Megérkezett az idei első hó
Sokszor láthatták már az arra járók, hogy a strand vize az Eger-patakba folyik az érsekkerti sétány mellett. Főleg télen látványos a vízfolyás, hiszen a meleg termálvíz gőze hömpölyög a patakmeder felett. Az Egri Magazin márciusi számában Mirkóczki Ádám polgármestert faggatta a lap munkatársa arról, hogy van-e bármilyen terve az önkormányzatnak a cél nélkül kiengedett, használt termálvízzel.
Egri Magazin: Elárulná, mit takar a gondolat, hogy a strand – úgymond – kiszolgált vizét újra „munkára” lehetne fogni?
Mirkóczki Ádám: Onnan kezdeném – mondja Mirkóczki Ádám –, hogy az elmúlt évben megkértem Sasvári Szilárdot, a Heves Megyei Vízmű Zrt. vezérigazgatóját, vizsgálják meg, hogy azt a termálvizet, ami a strandról immár évtizedek óta a patakba ömlik, valamely módon tudná-e a városunk hasznosítani. Nemrégiben aztán személyesen is módom volt beszélgetni Sasvári Szilárddal erről az ügyről, és ő is úgy vélte, hogy – természetesen a szükséges beruházások elvégzése után – az Egerben lévő termálvízzel, közelebbről a patakba vezetett úgynevezett „hulladékhővel” sok-sok épület fűtését lehetne biztosítani. Később a vízmű szakemberei nem csupán számításokat végeztek, de a megvalósítás mikéntjét is kidolgozták. Az ő költségbecslésük szerint mintegy 600 milliós beruházás kellene ahhoz, hogy intézményeket vagy éppen magántulajdonban lévő ingatlanokat lehessen ezzel a megoldással fűteni. A következő lépés az lenne, hogy erre az innovatív projektre pályázati pénzeket találjunk. Meggyőződésem szerint mindez már csak azért sem lenne túlzottan nehéz feladat, mivel itt egy olyan elgondolásról van szó, ami mind környezetvédelmi, mint pedig takarékossági szempontból nagyon előremutató.
EM: Ha jól tudom, a most ismertetett terv egyfajta továbbgondolása az alapötletnek…
MÁ: Így igaz, hiszen kezdetben „csupán” annyiról szólt a történet, hogy ha az Érsekkertbe szánt rekortán futópályát alácsöveznénk, majd abba belevezetnénk a patakba folyó meleg vizet, úgy a létesítményt a sportolni vágyók télen is minden gond nélkül használhatnák. És aztán ez az ötlet fejlődött tovább úgy, hogy vajon nem lehetne-e például a stadion pályafűtését vagy éppen a körcsarnok hőenergiával való ellátását is e forrásból biztosítani. Amikor viszont a szakemberek még komolyabban utánaszámoltak a dolognak, kiderült, hogy az említetteknél is nagyobb léptékben lehet gondolkodni.
Nem hiszem, hogy az olvasókat különösebben izgatná, milyen beruházások kellenek ahhoz, hogy a strand vize melegítsen intézményeket és otthonokat, ám az igen, vajon mennyi idő alatt térülhetnek meg az erre fordított tízmilliók…
Természetesen ezt pontosan kiszámoljuk majd, amikor arra kerül a sor, de magam úgy vélem, már középtávon is rentábilis lenne a dolog, onnantól kezdve pedig még inkább nyerő helyzetben lennénk.
EM: És arról van elképzelés, hogy mégis hány intézmény fűtését lehetne ebben a formában megoldani?
MÁ: Hogyne. Megemlíthetném – többek között – az uszodáinkat, a környéken elhelyezkedő szállodákat, aztán a vízmű ingatlanát, a Deák Ferenc úti Szent Imre Katolikus Általános Iskolát, vagy éppen a Szent István Rádió jelenlegi épületét. Bár még lehetne folytatni a sort, azt gondolom, ennyiből is jól kitűnik, hogy itt egy olyan lehetőségről van szó, amit kár lenne nem kihasználni.
EM: Bár nem ismerem az Ön által említett létesítmények, intézmények számláit, gyanítom, nem csekély megtakarítást jelentene, ha azokat a jövőben a mindmáig pocsékba menő meleg vízzel fűtenék…
MÁ: Az egyszerűség kedvéért vegyünk csak egyetlen helyet, a Bitskey Aladár Uszodát, amelynek a fűtése havonta több millió forint. És akkor ott van még egy csomó intézmény, közöttük azok, amelyeket az imént felsoroltam. Arról már nem is beszélve, hogy ezt az energiát akár értékesíthetnénk is például a szállodáknak. Különösen, mert ez egy olyan üzlet lenne, ami nekik is, nekünk is megérné.
EÜ: Egy fél mondat erejéig utalt a környezetvédelemre. Ami szerintem aligha hagyható figyelmen kívül, ugyanis a geotermikus fűtés a hagyományos megoldásokhoz képest kifejezetten környezetbarátnak tekinthető…
MÁ: Így igaz, s mindez a városunkban élők egészségének védelme miatt sem lényegtelen. Ott van rögtön a levegő minősége, pontosabban a légszennyezettség. Aki figyeli a híreket, tisztában van azzal, hogy e téren is bőven van mit javítani a jelenlegi állapotokon. És erről az oldalról megközelítve is igen fontos lenne, hogy a most felvázolt elgondolásaink a lehető leghamarabb valósággá váljanak. Megjegyzem, én a szükséges hazai vagy európai uniós forrás elnyerését illetően kifejezetten optimista vagyok, mert a klímavédelem, a „zöld” politika napjainkban elsődlegességet élvez, nem azért, mivel most épp ez a divat, hanem mert szó szerint életbevágó kérdésekről van szó.
EM: Úgy fogalmazott, jó lenne, ha a tervek a lehető leghamarabb valósággá válnának. Az Ön olvasatában ez milyen időintervallumot jelent?
MÁ: Ez idő tájt az a leglényegesebb, hogy záruljon le Eger és a kormányzat között a kiesett iparűzési adó ellentételezéséről szóló egyeztetés, ám az utána következő kör már a számunkra kiemelt fontosságú fejlesztések forrásainak megteremtése, ami a minisztériumokkal való tárgyalásokat pont úgy magába foglalja, mint az uniós lehetőségek figyelemmel kísérését. De hogy ne kerüljem meg a válaszadást, azt mondom, ha idén minden a várakozásainknak megfelelően alakul, 2022-ben már a megvalósításról adhatunk hírt.
EM: Mondta, de magam is úgy látom, hogy a források előteremtése miatt nem igazán fáj a feje. Miért?
MÁ: Nos, mert a beruházás mellett számos érv szól, ellene viszont egy sem.
Az Egri Magazin márciusi száma már eljutott a háztartásokba, érdemes lapozgatni. Aki inkább online olvasná az egri önkormányzati lapot, IDE KATTINTVA elérheti.
