Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
De mi is történt pontosan 2000-ben?
2000. január 30-án késő este a romániai Nagybánya melletti Zazár település közelében átszakadt egy cianid- és nehézfémtartalmú szennyvízzel teli zagytározó gátja. Az ülepítő a román–ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalaté volt, amely cianidos kioldásos technológiával a Nagybánya környéki fémbányák meddőhányóiból nyert ki aranyat és ezüstöt és az eljárás során keletkező mérgező anyagokkal teli mellékterméket vezették ebbe az ülepítőmedencébe - foglalta össze a turistamagazin.
fotó: BM Tanulmány
A 25 méteren átszakadt gáton keresztül 100–120 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult ki előbb a földekre, onnan a Zazar és a Lápos folyóba, majd a Szamosba. A szennyesés február 2-án lépett be az országba és nagyjából 15-én távozott a szennydugó, ami 40-50 km-esre nyúlt el.
Ciánból literenként 0,001 milligramm az a mennyiség, amely még ártalmatlan az élő szervezetre. Az emberi szervezetre 2,86 milligramm már veszélyes, a halakra nézve pedig a 0,1 milligramm is halálos dózis. A meghatározott egészségügyi határérték 0,1 mg/l. A 2000-es évi szennyezés az 1000-szerese volt a határértéknek.
A baleset után a magyar vízügyi szakemberek azonnal cselekedni kezdtek. Arra esély sem volt, hogy megállítsák az érkező hullámot, viszont a víz toxikus koncentrációjának hígításával enyhíteni tudták a károkat, amelyben a Kiskörei Vízlépcsőnek kulcsszerepe volt. A Tiszába érkező mellékfolyók hígító hatása kevés lett volna, így a víztározóként funkcionáló Tisza-tó lett a megoldás. De így is hatalmas károkat szenvedett el a Tisza élővilága, aminek több év kellett a regenerálódáshoz.
