Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon mi szükségünk van a bölcsesség fogra. Állandóan csak a probléma van vele. Nem akar rendesen kinőni, ha kinő, akkor gyorsan elromlik és kilyukad, sokszor nyomják az egész fogsort és általában a kinőtt bölcsesség fogakat el kell távolítani. Vajon miért éri meg akkor mégis, hogy négy bölcsességfogunk is van? Az őseink hogyan tudtak ezzel együtt élni és vajon az evolúció előbb utóbb el fogja távolítani ezt a felesleges fogunkat?
A régi ember fogazata mennyiben tért el a mai, modern kor emberének fogazatától? Vajon az ő étrendjük és életvitelük még igényelte, hogy a leghátsó fogak is rendeltetésszerűen kinőjenek, és hasznos tagját képezzék a fogsoroknak? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel Peter S. Ungar paleo-antropológus és evolúcióbiológus egyik könyvében, amelyben az evolúciót az étkezési szokások és a fogak szemszögéből tanulmányozza.
A modern ételekhez modern fogsor dukál?
Több tanulmány is foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy mennyire alkalmazkodott a fogsorunk és a szervezetünk a modern kori táplálkozás hatására. A mezőgazdaság megjelenésével és a szénhidrátfogyasztás elterjedésével ugyanis elkezdett nőni a fogszuvasodás mértéke. A szénhidrátok tulajdonképpen feldolgozott cukrok, amelyek melegágyul szolgálnak a szájüregi baktériumoknak, akik számára az ételmaradékok ízletes táplálékul szolgálnak. Ezek a mikroorganizmusok átalakítják a cukormolekulákat és egy savas kémhatású végtermékké alakítják. Ebből aztán lepedék és fogkő képződik, ami különböző fogbetegségekhez, lyukasodáshoz és akár fogvesztéshez is vezethet.
Az új világunkban a kukorica fogyasztás is ékes bizonyítéka ezen elméletnek, hiszen az étel elterjedésével kezdett el nőni lyukas fogak száma, ellentétben a Közép-Európával ahol búzát és árpát kezdek termeszteni és ott nem mutattak ilyen drasztikus adatokat a számok. A legkevésbé lyukas fogakkal a Távol-Keleten találkozunk, ahol a rizsfogyasztás terjedt el. Ebből leszűrhető, hogy a civilizációs fejlődés negatívan hatott a fogsorainkra. Talán egy újabb evolúciós mérföldkőre lesz szükségünk ahhoz, hogy a modern ételeinkhez, fogaink majd megfelelően tudjanak alkalmazkodni.
Szükségünk van-e még a bölcsességfogainkra?
A bölcsességfog kérdéskört is megtárgyaló Peter S. Ungar szerint a mai kor embereinek nincs elég hosszúra nőtt álkapcsa ahhoz, hogy a bölcsességfog kényelmesen elférhessen benne. Ennek megfelelően nem tudja ellátni eredeti szerepét, így okozva gondot számtalan fogorvost meglátogató páciensnek. A modern életvitelű emberek ilyen szempontból hátrányban vannak az ősemberekkel szemben, akiket még nem gyötörtek ilyen jellegű gondok.
Az ősember állkapcsa szélesebb volt és étele rágósabb is volt a mieinknél. Valószínűleg nekik azért volt szükségük a későn kinövő bölcsességfogra, mert a táplálkozásuk miatt a hátsó őrlő fogaik korán kihullottak, így ez a fog pótolta az elveszített őrlő fogakat. A természet a táplálkozási szokások alapján alakítja ki az állkapocs hosszát, vagyis a modern kori ember állkapcsa már kisebb ám a fogak még nem alkalmazkodtak ehhez az állkapocs mérethez megfelelően, ezért van az, hogy bölcsességfog problémákkal olyan gyakran keressük fel a fogorvosi rendelőket. Talán a következő evolúciós fázisban majd elérjük, hogy nem lesz szükségünk ezekre a kellemetlen beavatkozásokra és egyszerűen elhagyjuk a bölcsességfogunkat, alkalmazkodva a modern táplálkozási szokásainkhoz.
