Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Minden viszonyítás kérdése, amit a magyarországi közéletben és (igen pesszimista) világlátásban különösen tudatosítani kellene. Belátható időn belül (hiába a rendszerváltási és a mai napi tartó ígéretek) nem valószínű, hogy Magyarországon a bérek és nyugdíjak elérnék a „nyugati” árszínvonalat. Persze az is nagyon nagy kérdés, hogy mi is a „Nyugat”. Ausztria, Svájc, Németország, az Egyesült Királyság, a Benelux-államok vagy ide tartozik Skandinávia, esetleg minden, ami a vasfüggöny másik oldalán található volt, mint Olaszország, esetleg a ’80-as évekig autokratikus Spanyolország és Portugália is? Vagy Magyarországnak abba kellene hagynia a nyugatra tekintést és inkább a keleti blokk további országaival kellene összehasonlítanunk magunkat, esetleg a V4 többi országával, amelyek a régióban találhatók? Ahelyett, hogy a nemzetközi trendeket próbálnánk megfejteni, Heves megye nyugdíjait elsősorban a magyarországi átlagos nyugdíjjal fogjuk összehasonlítani és néhány tippet adni arra nézve, hogyan lehet ezt az összeget kiegészíteni a nyugdíjra készülőknek.
Mennyi a magyarországi és heves megyei átlagos nyugdíj?
A jelenlegi átlagos nyugdíj Magyarországon havi 134.900 Ft. A legmagasabb összeget Budapesten kapják, közel 155.000 Ft-ot, a legalacsonyabbat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, itt alig 115.000 Ft feletti az összeg. Heves megye a megyék ilyen rangsorolásában a középmezőnyben helyezkedik el, 129.637 Ft-tal. Mindössze 4 megye van, méghozzá Budapesttel együtt, ahol az átlagos nyugdíj feletti összeget kapnak a nyugdíjasok. A nők egyébként jelentős összeggel, 17.000 Ft-tal kapnak kevesebbet, mint a férfiak, ez 13 százalék feletti eltérés.
És ez sok vagy kevés?
Ezt mindenkinek magának kell tudni. Ha lakást kell bérelnünk nyugdíjas korunkban is, akkor erre, attól függően, hol is lakunk, egy jelentős része el fog menni a nyugdíjuknak. Ha pedig ez olyan összeg, amit zsebpénzként adunk az unokánknak, akkor hiába alacsony, ez minket kevésbé zavar. Van, aki 100.000 Ft-ból is el tud élni, mint hal a vízben, van, aki havi egymillió feletti fizetésből is adósságokba veri magát. Különbözőek vagyunk.
De azért sokat mond egy nem is olyan régi közvélemény-kutatás, amely a jelenlegi átlagos és a várható nyugdíjakkal szembesítette a megkérdezetteket és elsőre hihetetlen módon, de közel mindenki, a megkérdezettek 94 százaléka mondta azt, hogy nem lenne/lesz elégedett a várható nyugdíja összegével.
Apropó, várható nyugdíjösszegek
A mi véleményünk (és a szakértők legnagyobb többségének véleménye) szerint elképzelhetetlen, hogy az állami nyugdíj rendszere megszűnjön, azaz a „nekem már úgysem lesz nyugdíjam”-sztori nem igazán hihető. Azonban kevesen gondolják azt, sőt, azok közül, akik a témában valamennyire is jártasak, talán senki sem gondolja azt, hogy az állami nyugdíjrendszer jó irányba halad. Vagyis, hogy a nyugdíjak 5, 10, 20 év múlva többet érnének, mint most. Sőt, már az utóbbi évek tendenciája is azt mutatja, hogy évről-évre kevesebbet ér a nyugdíj, amelyet az emberek kézbe kapnak. És miért van ez? Lehet ujjal mutogatni a döntéshozókra, elszublimált közpénzekre és hasonlókra, amelyek természetesen nem segítenek, azonban fontos azt is belátni, hogy a legnagyobb állami szociális területek, mint az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer globálisan sincsenek jó bőrben. Ennek több oka van, az egyik a társadalmi-demográfiai változások. Míg néhány évszázaddal, sőt, igazából pár generációval ezelőtt is a „nyugdíjrendszer” alapja a (nagy)család és a saját gyerekek voltak, ezt a szerepet átvette az állam, azonban egy jól működő nyugdíjrendszer csak addig tartható, amíg – hasonlóan az előző korokhoz –, elég gyerek születik.
Ebben a mutatóban pedig részben globális probléma, részben sikertörténet tanúi vagyunk, hiszen a népességnövekedés a világ gyakorlatilag minden részén csökken, egyes régiókban pedig a népesség nem is nő, nem is stagnál, hanem csökken. A leggyorsabban csökkenő országok a világon Japán kivételével Európában találhatók és mindnyájan posztkommunista vagy dél-európai országok. A listát Bulgária vezeti, majd Litvánia és Lettország található itt, ahogy több jugoszláv utódállam, Lengyelország, Magyarország, Románia, Moldova és más országok is.
Egyesek szerint a magyar (és lengyel) családtámogatások nagyon hatásosak, mások szkeptikusak mindezzel, azonban szerintünk nehéz elképzelni, hogy egy ilyen régiós folyamatot egy teljesen új módszer jól meg tudna oldani.
Az emberiségnek és a Föld bolygónak talán nem nagy probléma, sőt, külön jó is lehet, hogy néhány évtized múlva megáll az emberiség számának növekedése, azonban azoknak, akik egy felosztó‑kirovó nyugdíjrendszerben, mint Magyarország, szeretnének nyugdíjat kapni akkor, amikor nem „csak” az ország negyede lesz nyugdíjas, hanem a fele, az igencsak bajban lesz.
Miért csökken itt ennyire a népesség?
A kérdéskör rendkívül komplex, de mindenképp meg kell említeni az alacsony születésszámot, amely egyébként „nyugaton” is ilyen, azonban az azt akár már 50 éve ellensúlyozó bevándorlásra Magyarország nemet mondott – igaz, nincsenek olyan embertömegek sem, akik ide szeretnének költözni.
Egy másik fontos ok a kivándorlás: míg kevesen hagyják el a nyugati országokat egy jobb élet reményében, ez sosem volt könnyű, mint Magyarországról az utóbbi években, elsősorban a 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozást követően.
Hogyan lehet magasabb a nyugdíjam?
De legyen is elég az okok elemzéséből és a tágabb, globális elemzésekből. Hogyan érhető el, hogy a nem túl nagylelkű állami nyugdíjat megnöveljük? A közvetlen módszer nyilvánvaló: ha magasabb lesz a fizetésünk, a nyugdíjjárulékaink is magasabbak, így több lesz a nyugdíjunk. Ez banális meglátás, de az alkalmazottak esetén ez az egyetlen módszer.
Vállalkozások, köztük egyéni vállalkozások esetén több másik módszer is létezik. Főállású egyéni vállalkozóként fizethetünk havi 50 vagy 75 ezer forintos KATA-adót (bár az utóbbi nem igazán éri meg, ha ezzel mindössze magasabb nyugdíjhoz jutunk), de választhatunk más adózási formát is. Ha pedig saját cégben vagyunk alkalmazottak, mindig emelhetjük a saját fizetésünket vagy vehetünk fel további osztalékokat, azonban ez sokszor nem a legcélravezetőbb megoldás.
A takarékosság/befektetés (a kettő között sok szempontból kevesebb a különbség, mint elsőre gondolnánk) az az út, amellyel valóban jobb pénzügyi helyzetben találhatjuk magunk nyugdíjazáskor és utána, a nyugdíjas évek során.
Milyen opciók vannak nyugdíj előtakarékosságra?
Tágabb értelemben véve minden nyugdíj előtakarékosság, az is, ha a bankszámlán tartjuk a pénzünket és végignézzük, ahogy az évek alatt az infláció miatt elértéktelenedik. Nyilván még ez is jobb megtakarítási forma, mint minden hó végén egy üres (vagy mínuszos) bankszámlát találni. Eközben sokat mond és alá is támaszt sok mindent, ami szóba került, hogy az állam maga adójóváírással támogat három jogi értelemben vett nyugdíj előtakarékosságot. Ezek az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ) és a nyugdíjbiztosítás. Fontos tudni, hogy ezek nem egy-egy terméket takarnak, hanem gyűjtőfogalmakat, amelyeken belül több tucat termék található, amelyeket biztosítók és bankok forgalmaznak.
Az állam azért támogatja az öngondoskodást, mert a döntéshozók tisztában vannak vele, hogy a jövőben az állami nyugdíjrendszer nem lesz képes arra, hogy teljes egészében ellássa az embereket, így az öngondoskodást a megtakarítás 20 százalékának megfelelő SZJA-jóváírással ösztönzik.
Az, hogy számunkra melyik a leginkább megfelelő termékkategória és azon belül a legjobb szolgáltatás, arról érdemes egy független szakértővel beszélgetni. Ez a tanácsadás egyébként ingyenes, így veszteni nem sokat lehet vele (fél – egy órát), azonban megfelelő befektetés esetén akár milliókat is nyerhetünk hozamokban és adójóváírásban.
