Megérkezett az idei első hó
Már hónapok óta lehetett hallani róla, de nemrég hivatalos lett: az Életfa Környezetvédő Szövetség 2015. december 31-e után nem tudja vállalni a belvárosban található Egri Civil Ház működtetését. Mindez azt is jelenti, hogy újabb pofont kapott a fideszesített egri civil élet. Az a civil élet, amelyet korábban országosan is elismertek. Úgy tűnik, mindez nem volt elég…
Az ügyvezető igazgató sorolja, hogy hogyan lehetetlenült el működésük, mennyire nincsenek pályázatok, hogyan csökkent a hazai civil szféra támogatása, hogy országunk nemzetközi megítélése olyan, hogy a külföldi alapítványi támogatások is megszűntek. (Elég, ha Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Norvég Civil Alap elleni elvtelen támadására emlékszünk, amely „eredménye” 36 milliárd forint – nem civil – támogatástól való búcsú volt.)
A Nemzeti Együttműködés Rendszere által megszüntetett Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) egykor volt közel 8 milliárdos évi támogatási kerete a felére csökkent a Nemzeti Együttműködési Alapban (NEA). Míg előbbiben a civilek által választott emberek voltak kétharmados többségben, utóbbiban a kormánypárt által kinevezettek.
Az ellehetetlenülés lassú folyamatában az első arrogáns arculütést akkor kapta az Egri Civil Kerekasztalt és megannyi szervezet működését segítő Életfa, amikor a megyei és városi vezetők egy – helyi szinten is ismeretlen – családi és pártkapcsolatok által támogatott alapítványnak adták az ajánlást, és ezzel a miniszter a megyei civil információs centrum működtetésének jogát. (Deák u. 59.) És persze két éves működésre több mint 30 millió forintot. Hogy ebből mit csinált a több mint tíz évig a fülkeforradalomra váró Egri Norma Közhasznú Alapítvány, arról fogalmunk sincs. Az viszont biztos, hogy megbízhatóak voltak, önálló ötletük nem volt, nem zavartak vizet mindenféle kérdésekkel és hűen szolgálták a rendszert.
Annyira jól csinálták ezt, hogy múlt évben – láss csodát – ismét ez a szervezet kapta a jogot, bár az Életfa ismét – persze sikertelenül – pályázott. Milyen illúziójuk lehetett? Vagy hitték, amit bölcs vezérünk hirdetett meg: csak a tudás, a rátermettség, a tisztesség számít.
Naivak voltak és kiszolgáltatottak…
A város vezetése – amely természetesen ebben döntésben sem vállalt konfliktust a pártközponttal – érezte, hogy azért azt az értéket, amelyet az Egri Civil Ház majd 20 éve jelent, nem szabad veszni hagyni. Még erre az évre volt az ingatlan működésére önkormányzati támogatás, de jövőre már nincs több. A döntést maga a civil tanácsnok jelentette be, már csak a kulcsok leadása van hátra az év végén. Állítólag még azt is mondta, hogy a Civil Ház további működtetésében az Egri Kulturális és Művészeti Központ kap szerepet! Sírjunk vagy nevessünk?
Az egri önkormányzatnak nincs 6-7 millió forintja, hogy támogassa az állampolgári szabad kezdeményezéseket, autonóm közösségek kialakítását, a társadalmi kohézió – fájóan hiányzó – erősítését!? Van közpénz a haverok vállalkozásainak támogatására, bukott mozifilm szponzorálására, sztársportoló törökbálinti! uszodabérlésére és a sort lehet folytatni.
A NEA Tanácsának egri tagja sem tudta elérni, hogy Csizmazia elnök ne a pártkampányra, hanem az egykor volt példaként említett egri civil együttműködésre költse az adófizetők pénzét. Pedig ígéret volt, csak hát az most is kevés lett.
Abban az évben kénytelen a rolót leengedni az Életfa, amikor az általa is létrehozott, működtetett, és szakmailag támogatott Egri Civil Kerekasztal átveszi a fenti folyamathoz végig asszisztáló, képmutató városvezetéstől a Pro Agria díjat… Ez történik a centrális erőtér kiteljesedésének ötödik évében, Mindszent havában, Eger városában.
Szépen, csendben, hogy senki meg ne hallja!
A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.
