2024. november 25., Katalin

Mindenki ügye

#magyar madártani és természetvédelmi egyesület #zöld hírek #schmidt egon #madár #állatvilág

90 éves lett Schmidt Egon

Székely Zoárd 2021.06.20. 16:57

Gyermekkorunk egyik legismertebb írója.

Schmidt Egon neve generációk számára egyet jelent a madarak szeretetével és megfigyelésével, írásai és rádióműsora révén sokan, sokat tanultunk a természetről, a madarakról. A neves ornitológussal, természetíróval 90. születésnapja alkalmából a Turista Magazin készített interjút.

Az 50-es évek közepén jártam ott először, és azonnal beleszerettem a Velencei-tóba és a Dinnyési-fertőbe, ez a vidék egy igazi madárparadicsom.  Szerettem volna azt látni, hogy viselkednek a madarak, amikor az éjszaka a pirkadattal találkozik, ezért több alkalommal is elmentem oda az éjjeli vonattal, ami fél 12-kor érkezett Dinnyésre

– meséli.

Kimentem a nádas szélére, és ott vártam meg a hajnalt. Csodálatos volt megtapasztalni a városi lárma után azt a mélységes csöndet, ami ott volt, és amikor az ember felnézett az égre, sziporkáztak fenn a csillagok, a telihold pedig ezüstös fénnyel vont be mindent.

Schmidt Egon ma is úgy emlékszik az évtizedekkel ezelőtti eseményekre és helyszínekre, mintha csak tegnap járt volna ott, a jobbnál jobb történetek pedig csak jönnek és jönnek.

Történt egyszer, hogy egy róka 15 lépésre ment át előttem, jó volt a széljárás, nem kapott szimatot, csak elporoszkált előttem. Ez az eset is alátámasztja azt a mondást, hogy a róka előbb veszi észre a megmozduló egeret, mint a mozdulatlan templomtornyot.

Az pedig külön élmény hallgatni, ahogy a madárhangokat szavakkal lefesti.

Éjszaka is vannak madarak, amik hallatják a hangjukat, a nádi tücsökmadár felébred néha és pirreg kicsit, szól a guvat, aminek többféle hangja is van, az egyik olyan, mint a disznóvisítás, aztán gyakran hallani a vízityúk hangját, elrepül egy-egy szürkegém, annak olyan rekedtes, borízű kiáltása van. Aztán jött a derengés, az ember a keleti égbolton látta, hogy kicsit kezd világosodni. Elkezdtek énekelni a mezei pacsirták, a nádasban is megszólalt a cserregő nádiposztáta, karricsolt a nádirigó, énekelt a kékbegy. Nagyszerű élmény volt. Aztán reggel, vagy valamelyik vonattal hazajöttem, vagy ott maradtam egész napra és figyeltem tovább a madarakat.

A természet szeretete már kicsi gyerekkora óta jelen van az életében, ez családja számára is hamar nyilvánvalóvá vált.

Nagybátyám volt a mentorom, amikor észrevette, hogy az égvilágon semmi más nem érdekel, csak a madarak, akkor ő támogatott engem. Ismerte a legközönségesebb fajokat, azokat megmutogatta nekem.  Adott egy régi katonai távcsövet, amit ma is őrzök szeretettel, ezzel nézegettem először a madarakat. De a nagybátyám nemcsak madarakat mutogatott, minden mást is, rovarokat, növényeket megtanított arra, hogy tiszteljem az öreg fákat, a gyönyörű virágokat. Elmondta, hogy tavasszal keljek fel korán hajnalban, mert akkor énekelnek legjobban a madarak, és akkor lehet leginkább megfigyelni, hogyan építik a fészküket.

A Schmidt család Zala megyében élt, Becsehelyen volt birtokuk, de a sors és a történelem későbbi alakulása miatt el kellett hagyni otthonukat, előbb Budapestre mentek, majd kitelepítették őket a Heves megyei Tarnaleleszre. A madarászat azonban, bárhol is volt, biztos és állandó pontja lett Schmidt Egon életének.

 

Bár mindenki ornitológusként emlegeti, ő ezt nem szereti, mert, mint mondja, nincs erről diplomája, származása miatt ugyanis nem tanulhatott tovább.

 

Elképesztő tudását autodidakta módon szerezte, rengeteg olvasott a madarakról, és még annál is több időt töltött a megfigyelésükkel. 1954-ben a Fővárosi Állat- és Növénykertben kezdett el dolgozni, majd a Magyar Madártani Intézetnél helyezkedett el, és már hivatalból is a madarakkal foglalkozhatott. Később a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) alelnöke, illetve az MME Budapesti Helyi csoportjának az elnöke volt.

Mindig is szerettem írni, már kisgyerek-koromban is írtam rövidke történeteket állatokról. Amikor a Madártani Intézetben dolgoztam, 1968-ban Bagolyköpet-vizsgálatok címmel írtam egy határozó könyvet. Az első ismeretterjesztő könyv, a Madarakról mindenkinek, 1970-ben jelent meg, 20 ezer példányban, és villámgyorsan elfogyott

Később gyerekkönyveket is írt és fordított németből. Eddig több mint 80 könyve jelent meg, egy tucat fordítása, és 3700 körül van a különböző újságokban megjelent cikkek száma.

 

 

Címlapfotó: Facebook

 

Csatlakozzon Eger legnagyobb online közösségéhez, legyen tagja tematikus Facebook-csoportjainknak is! Találkozzunk az Egri ügyek csoportban is, már csak egy kattintás!
Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

További hírek

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló