2021. April 13., Ida

Eger ügye

#egerplusz #zöldfül #ökoiskola #andrássy györgy középiskola #rozmán éva #környzettudatos nevelés

Csodás dolgokat művelnek ebben az egri középiskolában


Ökoiskola lett az Andrássy. Hogy ez mit is jelent pontosan? Sokkal többet annál, amit sokan elsőre gondolnának. Nem találták fel a spanyolviaszt, de mégis csodás, ahogy a környezettudatos szemléletet integrálják a diákok és az intézmény életébe.

Ahogy arról mi is beszámoltunk a közelmúltban, elnyerte az Ökoiskola címet az egri Andrássy György Katolikus Középiskola. Ez a hivatalos minősítés elismerése annak a pedagógiai és intézményvezetési folyamatnak, melynek eredményeképpen diákjaik számára természetessé válik az egészség- és környezettudatos életmód, az igazságos társadalmi berendezkedés iránti igény, továbbá a globális és lokális kihívások iránti nyitottság, valamint aktívan tudnak tenni a felismert problémák megoldásáért.

 

Az Andrássyban az oktatás egészét átszövi a környezettudatosságra nevelés, az Egri Magazin munkatársai az intézménybe látogattak, ahol arról beszélgettek, hogy miért is vélik fontosnak az iskolában a megtisztelő címet, illetve mi mindent tettek annak elnyeréséért? A témában írt cikk az önkormányzati lap márciusi számában jelent meg.

 

Rozmán Éva (a lenti fotón), az intézmény igazgatója elmondta: „Mint ismert erre a címre pályázni kell az azt kiíró minisztériumoknál, mégpedig egy olyan anyaggal, ami bemutatja azokat a programjainkat, amelyeket a környezettudatos szemlélet és cselekvés kialakítása végett indítottunk el. Hadd tegyem hozzá, hogy nagyon örültünk ennek a sikernek, hiszen itt egy olyan elismerésről van szó, amelyet mindenképpen szerettünk volna kiérdemelni”.

 

andrassyigazgato

 

Egri Magazin: Ha jól tudom, az Andrássyban létezik egy úgynevezett teremtésvédelmi program is, amely szorosan kapcsolódik az imént említett célok eléréséhez. Elárulná, mit is takar mindez?

 

Rozmán Éva: A teremtésvédelem lényegében a szűkebb-tágabb környezetünk védelme, méghozzá a keresztény látásmód felől megközelítve. Ez valamelyest több, mint amit hagyományosan a „környezetvédelem” kifejezésen értünk, ugyanis beletartozik az Isten teremtette teljes világ – így az ember is –, amelynek védelme és megőrzése a feladatunk. Tehát, amikor a tanulóink foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, gondolkodniuk kell az embertársainkra is, különös tekintettel az elesettekre, a segítségre szorulókra. Úgy vélem, ennek a szemléletnek is komoly szerepe volt abban, hogy méltónak találtak bennünket az „Ökoiskola” címre.

 

andrassy2

 

EM: Nagyvonalakban összefoglalná nekünk, mi minden szerepelt a nyertes pályázatukban?

 

RÉ: Annyit előrebocsátanék, hogy nem kellett feltalálnunk a spanyolviaszt, hiszen mi csupán olyasmiket csinálunk tervszerűen és következetesen, amelyeknek amúgy is magától értetődőnek kellene lenniük. Természetesen említhetnék most olyan triviális dolgokat, mint a hulladékok szelektív gyűjtése, netán a faültetés, de ezeknél sokkal fontosabbnak tartom, hogy az iskolánkban folyó oktatás egészét átszövi a környezettudatos gondolkodásra nevelés, vagyis valamennyi tárgy tanításakor törekszünk az ennek megfelelő látásmód erősítésére. Mondok egy példát… Ha – tegyük fel – a gyerekek matematikaórán a százalékszámítással foglalkoznak, lehet olyan feladatot adni nekik, ami arról szól, hogy a háztartások által megvásárolt élelmiszerek mekkora hányada végzi a kukában. Ez esetben nyilván eltöprengenek a pazarláson, vagy éppen azon, hogy míg itt kihajítjuk az ennivalót, addig a világ más részein emberek halnak éhen. Aztán említhetném az egyes osztályok közötti versengést is, ami azért folyik, hogy kinek a tantermét minősítik a legtisztábbnak, a legszebben díszítettnek. Itt például lehet olyan célt kitűzni, hogy a dekoráció csupa-csupa újrahasznosítható anyagból készüljön, és így tovább. Emellett az összes osztály vállalta egy-egy növény gondozását, amit azért tartok lényegesnek, mert itt középiskolásokról van szó, azaz nem kisfiúkról és kislányokról, így egy ilyen tevékenység akár kínos is lehetne számukra, ám mégsem érzik annak. De mindezeken túl is ezernyi dolgot felsorolhatnék, kezdve a túráinkon zajló szemétgyűjtéstől egészen addig, amikor egy osztály tervet készít arra, hogy személy szerint ők hogyan csökkenthetnék az ökológiai lábnyomukat.

 

EM: Miként utalt is rá, itt nem kisiskolásokról van szó, hanem olyan tinédzserekről, akik tapasztaltak már az életük során egyet és mást, s persze, hozzák magukkal az otthon látott mintákat. Hogyan látja, mennyire fogékonyak a környezettudatos életmódra?

 

RÉ: Meggyőződésem, hogy rendkívül nagy feladataink vannak e téren, és ez érvényes az egész országra, a társadalmunkra, ugyanis sok helyen – gondoljunk csak a skandináv államokra – messze előttünk járnak. Ettől függetlenül azt is nyugodt szívvel kijelenthetem – és ez nem afféle kincstári optimizmus a részemről –, hogy megéri ebbe energiát fektetni, hiszen látom és tapasztalom a tanulóinknál lezajló változásokat.

 

EM: Az „Ökoiskola” címet három évig viselhetik. Szándékukban áll annak letelte után újra pályázni?

 

RÉ: Természetesen, elvégre, ha már egyszer belevágtunk ebbe a projektbe – amit ráadásul kifejezetten fontosnak, értékesnek vélünk –, kötelességünknek érezzük a folytatást is. Nagyon bízom abban, hogy akkor is sikeresek leszünk.

 

A legtisztább tanteremtől az „osztályvirágig”

 

"Mivel magam a diákönkormányzat tagjai is vagyok – mondja Török Anna, az Andrássy 11. osztályos diákja –, több környezetvédelmi programban is részt veszek. Nagyon szeretek például abban az ötfős csapatban lenni, amely havonta végigjárja az összes osztálytermet, hogy megállapítsa, melyik a legtisztább, legszebb. A pontozás tétje nem csekély, mivel a legjobbak az év végén kapnak pluszban egy tanítás nélküli napot, amit a szokásos kiránduláshoz is hozzátehetnek. De a diáknapok alkalmából meghirdetett versenyek győzteseit is díjazzuk: például a „legzöldebb” osztályt, tehát, akik szelektíven gyűjtik a hulladékot vagy éppen a legkevesebb műanyagot használják fel. Aztán arra is figyelünk, hogy miként is bánnak azzal az „osztályvirággal”, amelyet egy-egy társaságnak a 9. évfolyamtól egészen a középiskola végeztéig gondoznia, nevelnie kell".

 

andrassy3

 

Anna elmesélte, hogy számára nem okoz különösebb nehézséget a környezettudatos viselkedés, ugyanis a családjában is annak megfelelően élnek. Más kérdés – tette hozzá –, hogy a korosztályának tagjai közül sokakat nem túlságosan foglalkoztat a környezetvédelem ügye, valószínűleg azért, mert a szüleik sem tulajdonítanak jelentőséget ennek a kérdésnek. Azok a programok ugyanakkor, amelyek az iskolában folynak, rengeteget segíthetnek a szemléletformálásban.

 

Még több szuper cikk az Egri Magazin online oldalán olvasható, KATT IDE.

 

Fotók: Vozáry Róbert/Egri Magazin

Csatlakozzon Eger legnagyobb online közösségéhez, legyen tagja tematikus Facebook-csoportjainknak is! Találkozzunk az Egri ügyek csoportban is, már csak egy kattintás!
Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló