Az egri fertálymesterek - MÚLTIDÉZŐ

Fontos, nevezetes hivatal, sőt méltóság, a miről most szólni akarok.

Aki nem látott eleven fertálymestert fekete százrétű köpenyegében, melynél csak a benne levő egyéniség méltóságosabb, az keveset látott abból, amit önérzetnek és komoly tisztességnek mondanak. Ha ünnepélyes alkalomkor kivonul a fertálymesterek feketéllő serege, arról meg lehet győződni, hogy ily méltósággal csak a római szenátorok viselhették a tógát. Alig hogy a tél megkezdődik, máris csak úgy zeng Dobó víg városa a fertálymester szótól. Már attól kezdve választják őket. A választás ott mindig nagy sor, hanem zajos és fényes fertálymesteri választás nélkül talán tél se volna Egerben. Elbújhat e mellett a követválasztás, minden eszem-iszomával. Hány szörnyű disznóhalál esik áldozatául e nagy tisztességnek, a temérdek aprómarha-gyilkosságról nem is szólva. Mint minden világi dicsőségnek, a fertálymesteri méltóságnak is nagy ára van, nem is említve azt a bámulatos vetélkedést, a mely érte folyik.

A választást pedig nem kisebb emberek, mint a város-fertály kiérdemesült, volt fertálymesterei végzik. Már pedig azt mindenki beláthatja, hogy ilyen méltóságos emberek számára pazarló, pompás lakomának kell kijárnia. Ősrégi szokás szerint, amint a hó leesik, megkezdődik a vérengzés, a malaczok és az apró, lábas jószág soraiban, mert immáron közeledik a suttogó. Alkonyat felé szállingóznak a város-negyed érdemes volt fertálymesterei a folyó év nagyérdemű fertálymesteréhez. Olykor a lakásán, de legszívesebben a föld alá, a pinczéjében gyülekeznek arról suttogni, hogy ki is legyen hát az új fertálymester? Hogy ez igen nagydolog, az már nyilvánvaló. Meg kell hányni-vetni a dolgot. Kora hajnalig is eltart a nagy tanácskozás, mivelhogy a jó falatoktól okosodik az ember, a kancsótól pedig megvilágosodik az elméje. A fertálymester nem sajnálja kollegáitól se az itókát, se a harapni valót. E nagy suttogás után történik a választás februárius hó első nyolcz napján. Már kilenczedikére készen kell vele lenniök, mert ekkor van Appolonia-napja, amikor az újonnan megválasztott fertálymestereket fölesketik a városházán. E nagy ünnepségre százrétű, fekete köpenyeikben megjelennek az összes fertálymesterek. Az ünnep fényét így növelik naggyá, meg azonfelül aztán következik a fröstök a megválasztott új fertálymestereknél. Tudnivaló, hogy a fröstöknek délelőtt van az ideje, de hogy mikor végződik az ilyen fröstök, azt Eger legbölcsebb férfia se tudná megjövendölni. Úgy valamikor öreg estefelé, ennyit lehet csak bizonyosan állítani róla.

Persze különféle pecsenye és bor kijár illendőképen az ily nagy ünnephez. De ez még csak szoktató a nagy méltósághoz. Körülbelül egy hónapra rá jön a java, vagyis a jónak egyik része: a föltétel, amikor nagy menetben, harsogó zeneszóval viszik az új fertálymesterhez az ékesen kifaragott fertálymesteri pálczát. Ez bizony estefelé történik. Nem volna-e hiányos a nagy ünnep vacsora nélkül? Épen azért az asztalra kerül akkor minden, ami szemnek, szájnak kedves, a mi ínyt csikland; a magyar konyha minden gyönyörűsége, büszkesége. Nem ritka, de rendes dolog, hogy 12 —16 tál ételt tálalnak fel, annál is inkább, mert erre a lakomára a fertálymesterné barátnék is megjelennek, akiknek rosszalásától nem csak tanácsos, de szükséges is rettegni. Ezzel azonban még nincs vége a nagy lakomázásnak.

Mikor letelik a fertálymester éve, akkor adja a végső és még pazarabb lakomát. Had maradjon szájokban az íze ! Emlegessék meg még sokáig. Így kívánja ezt a méltóság, a becsület. E nagy fényes lakomának neve: letétel. Ha pedig valaki mindezeknek hallatára azt gondolná, hogy a fertálymesterséggel valami rengeteg hatalom jár, az nagyon csalódnék. Igaz, az egriek nagyon ragaszkodnak hozzá, nagy tisztességnek tartják, pedig a vele járó kötelesség szolgai foglalatosság. Hogy egri szóval éljek, a fertálymesterek, tulajdonképpen a város eljárói. Ők adják kézhez a városi tanács végzéseit, az idéző leveleket, sürgetik az adót és más efféle szolgálatot teljesítenek a tanács rendeletére. A fizetés se különb a szolgálatnál. A tizenhetedik században 12 forint készpénz, 14 véka búza volt a fertálymester évi konvencziója, ma is mindössze 90 forint a fizetésök. Mégis már megtisztelő, bizalmi állás lett. A fertálymesterek teendőjét a török kitakarodása után a decuriók, városi tizedesek végezték, valami csekély fizetésért. Nem is voltak egyebek, mint a bölcs tanács, hogy a város „helyes” házzal bíró polgárainak tartozó kötelességük a decurió kötelességét végezni, s egyúttal azt is elrendelte, hogy negyedenként válaszszák őket, azóta a nevök is megváltozott: fertálymesterek lettek. 1760-ban volt az első fertálymesteri választás, mikor még Dobó híres városában ráczok, németek laktak, magyarok bizony kevesen. A lakosság leginkább kereskedéssel foglalkozott, hát a fertálymesterkedés miatt saját dolgukat kellett elhanyagolniuk. Kezdetben nem is tudott valami nagy népszerűségre vergődni a fertálymesterség. Még 1790-ben is megtörtént, hogy mikor Farkas Pált választották meg valamelyik negyedben fertálymesternek, ő „csúfosan megvetette a fertály kívánságát és azt üzente, hogy bírája sem lenne a városnak, nem hogy fertálymestere!” Csak 1805-ben győzedelmeskedtek az ellentartók. Eltörülték a választást, újra fogadott decuriók végezték a fertálymesteri teendőket. Megint a város cselédje lett a fertálymester. De nem sokáig.            

A választás hívei már 1808-ban visszaállították a fertálymesterség fényét, mert a választásból kifolyó közbizalom emelte méltósággá ezt a sajátságos hivatalt. Azóta virágzik is fényesen az egriek nagyobb dicsőségére. A nagy traktákért és amiatt, hogy egyik-másik embernek a vagyonkája is rámegy a nagy méltóságra, olyik városatya időnkint keményen leszólja a fertálymesterséget a város gyűlésén A beszédet meghallgatják, még tán ütnek is rá egyet a fejőkkel, hanem a fertálymester-testület megyén a maga útján. Évről évre kiegészítik a testületet új választással, a trakták is bizony megmaradnak. Úgy volt kezdetben, hogy ezt a méltóságot a parasztrendén levő szőlő- és földmíves polgárok foglalták le maguknak. Alig is engedtek maguk közé kaputos embert. Ma is csak kevés úri és iparos fertálymester van. Nagyon népszerű úriembernek kell annak lenni, akit a többségben levő szőlő- és földmívesek megtesznek fertálymesternek. De azért már van egynéhány ügyvéd, tisztviselő fertálymester is, sőt fertálymester papjuk is van, aki rendesen miséz nekik, s ez a pap kanonok volt, sőt most már püspök lett. Természetesen a jobb módú emberek a fertálymesteri fizetést helyettesüknek engedik át, aki a teendőket végzi helyettök. Mindebből pedig megdönthetetlenül következik, hogy méltó joggal és büszkeséggel viselik a fertálymesterek azt a százrétű köpenyeget, mert a közbizalom adta a vállukra. Teljes biztossággal és nagy vidám orczával is viselhetik, mert fertálymesterség ellen hiába fenekednének valamely okosok. Az csak akkor halhat meg, ha a szíves vendéglátást, a jókedvet temetik el Egerben. Ez a kettő pedig Dobó víg városában sohase halhat meg! 

Gyöngyösy László

Vasárnapi Újság 1906. február 25.

(helyesírás a kornak megfelelően!)