kisebb-nagyobb eltéréssel, esetenként teljesen más koncepcióban, de vannak előremutató, megvalósult, követhető, a helyi sajátosságokkal finomhangolható jó példák. Ebben élen jár például Szeged városa, illetve a XIII. kerület vezetése.
Az EVAT cégcsoportnak is vannak építő jellegű javaslatai, ötletei, de az önkormányzat leköszönő vezetése ebben nem volt partner. Hogy az új vezetés a jövőben egyáltalán érdemben foglalkozik-e a lakáspolitikával, az kérdéses. Az általam megszervezett nyilvános konzultációra (2024. szeptember 2.) sem az új polgármester, sem pedig a testület leendő tagjai nem jöttek el.
Egernek egy olyan vezetésre, olyan embereke van szükség, akik hisznek abban, hogy a lakásügy nem csak piaci, hanem várospolitikai ügy is. Az elherdált vagyon, az elpazarolt energiák továbbra is csak városunk élhetőségét erodálják, a balkáni állapotok mélységéből napról-napra nehezebb, illetve költségesebb lesz kikászolódni.
