2023. február 2., Karolina Aida

Vélemény

Egri kórházügy: valami baj csak van

Olvasói levél 2019.11.30. 00:00

Olvasói levelet adunk közre, amiben az egri kórházban tapasztaltakról számol be egy olvasónk. Változtatás nélkül adjuk közre a levelet.

"A mielőbb olvastam cikküket a kórház botrányairól, és nekem lenne mit mesélni.

 

Csupán 21 éves leszek egy hét múlva, de én is jártam már párszor bent, holott nemigazán vagyok egy beteges alkat. Vannak rossz és nagyon rossz tapasztalataim, viszont vannak jók is, így szeretném megosztani Önökkel!

 

2012-őt írunk, amikor állandó rosszulléttel küszködve, 12 kilótól megszabadulva (2 hét alatt), kiszáradva kerültem a sürgősségire. Édesanyám munkából kéredzkedve vitt be egy pénteki reggel, orvosi beutalóval, hogy most már ő igazán nem tud velem mit kezdeni, valamit csináljanak az állapotommal. Úgy fél 12 környékén értünk Egerbe, én besenyőtelki vagyok, nem sokat kellett utaznom. A pulthoz tipegve elrebegtem a problémám elzöldülve, görcsölő hassal, erős hányingerrel, leültettek az ellátó előtt, hogy máris szólítanak. Az a máris 5 hosszú óra elteltével következett be, amikor már 2× kellett szólni, hogy jó lenne, ha tényleg rám tudnának nézni, mert tényleg, de TÉNYLEG elájulok menten. Aztán nagy nehezen megvizsgáltak, majd megtöltöttek másfél liter infúzióval, és miután lecsepegett, felküldtek a belgyógyászatra, hogy én itt töltöm a hétvégét. Pótágyra raktak 6 83+ éves mamikák közé (zavart volt némelyik, sok pelenkás), az akkori 18 éves fejemmel kicsit megrázó volt látni az állapotukat illetve úgy mindent, ami ott történt.

 

A hétvége eseménytelenül telt, lassan összekapartak annyira, hogy minimálisan tudtam enni. Orvos híján a főnővér vizsgált meg és nézett rám amikor csak bent volt, mivel hétvégén nem sok mindent löknek az emberen, hétfőn pedig szabadnapos volt az osztályos orvos, így várakozással telt az a pár nap. Kedd reggelre hivatalos voltam egy endoszkópos gyomorvizsgálatra, ami azért volt érdekes, mert elvileg, ha osztályról visznek vizsgálni embert, akkor az elsők között fog bekerülni, aztán mehet vissza az ágyikójába pihengetni. Kedd reggel fél 7-kor jött a nővérke, hogy letolnak egy nénit is, mehetek vele lefelé a gastrora, legyek rajta hamar túl. Leérve a vizsgálóhoz, betolták a nénit, megcsinálták amit meg kell csinálni aztán hopp, már fel is vitték. Rólam valahogy elfelejtkeztek, mert akkor is kiültem magam rendesen, 10 óra környékén sikeresen bekerültem én is.

 

Az osztályon épp vizit volt, mikor visszaértem, és megismerkedtem az orvosommal, aki amúgy papíron kezelt engem. Főnővér leadta a drótot, megfejtették a problémám forrását, majd el is engedtek isten hírével, hogy menjek haza tanulni, mert érettségi lesz, de csak ezért engednek haza. Akkor már egyébként a folyosón is betegek voltak, gyanítom, hogy kellett az ágyam.

 

Egy másik történetet mesélnék még, ami az előzőhöz képest rövidebb lesz, de velősebb.

 

Nagymamám rákos megbetegedésben szenvedett, a tüdeje telt folyamatosan vízzel. Egyik vasárnap este mentőt kellett hívni és menni kellett a kórházba. Már beérve a sürgősségire azt tapasztaltuk, hogy vannak éppen egy páran, annyira nem vészes, de azért mentőstül mindenestül kellett egy fél órát várni a vizsgálatra. Azt követően a megfigyelőbe tolták, és onnan se híre-se hamva nem volt nagymamámnak. Ez volt 9 óra környékén. 11 körül gondoltuk csak tud valaki valamit, megkérdeztünk egy orvost, hogy mi a helyzet, de nem kaptunk választ, csak annyit, hogy: "Nem az én betegem". Majd negyed 1 környékén, amikor már a váró is csendes volt, kijött egy nővér a megfigyelőből, hogy ott marad éjszakára, aztán másnap viszik osztályra fel, nyugodtan mehetünk haza.

 

Nem kezdenék panaszkodni, de azért csak látszik, hogy nincs épp minden rendben a kórház háza táján. Értem én, hogy kevés az orvos, nagy a nyomás, főleg egy sürgősségi osztályon, de néha egész rendesen áttudnak lépni az emberen a lekezelő viselkedéssel, vagy az iszonyatos várakozási idővel. Én még ugyan nem fizetek tb-t, de jövőre már fogok, így elvárná az ember, ha néha beesik, mert mondjuk már tényleg annyira van, hogy muszáj menni, nem lenne elvárható, hogy ha nem is 10 percen belül, de azért ne 5 óra múlva nézzenek rá?

 

Mindazon által, az én bent tartózkodásom alatt, vagy nagymamám benti léte alatt hálával tartozhatunk az ott dolgozó nővéreknek (és főleg nekik), hogy gondunkat viselték és bizalommal fordulhattunk hozzájuk, bármilyen problémánk volt.

Még valami jutott eszembe, egy nővér megjegyzést tett, amikor nagymamám matracát cseréltük egy speciálisra, (hogy elkerüljük a felfekvést, és bár felült meg mozgott, nem tudott járni) szó szerint idézem: "Minek az a matrac magának? Nem olyan beteg, hogy kelljen!"


Nagymamám 3 nap múlva elhalálozott. A nővér a halála napján egész rendesen eltörte a lábát, műteni kellett.

Mi ez, ha nem karma?"

 

Amennyiben önnek van saját tapasztalata kérjük írja meg nekünk az egriugyek@gmail.com címre. Közreadjuk.

 

A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amiket közre is adunk.

 

A cikkekhez, írásokhoz, átvett idézetekhez tett olvasói vélemények és hozzászólások tartalmáért a Szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló