Megérkezett az idei első hó
Álmodhatnánk egy világot magunknak. Ebben a világban Gyurcsány Ferenc épp szépséges kertje csodás fáinak árnyékában olvassa a saját önéletrajzi könyvét, és sajnálkozva veszi tudomásul, hogy senki sem hiányolja őt, miután hallgatva a belső bölcsre, úgy döntött, hogy visszavonul a közélettől. Néha ír egy-egy véleményt, a jobboldali lapok jól kiakadnak azon, de ennyi. Nincs DK, nincs Dobrev Klára és nincs az a mérhetetlenül nagy virtuális bunkósbot, amivel már azok fejére is baromi nagyot lehet csapni, akik valaha csak ránéztek Gyurcsány Ferencre.
Így az ellenzéki stratégáknak is lenne idejük valóban felépíteni azokat az embereket, akik talán alkalmasabbak lehetnek a sok alkalmatlan között, és Habonyéknak, Kubatovéknak is kicsit többet kellene agyalni, mivel semlegesítsék az Orbán-kultuszra – már-már egyistenhitre – valós vagy vélt veszélyt jelentő arcokat.
Ez sem egy ideális állapot, hiszen, ha még úgy teszünk, mintha parlamentáris demokrácia lenne Magyarországon, ott papíron helye van mindenkinek, akit oda a választók beküldenek. De elképzelni még ér.
Szóval, Gyurcsány itt van, hívei is vannak, és egy kormány, amely a Gyurcsány-jelenségből olyan politikai tőkét igyekszik kovácsolni lassan már 15 évvel a volt miniszterelnök bukása után, amelyet nap mint nap a bőrünkön érezhetünk. Mivel a Fidesz-kormány régóta nem az észérvekre, az értelemre, hanem az indulatokra és az érzelmekre hat, így az érzelmek és az indulatok is fokozódnak. Ha az érzelmek és indulatok fokozódnak, akkor előbb-utóbb sokaknál elpattan a húr, de ez már nem újdonság, a hatalom stratégái erre játszanak.
Egerben is láttunk már néhány szánalmas dolgot, a választások során arabnak öltözött provokátorokat a Széchenyi utcán, a laktanyába szánt migránsokkal riogató Fidesz-katonákat, ostoba ellenzéki belharcokat, de az, hogy valaki gázpisztollyal menjen egy tüntetésre, ahol alig várja, hogy visszaprovokálják, már egy új szint. Selim Etkar péntek délután úgy gondolta, a biztonság kedvéért beteszi a gázpisztolyt, majd, amikor már sikerült kiprovokálniuk azt, hogy a DK egri kampányrendezvényén néhány öregember beléjük álljon, hirtelen előkapta a fegyvert és egy hatvan vagy hetveniksz éves bácsi fejéhez tartotta azt, így:
Gigantikus veszélyben érezte magát, majd zsigerből úgy gondolta, ő fegyverrel intéz el egy olyan konfliktust, amelyet ő és társai, Somodi Sándor és egy harmadik személy generált. Majd aztán a rendőröknek elintézte a helyszínen ennyivel: "Előkaptam, utána eltettem, semmi nem történt, használva nem volt".
Szóval, Selim csak előkapta. A mocsokféreg gyurcsányfanatikus meg örüljön, hogy nem lett fejbe durrantva, ugye? Itt tartunk? Vagy majd ezt is meg lehet azzal magyarázni, hogy az egész Gyurcsány miatt volt? Az ő embere provokált, hát akkor meg mit pofázik mindenki?
Az, hogy ez a három ember kiállt és csinálta a show-t, már-már hozzátartozik szinte minden DK-s nyilvános eseményhez. Ők csak kellékei egy hatalomnak, de ezt ők annyira még nem értik, vagy értik, de nem akarják elárulni. Egyébként ilyenkor lép életbe, hogy a szólás szabadsága mindenkinek adott. Hogy ezt a szólást milyen formában és színvonalon teszik, az már az ő szellemi és idegállapotuk függvénye. A három, egyébként Egerben és környékén élő, Jumurdzsáknak öltözött „huszár” értelmi képességeit nem érdemes firtatni, fogalmunk sincs, hogy állnak ezen a téren. Az csak a véletlen műve lehetett, hogy olyan idézetet választottak az őszödi beszédből, amely könnyen vált saját maguk paródiájává.
Az idegállapotról pedig csak annyit, hogy a három tiltakozó régóta egyedi színfoltja az egri virtuális életnek: Selim Etkar egy Facebook-csoport működtetőjeként, társai pedig a kormánypárti szellemi udvar vadhajtásait egyedi színvonalon hirdető kommenthuszárokként is tevékenykednek. Szívük joga, szabad, hát szóljanak. Eddig csak szóban aláztak bárkit, akiről úgy gondolták, megérdemli. Mi is kaptunk bőven, fogunk is, de ezen túl mi lesz? Fegyvert szegeztek azoknak a fejéhez, akiket zsigerből gyűlöltök? Egyszer talán a ravaszt is meghúzzátok azért, mert nektek ez is a véleménynyilvánítás szabadsága?
