Megérkezett az idei első hó
Érdekes, de az Orbán-kormány egy ideje kiemelt helyen kezelt családpoltikája meglepően emlékeztet a szintén évek óta kiemelt helyen kezelt sportpolitikájára:
vágjunk hozzá az ágazat fontos szereplőihez (fiatal párokhoz itt, csapatokhoz/akadémiákhoz ott) egy csomó pénzt… és ennyi, a terv itt többnyire véget ér.
Ha a magyar focit nézzük, az egyelőre nem csak nem produkálja azokat az eredményeket, amelyek indokolnák a komoly állami forrásbevonást, de még csak jelét sem mutatja annak, hogy bármi értelme volt erre az egészre ennyi pénzt elkölteni.
Láthatóan nem volt nagy elképzelés arról, hogy pontosan hogyan is kéne a magyar focit felemelni. Hiszen a pénzből leginkább B- és C-listás idegenlégiósokra futja, de a magyar utánpótlás valamiért csak nem akar beindulni, a modern foci teljesen elzúgott a magyar bajnokság és válogatott mellett – persze utóbbinak legalább volt pár jó napja 2016-ban.
Eléggé hasonló a helyzet a gyerekcsinálás területén is. Most már évek óta – nagyon helyesen egyébként – ez a kormány egyik központi ügye, ráadásul egy olyan ügy, amiben tényleg viszonylag nehéz nagyon sok pénzt ellopni, tehát tényleg önmagáért lehet fontos a Fidesznek – bár a meddőségi központok ügyében azért akár más motiváció is lehet. A megoldási javaslatok jellege azonban egyáltalán nem változik: adjunk pénzt a fiatal pároknak, ha csinálnak gyereket! Ez a csok, a babaváró hitel és az autóvásárlási támogatás alapvető motívuma.
Mielőtt még belemennénk, nem azt mondom, hogy ezek rossz intézkedések. Ezek valószínűleg sok szempontból jó intézkedések, amelyek érhetnek is el korlátozott eredményeket a kormány által kitűzött célok szempontjából, hiszen nyilván mindegyik intézkedés segítség lehet azoknak, akik gyereket akarnak vállalni.
A meddőségi központok államosítása első ránzésére, más iránynak tűnhet, és más irány is, egy fontos dologban azonban pontosan ugyanolyan, mint a babaváró hitel, vagy a csok: egy olyan csoportot céloz, amelyik alapvetően akar gyereket, mi több, nagyon akar.
Itt a bibi: a probléma gyökere ugyanis valójában az, hogy sok fiatal egyáltalán nem gondolkozik ma abban, hogy gyereket vállaljon.
Nyilván lesz egy kis százalék, akit az anyagi előnyök elcsábítanak, de nagyon kevesen lesznek azok, akik úgy végigviszik a kormány által megálmodott, három gyereket csináló programot, hogy eredetileg nem is akartak gyereket. Gyereket vállalni nehéz, egyet is, kettőt is, a háromról pedig még nem tudok nyilatkozni, de csak a csok miatt senki nem fogja végignyomni, ha közben már egy gyerek gondozásától kikattan.
És nyilván szintén lesz egy olyan csoport a mai fiatalok közül, akik viszonylag későn jönnek majd rá, hogy mégis akarnak gyereket, erre felkészülve jó irány, ha hozzáférhetőbbek, elérhetőbbek, egyszerűbbek lesznek a meddőségi klinikák, hiszen minél később akarnak megszületni azok a gyerekek, annál nagyobb az esélye, hogy nem lesz egyszerű a dolog.
De mindez nem változtat azon, hogy harminc év alatt valamiért nagyot fordult a világ, egyáltalán nem alapvető dolog az, hogy megtaláltam életem párját, megházasodok és akkor jön a gyerek. Ahogy arról már tavaly is írtam, az igazi kérdés az, hogy ezeket a gyerekvállalásban egyáltalán nem gondolkodó fiatalokat meg tudja-e szólítani akárki – nem csak a magyar kormányra gondolok, hiszen a gyerekek születése ténylegesen nemzetstratégiai érdek.
Tud-e bárki olyat mondani a gyerekvállalásról az Y-, Z- és alfa-generációnak, amire nem az lesz a válasz, hogy oké, boomer? Ennek a csoportnak elsősorban nem a pénz a gondja, nem is a meddőség, hanem az, hogy eszében sincs gyereket vállalni, erre kéne valami receptet találni.
A Fidesz elmúlt éveinek megszólalásai alapján egyelőre ugyanazokat a köröket rójuk: a kormány pénzt hajigál a fiatal párok után, Kövér László néha megmondja, hogy minden nő szüljön gyereket, Kásler Miklós felállítja a Nemzeti Humán Reprodukciós Intézetet, satöbbi. Van esetleg valami reklámkampány meg nemzeti konzultáció is, kicsit szidják a feminizmust meg a modern erkölcsöket, talán kicsit a melegeket is, mert miért ne. Az eredmény meg nem fog jönni.
A probléma az, hogy két olyan dolog ér itt össze, ami a Fidesznek mára vakfoltja. A célcsoportot ugyanis a fiatalok adják, akiket a mára elfogadott bölcsesség szerint a Fidesz annyira nem tud megszólítani, hogy azt már a Bencsik András-féle fideszes beszélő fejek is problémának gondolják. A másik vonal pedig az, hogy ebben a témában a szeretetről kéne valamit, valahogy kommunikálni, abból is a legalapvetőbbről, a szülői szeretetről.
A Fidesz azonban sajnos hozzászokott ahhoz, hogy elég az öregeknek beszélni a gyűlöletről ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ebben az esetben ennek pont az ellenkezőjére lenne szükség.
(Via Azonnali.hu)
