A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
Nem arról fogok most írni, hogy milyen jó vagy rossz volt a színház az elmúlt évtizedben, ugyanis nem voltam a látogatók között. Hogy ez a színházat vagy engem minősít, nem érdekel különösebben. Ami jobban érdekel, az a színházigazgatói pályáztatás, kinevezés körüli események és a váltás valódi üzenete. Alaphelyzet: Blaskó Balázs helyett Szőcs Artúr kapott megbízást az egri színház vezetésére.
Nem kell nagy szavakat használni, hogy bemutassuk a mai Magyarország működését, elég csak magát a modellt: annak kell lennie, amit fent akarnak. Ha ezt be lehet csomagolni valamiféle ál-szakmaiság, mű-közösség, negyed-demokratikus szervezet zsírpapírjába, az csak jobb. Merthogy másképp nem érthető, hogy ennél a faék egyszerű hatalmi logikán kívül mi magyarázza azt, hogy az államnak kellene kineveznie egy városi színház vezetőjét.
Persze lehet jönni azzal, hogy mekkora szakmai döntés született a szakmai bizottság által, azért az mégiscsak meredek, hogy az egriek által választott önkormányzat nem dönthet szabadon arról, hogy kit kíván a színház élére. Jó, fele arányban az állam állja a cehhet, de akkor meg miért nem lehet fel-fele arányban dönteni, konszenzussal? Nyilván erre vannak a zsírpapírba csomagolt intézmények.
Furcsa volt látni a színházigazgató kinevezését megelőző vitát. Tényleg méltatlan volt a pályázókkal szemben, ráadásul gyász is sötétítette az amúgy is borús egri kulturális eget. Kétségtelen, hogy az önkormányzat a döntéssel nemhogy 19-re, de kb. 21-re húzott lapot. Ugyanis a fideszes Oroján Sándor frakcióvezető által ékesen leírt közhatalmi logika nem működhet másként, csak a támogatás megvonása elképzelhető. Az önkormányzat a döntéssel azt a kockázatot rántotta magára, hogy a fele finanszírozást – amit az állam ad a színháznak – teljesen elveszíti. Említett közhatalmi (értsd: fideszes) logika alapján pedig jelenleg erre van a legnagyobb esély.
Ami még furcsább volt, az a nyilvánvaló és végképp érthetetlen reakció. Miközben a vita során még azt mondta a fideszes frakcióvezető, hogy a döntést követően mindent meg fognak tenni, hogy a veszélybe került állami támogatás valahogy mégse vesszen el, már a döntést követően arról beszélt, hogy akkor inkább pereskedéssel megtámadják a döntést. Ez azért lesz érdekes, mert az emlegetett törvényességi eljárást a közgyűlési döntéssel szemben csak a megyei kormányhivatalnál lehet megtámadni, annál a hivatalnál, amelynek a Fidesz által kinevezett dr. Pajtók Gábor a vezetője. Hogy neki lesz-e kedve, ereje, akarata, hogy beleálljon egy ilyen küzdelembe, az egy másik kérdés, ami túlmutat a jogállamiság kérdésén. Szóval ennyit a frakció segítő, jószándékú jobbjáról.
De a legfontosabb konklúzió mégiscsak az, hogy valamikor ki kell mondani a nemet. Minden kapcsolatban – még egy mérgező kapcsolatban is, és azért lássuk be, ma itthon igen sok közhatalmi mérgező kapcsolat van – is el kell jutni oda, amikor a „NEM” ideje következik. Amikor az egyik fél kimondja, hogy ebből elég, ennyi volt. Ez most Egerben megtörtént, ami országos jelentőséggel bír. Megmutatja másoknak, hogy van, lehet és érdemes ellenállni és küzdeni a helyi döntés szabadságáért és bebizonyíthatja, ha a Fidesz büntet, akkor az csak azért lehet, mert nem az lett, amit a legfelsőbb szint akart. És hogy büntetni fog-e? A kérdésre a kormánypárti lelkületet ismerve nem annyira nehéz válaszolni.
Bukja Eger a színház állami támogatását? Kemény vita a közgyűlésben az igazgatóválasztásról
A Fidesz szerződésszegéssel vádolta az egri városvezetést Blaskó Balázs direktori kinevezésének elutasítása miatt, szerintük 300 milliót bukhat a város. Mirkóczki Ádám polgármester szerint Blaskót rá akarták kényszeríteni a képviselőkre, őt is politikai nyomás alá helyezték, de ragaszkodtak Szőcs Arturhoz.
