Megérkezett az idei első hó
Egészséges politikai diskurzus nélkül nincs demokrácia. A magyar társadalom viszont éppen a szélsőséges polarizáció felé tart. Nemcsak higgadt közügyekről szóló beszélgetések hiányoznak a politikai táborok között, de családok, baráti társaságok szakadnak szét politikai törésvonalak mentén.
A 21 Kutatóközpont a lengyel Projekt: Polska-val közösen fókuszcsoportos kutatást végzett a magyar és lengyel vidéki emberek politikai preferenciaformálásáról és arról, hogy mi lehet az oka a Fidesz-KDNP és a PiS (Jog és Igazságosság) töretlen népszerűségének a kistelepüléseken.
A politikai polarizációnak egy speciális esete az affektív, vagy más néven érzelmi polarizáció, ami azt jelenti, hogy a politikailag ellentétesen gondolkodó emberek nemcsak kognitív szinten, „tartalmi kérdésekben” nem értenek egyet egymással egyes ügyekben, de érzelmileg is involválódnak a konfliktusokba.
Vagyis személyében is megvetik az ellentétes politikai véleménnyel rendelkező embereket.
Magyarországra és Lengyelországra is egyre inkább jellemző ez a jelenség – és bár kutatásunk nem reprezentatív, betekintést nyújt abba, hogy ez hogyan jelenik meg az emberek hétköznapjaiban.
A magyar fókuszcsoportokban gyakran találkoztunk azzal, hogy a politikai véleménykülönbségek miatti konfliktusok fokozatosan az élet más területeire is kiterjednek. Ennek eredményeként előbb‑utóbb a politika iránt kevéssé érdeklődők is csatlakoznak a szekértáborokhoz, így korábban összetartó közösségek teljesen kettészakadnak. Már nem csak a közéleti ügyekben lesz meghatározó, hogy ki a „fideszes” és ki az „ellenzéki”. A jelenséget jól szemlélteti kutatásunk egyik ellenzéki résztvevőjének a helyzetleírása:
Jobbik-ellenes a falu zöme, de van egy-kettő ember, aki eléggé jobbikos [...], és emiatt ezeket az embereket a falu többsége kiközösíti. Például, ha bármilyen rendőrségi bejelentés van, akkor »biztos ők voltak [a jobbikosok]«.
Inkább nem beszélnek politikáról
A magyar közbeszéd szélsőséges állapotát az is jól tükrözi, hogy az „agymosott” szó mind a kormánypárti, mind az ellenzéki résztvevőkből álló fókuszcsoportban elhangzott az ellentétes politikai nézetű emberek jellemzéseként. Lengyelországban a kormánypártiak arról számoltak be, hogy a politikai vitákban elnyomják őket, ezért inkább nem is merik felvállalni a véleményüket. Ennek az az oka, hogy azt gondolják, hogy az ellenzékiek morális fölényben érzik magukat, és gyakran agresszívan és lekezelően reagálnak, ha kiderül valakiről, hogy kormánypárti.
A két tábor közötti feszültség nem csak szóváltásokig terjed. Mindkét országban beszámoltak szinte fizikai konfliktusig vezető politikai nézeteltérésről is.
Az egyik lengyel résztvevő mesélte:
[...] egyszer két sógorom meg akarta verni egymást, azóta kerüljük az ilyen [politikai] témákat.
Magyarországra is jellemző, hogy az emberek kerülik a politikai témákat annak érdekében, hogy valamilyen szinten fenn tudják tartani a normális légkört a családi, baráti vagy munkahelyi közegben. Kutatásunknak egy magyar, ellenzéki résztvevője így nyilatkozott: „baráti körben volt olyan, hogy fogtam magam és otthagytam őket egy régi politikai témával kapcsolatban, mert engem sértett. Azóta kerüljük ezt a témát.”
A fideszesek is hasonló taktikát követnek: „Szóba kerül [a politika], de mi inkább szűk családi körben beszélünk róla, mert el tud mérgesedni nagyon egy ilyen helyzet, ezért lehetőség szerint inkább nem beszélünk erről. Inkább virágnyelven, vagy sehogy.” Mások még családi körben is kerülik a témát: „családdal nem nagyon beszélünk róla, baráti körben is inkább kerüljük, mert van, aki mást gondol, végeláthatatlan dolog, inkább maradjon meg a barátság”.
Azt sem hiszem el, amit kérdezel
Az is nehezíti a közügyekről szóló termékeny viták létrejöttét, hogy a különböző politikai véleményű embereknek nemcsak az értékítélete különbözik, hanem a valóságérzékelése is. Magyarországon az ellenzéki és a kormánypárti csoport résztvevői rendkívül más szemszögből, abszolút a politika által meghatározott perspektívából látják a környezetüket. Ez leginkább a gazdasági állapotok leírása kapcsán ütközött ki.
A Fidesz-szavazók elégedettek a gazdasági fejlődéssel, szerintük ugyanannyi munkából most jobban meg lehet élni, mint korábban. A fejlődést egyértelműen a kormányhoz kötik, annak esetleges leváltásától rosszabb anyagi helyzetet várnak: „Ha a mostani rendszer marad, akkor jól fogunk élni, ha váltás lesz, akkor nagyon rossz lesz”. A környezetükben a fejlődéstörténeteket, pozitív sztorikat látják meg, és azokat általánosítják a társadalomra.
Az ellenzékiek ezzel szemben rosszabbnak érzékelik a személyes boldogulási lehetőségeiket. A környezetükben élőkről is negatív történeteket meséltek, családok lecsúszását idézték fel, és az általános gazdasági helyzetet is ennek megfelelően látták. Különösen az infláció okozta nehézségeket emelték ki a kutatásunkban résztvevők: „csöndben drágul minden”. Sőt az egyik családapa nagyfokú életminőség-romlásról számolt be: „egészségesebben is éltünk, megtehettük, hogy megvegyük a gyümölcsöt és zöldséget, de most már meg kell gondolnunk”.
Egy Fidesz-támogató férfi mondása jól reprezentálja, hogy mennyire hiányoznak a közös hivatkozási alapok a konstruktív diskurzushoz: „a másikat lehetetlen meggyőzni, úgyse hisz el semmit, még azt se, hogy olcsóbb lett a gáz, nem lehet velük erről beszélni. Inkább elkerülöm a témát, nekem is erős a habitusom, aztán nehogy baja esse valakinek.”
Attól, hogy a normatív értékeknek is legyen valamiféle metszete, még távolabb állunk. Magyarországon a kormánypártiak és az ellenzékiek is többnyire egyetértettek a Fidesz nem-materiális, szimbolikus értékvállalásaival (pl. EU‑ellenesség, menekültellenesség, szuverenitás védelme). Ugyanakkor fontos látni, hogy ez inkább a kutatásunk által lefedett csoportokra igaz, akik kormánypárti kistelepülésen élő, alacsony képzettségű, kedvezőtlen anyagi helyzetű emberek. Természetesen ez nem mondható el a más demográfiai paraméterekkel rendelkező ellenzékiekre, például a nagyvárosi fiatalokra.
Habár Magyarországra is jellemző, hogy egybevágnak a politikai és társadalmi törésvonalak, Lengyelországban ez a mintázat sokkal karakteresebben megjelent a fókuszcsoportokban.
Az idős, vidéki, gyakran vallásos konzervatív lengyelek nagy ellenérzést táplálnak a városi, fiatal liberálisok iránt. Vagyis a politikai tömbök kulturális, földrajzi megoszlása vélhetően még Magyarországnál is erősebb Lengyelországban.
Árokásás vagy hídépítés?
Látható, hogy a magyar és lengyel politikai vezetés populista, skatulyákat építő retorikája nem abba az irányba viszi az országokat, hogy a társadalom szétszakadását megszüntesse.
A kérdés az, vajon az ellenzéki politikusok képesek-e megfogalmazni olyan üzeneteket, amelyek nem mélyítik az árkot? És ha igen, akkor azt hogyan juttatják ki Budapestről és Varsóból?
A magyar médián keresztül ez szinte lehetetlennek tűnik. A fókuszcsoport-résztvevők beszámolói szerint a kormánypárti, kis létszámú magyar településeken ritkán járnak ellenzéki aktivisták – ha járnak, akkor sem fogadják őket szívesen. Az aktivistákkal való szembenállás még harsányabb, mint az ellenzéki falubeliekkel. Amikor arról kérdeztük a fideszes résztvevőket, hogyan reagálnának, ha esetleg ellenzékiek pultoznának vagy kopogtatnának a településükön, az egyik férfi a következőképpen reagált: „ha hozzám jönnének, akkor megmondanám nekik, hogy egy percük van kimenni a faluból”.
A választások közeledtével a a Fidesz érzelmekre ható kommunikációja fokozódni fog. Így nagyon fontos lenne, hogy az ellenzék valóban mindenkit képviselni tudjon, és ne essen ugyanabba a hibába, mint a kormány – még akkor sem, ha az előválasztás logikája az egyre harsányabb üzenetek kiabálását diktálná.
Kósa Lívia a 21 Kutatóközpont politikai elemzője. Ebben a cikkben a politikai polarizáció témája kerül fókuszba, de a tanulmányban szó esik arról, hogy mit gondolnak a magyarok és a lengyelek a helyi döntéshozatal demokratikusságának hiányáról, a gazdasági kilátásokról, a kormánypártokról és egy esetleges kormányváltásról. A cikk a kutatás eredményein alapul, csak a szerző gondolatait tükrözi, a tanulmány többi társszerzőjének vagy a 21 Kutatóközpontnak az álláspontját nem.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
(Az indexképen látható fotók forrása: Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc Facebook-oldalai)
